Akkor menet. Már elmúlt az a korszak, amikor az ország másik végébe vezényelték a sorkatonákat. De az alapkiképzést nem a legközelebbi helyen kapták meg. Kérdés: örüljünk-e annak a 310 km-nek, amit meg kell tenni. A bevonulás az úgy nézett ki, hogy az akkor még létező 5:00 Nyugati gyorssal mentem. Mivel délig még volt idő, mászkáltam a pályaudvaron. Az első vágányon egy elég érdekes szerelvény állt. Mint kiderült, ez az Uzsgyi, az orosz "metróvonat".
Felszálltam rá, de nem tudom, meddig mentem (Üröm? Óbuda?). Majd vissza a Nyugatiba, és aztán futás a Keletibe, mert lekésem a kelebiai vonatot, amivel Szabadszállásra megyek.
Az első két eltávnál a debreceni busszal jöttem (honvédség által közlekedtetett), aztán csak azért nem, mert nem volt debreceni, csak nyíregyházi. Mivel az tele volt, ezért a pestivel mentem a Határ útig. Onnan tervek szerint metróval a Nyugatiba, bár kevés idő volt. Még szerencse, hogy rossz metróra szálltam, és Kőbányán kötöttem ki. Itt legalább már volt idő. Akkor nemcsak a Corona nemzetközi gyors tartalmazott első osztályú kocsit, hanem a nyíregyházi is, és nem kellett Püspökladányban átszállni. Következő alkalommal sikerült a Nyugatiba kijutni, igaz, csak pár percen múlott, hogy le nem maradtam (csak azt nem értem, hogy a Tisza expressz hogy maradt ki annak idején a lehetőségek közül).
Az első két visszaút a Debrecen-Füzesabony-Keleti pu. viszonylatban történt. A már fentebb/lentebb említett pesti körutazás során érintettük Füzesabonyt is, de csak áthaladva. Onnan pedig a sátoraljaújhelyi gyorssal a Keletibe. Ja, vasárnap délután, amikor dugig van. Nagy ötlet. Érdekes volt, ahogy változtak a vonatok az út során. Vámospércsről még Bz-vel, Debrecenből Csörgővel, Füzesabonyból Szilivel mentünk. A Keletiből egy Talenttel vagy Flirttel kellett volna továbbmenni, de akkor még ezek a vonatok nem voltak nálunk.
A harmadik visszaút valamelyik IC-vel volt. Akkor valamelyik Tescot is meglátogattam, ha jól emlékszem, Újpesten. Persze, hiszen akkor utaztam először az esztergomi vonalon rendszeresített Desiroval (de nem utoljára).
Negyedjére csak egy gyorssal, és míg előzőleg az IC pontosan beért, addig ez legalább félórás késéssel.
És végül, ha már utoljára megyek Szabadszállásra, akkor legyen az odaút spéci. Debrecenbe érkezés után Nyíregyháza-Miskolc. Onnan három lehetőség: 10 perc múlva egy IC, 1 óra múlva egy gyors, 2 óra múlva egy másik IC. Az első kiesett, mivel a hölgy mosolyogva közölte, nincs rá helyjegy, de a következőre van. Így a második lehetőségre nem volt szükség. Akkor voltam harmadjára Miskolcon, de ilyen ködösnek, borultnak még nem láttam. November eleje volt.
A debreceni áthelyezés után nem sokkal az ingyen vonatozás is megszűnt számomra, így nem mentem semerre sem. Csak egyszer, leszerelés előtti hétvégén voltam egy katonatársamnál Encsen. Ki gondolta volna akkor, hogy alig másfél év múlva teljesen mást jelent majd az a környék…
Még valami: hadgyakorlat, vagy mi a fene, ami annyit tett, hogy néhány pancsert elvittek a szerződéses katonák Hajdúhadházra a „technikát” felpakolni a tehervonatra, és mi, „szerencsés” kiválasztottak, mentünk Táborfalvára. Ez a visszaúton volt érdekes, mert engem küldtek a mozdonyba, hogy majd CB-n keresztül pofázzak, ha valamiért megállunk. Nem nagyon kellett győzködni. Ceglédig egy Csörgőben, onnan pedig egy Sziliben kell lennem a mozdonyvezetővel. Tiszta Train simulator.
