2005-ben voltam ott először. Egy kis apróságot vittem oda. 2006 tavaszán egy jókora katyvasz – katyfasz után nem várt módon visszatértem ide. 2007-ben már egyedül nézelődtem itt. Azóta se.
Kivételesen vonattal mentünk már Kisbértől. Székesfehérváron elvileg lett volna vagy 6 perc átszállás, gyakorlatilag kivételesen ennél is több. Bz-vel jöttünk.
És Flirttel megyünk (ugye?, mert simább a teteje, elől van lámpája, de az most úgy sem látszik, és rövidebb az orra).
A célhoz közeledve a pálya melletti tavat szerettem volna lefotózni. Ennyi lett belőle.
A célállomás, Martonvásár, ahova nem terveztem visszatérni, de aztán mégis. A vasútállomás sokat változott a tíz év alatt, köszönhetően a 30-as vonal felújításának. Akkor még nem volt perontető, se aluljáró és Flirt helyett még Szilik jártak. Most visszanézünk Baracska felé, aztán a másik irányba Tárnok felé.
Most pedig a túloldalra.
Az állomás épülete nemigen változott, leszámítva, hogy a neoncsöves névtáblát lecserélték.
Ez volt régen a híres-hírhedt 1-es vágány. Nem, még most is egyes, csak nagyon közel van az épülethez, és akkor még nem volt aluljáró sem.
A víztorony köszönti a kedves utasokat.
A váróterem egyben van, tiszta, van néha jegykiadás, utastájékoztató.
Az állomásépületből kiérkezve az útkereszteződésben lévő tábla.
A helyi rendőrőrs a közelben.
Ezt nem tudom, miért készítettem. Az állomás az utca felől elég távolról.
Ezmiez?
A kis utcákon keresztül visszamentünk a víztoronyhoz.
És az egykori magtár épületéhez.
Annak az épületnek a teteje olyan, mint egy bástya.
Ezen az utcán haladtunk a 7-es főút felé.
A kereszteződésben volt egy ajándékbolt, ahol a ’kötelező’ hűtőmágnest beszereztük. Ezután elmentünk tankolni. A patak után eljutottunk ide.
Az árakra már nem emlékszem, de jó és kiadós ebéd volt, a kiszolgálás is remek. Ezért kaptok egy kis reklámot.
Egy kis utcába egy virágos mellett lévő, kínai bolt? Igen, és ez volt a régi malom.
Mellette a Beethoven általános iskola hátsó bejárat.
A fentebb említett ajándékbolt a Rákóczi-Budai utak kereszteződésében.
A másik kereszteződésben a mentőállomás található.
Mellette a városháza.
A városközpontban lévő útkereszteződés.
A járási hivatal is itt van. A Google map 2012-ben még egy kissé lerobbant kétszintes fehér épületet jelöl. 5 évvel később ez a szép épület lett belőle.
A Szent László utcában haladva tovább bal kéz felől a Tóth Iván Sportcsarnok az iskolánál.
Vele szemben a jó állapotban lévő Idősek otthona.
Az egyik kapun a régi utcanévtábla is megvan még.
Lassan kiérünk a városból. Lehet is érezni a szelet.
Az út végén lévő Mária-szobor.
Visszatérve a központban, a járási hivatallal átellenben lévő Postakocsi étterem.
A 7-esen a másik irányba haladva, immáron a Fehérvári úton haladva a Szent László-patak felett.
A focipálya melletti parkon keresztül mentünk tovább.
Az ott a távolban a Beethoven múzeum, a kastélykertből lehet megközelíteni. Lehet, hogy ez volt a bástyatető az út kezdetén.
Gyermekkert.
Óvodamúzeum.
Vele szemben az Emlékezés tere. Itt található a Beethoven és a Halhatatlan kedves szobor. Beethoven az 1800-as évek elején itt vendégeskedett. A Brunszvik család itt élt (ezért is a fenti múzeum), a kedves a testvérpár egyike.
A parkban csak egy szobrot találunk még. 1934-ben, közadakozásból épült.
És több emléktáblát.
A kastély temploma.
A parknál lévő kávéházba bementünk egy kicsit tájékozódni, merre tovább. Ki tudta, hogy szinte mellette található a BV.
A kastély bejárat előtti parkos rész. Benne a Millenniumi emlékoszlop.
A hely becsületes neve: Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Központ.
A már korábban látott Beethoven múzeum a másik oldalról.
A kastély háta mögött lévő tó most egy „kicsit” össze van esve.
Beethoven-szobor és a szabadtéri színpad.
Ez olyan, mint egy viadukt, van felette járda is. Kilátás is.
„Mélységes mély a múltnak kútja.”
„Nem ezen a helyen született, s élete nagyobb részét sem itt töltötte, Martonvásár mégis a magáénak vallja Brunszvik Terézt - az első magyarországi óvodák megalapítója.”
Sokadik körözés után meglett az oroszlán.
Előnézetben.
Ennyi volt. Még terveztük, hogy a Velencei-tóig elmegyünk, és a tó mellett sétálunk, de elég mára ennyi. Nem jártunk erre azóta, hogy Kisbérre utaztunk.
Székesfehérvár, végállomás. Innen már busszal mentünk tovább.
Tudjátok, van az úgy, hogy elrontjátok az életeteket. A legváratlanabb helyről érkezhet segítség. Valaki, aki segít felállni a padlóról, aztán semmi több, utadra enged. Innentől rajtad áll, hogy kúrod el az életedet a továbbiakban – és meddig.
