Újabb kastélykereső úton, köszönhetően a nádasdladányi kastély hűtőmágneseinek. A sors iróniája, hogy ezeken a településeken is áthaladtam legutóbb, amikor Felsőnyéktől mentem haza a legutóbbi túra során.
Újabb kastélykereső úton, köszönhetően a nádasdladányi kastély hűtőmágneseinek. A sors iróniája, hogy ezeken a településeken is áthaladtam legutóbb, amikor Felsőnyéktől mentem haza a legutóbbi túra során.
2005-ben voltam ott először. Egy kis apróságot vittem oda. 2006 tavaszán egy jókora katyvasz – katyfasz után nem várt módon visszatértem ide. 2007-ben már egyedül nézelődtem itt. Azóta se.
Ismét Budapest, majd onnan Martonvásár, ezúttal egyedül. Jól elnavigáltam a településen egy-két rossz lekanyarodás után. Csak azt nem értem, mit talált olyan viccesnek a két csitri a parkban. Visszafele volt szerencsém kipróbálni a Combinót.
És mindig szól az ABBA....
Eljött az idő, hogy jegyet kell vennem, és a 100% kedvezmény leesett 67.5%-ra. Március 17: ez lett volna a nap, amikor Budapestre mentem volna. De családi okok miatt (igen, 100 évente nálam is van ilyen) egy napot csúszott az út. Így szombaton mentem. Úgy terveztem, hogy piálok is egyet (ehhez minek kell ilyen messze menni?), de aztán letettem róla. Nem valami jó időt fogtam ki, úgy nézett ki egész nap, mintha esni akarna.
Kelenföldön voltam, amikor egy elég őrült ötlet hatására felhívtam egy ismerősöm. Nem sokkal később már Székesfehérvár fele tartottam. Nem volt semmi rendkívüli abban a találkozóban és mégis, kiderült, hogy mindig van tovább. Az illetőnek pedig mindig hálás leszek ezért.
Miután eléggé leragadtam az nlc előtt az év elején (ráadásul profilváltás is volt), nem mentem sehova eleinte. De pont az ott megismert emberek hatására jöttek új célok, és más kellemes és kellemetlen dolgok.