Ha tegnapelőtt észak, akkor most dél. Pár hete már terveztem. Irány a fél hetes vonat, és reméljük a legjobbakat. Ha két napja sikerült egy jó kis borult időt kifogni, akkor most hátha nem. A jelek kedvezőek. A Nagyalföld végig sugárzott a napsütéstől, sehol egy felhő. Ezt már nem vehetik el tőlem.

Ez az út kicsit nehezen jött össze. Az újpesti út után sem tanultam, így ez az utazás kétszer el lett halasztva.

Eredetileg az 5:30-as vonattal terveztem az indulást, de nem jött össze. Akkor maradt a 7:30. Az albérlet a város másik végén van. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ezt szombat reggel kellett lebonyolítani, ilyenkor jóval ritkábban járnak a helyi járatok. Nekem ez azért kellemetlen, mert a szokásos négy busz közül csak egy jár ilyenkor. De most éppen elértem egy 28-ast. 7:10-kor a Nagyállomáson voltam. 7:30-kor a vonat még sehol.

Akkor menet. Már elmúlt az a korszak, amikor az ország másik végébe vezényelték a sorkatonákat. De az alapkiképzést nem a legközelebbi helyen kapták meg. Kérdés: örüljünk-e annak a 310 km-nek, amit meg kell tenni. A bevonulás az úgy nézett ki, hogy az akkor még létező 5:00 Nyugati gyorssal mentem. Mivel délig még volt idő, mászkáltam a pályaudvaron. Az első vágányon egy elég érdekes szerelvény állt. Mint kiderült, ez az Uzsgyi, az orosz "metróvonat".