Újabb kastélykereső úton, köszönhetően a nádasdladányi kastély hűtőmágneseinek. A sors iróniája, hogy ezeken a településeken is áthaladtam legutóbb, amikor Felsőnyéktől mentem haza a legutóbbi túra során.

Az első megálló Kálóz, ami csak útba esik, kis település, de egyszer ezt is meg „kell” nézni. Parkolás a Községházánál, majd a pár száz méterre lévő templomig séta, onnan vissza, és gyakorlatilag készen is vagyunk. Nem sok idő, de legalább ezt a települést is láttuk. Mit is? A faluház után volt a régi mozi épülete, de azt benéztem, és a mellette lévő orvosi rendelő került lencse elé. Vele szemben egy katolikus templom a Szent István térrel, ahol jó sok csuklós busz állt (KEM-ben valahogy nem lehet ennyit látni). A tér végén egy Trianon emlékmű, majd a parkolóhoz visszaérve az út másik oldalán egy harangláb, világháborús emlékmű, Kálóz zászlaja és kopjafája, és kicsit odébb a református templom.

Dég a szomszéd település. A Festetics-kastély miatt jöttünk ide. Sajnos be volt zárva, így csak a park maradt.

Valamit itt is bejelöltem a navigáción, az iskola környékén, de aztán nem lett meg.

A központban egy 1956-os emlékmű, majd a közelben lévő református templom mellett egy II. világháborús emlékmű. Egy kis utcában haladva a művelődési ház, szerkocsi, talán a Hivatal, a falu szélén még egy ’56-os emlékmű (de itt lett volna a temetőnél egy másik világháborús emlékmű, csak végül nem találtam meg).

A következő páciens Mezőszilas, melynek három épülete is a parkoló előtt található, úgyhogy gyors megállás és képkészítés, aztán lehet haladni. A Kenessey-kastély még látszik, de a Zsemberi-kúria és a Droppa kastély már kevésbé.

Parkolás a Hivatal előtt. Séta a Hősök teréig, ahol egy háborús emlékmű található és a távolban egy református templom.

Aztán itt fogyott el idő majdnem, a lendület, a lelkesedés, a türelem meg teljesen. Végül a tervezett sárbogárdi túrából nem lett semmi, de azt majd egy vonalbejárás meg lehet ejteni.

Itt aztán két hét ugrás, Budapesten vagyunk a Rockmúzeumban.

Amit aztán egy koncert követett, a Barba Negrában. Jazztelen, majd Bikini.

Hasonló folytatás pár héttel később Martonvásáron a Marton Rock rendezvényen.

Bencsik Samu emlékmű, amit a koncert előtt nem tudtam lefotózni rendesen.

Némi kényszerhelyzet volt, ugyanis Martonvásáron szállást nem találtam, így a koncert után Székesfehérvárra kellett visszamenni, azzal a szállással majdnem szemközt, ahol két éve voltunk.

Végül pedig Komárom, ahol az István, a király koncertváltozata volt a Monostori Erődben. Tehát nem színházi jellegű előadás, hanem egy koncert, ahol a rockopera dalai hangzottak el, majdnem mind. Remek volt.