Egy újabb megye, ahol már régen voltunk – egy vármegye, ahol még sohasem.

Ha nem is volt esélyes, hogy Pécsen a hiányzó részeket megnézzük, akkor legalább egy részét próbáltuk meg.

A MÁV-ra és egyéb állatfajtákra nem jellemző, hogy építő tevékenységük legyen. De néha mégis megtörténik. Ahogy másfél éve a pozsonyi vonatot beszervezték, visszaállították, még ha elég sután is, úgy tavaly is sikerült egy határátmenetet visszaállítani.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

A Mohács-Villány túra összevonásával ez a nap felszabadult, de úgy gondoltuk, hogy lenne még hova menni. Jó lett volna, ha Horvátországba át tudtunk volna menni, hasonlóan a békési túra szalontai kilépőjéhez, de a környéken talán az egyetlen lehetőség Magyarbólynál lett volna, de ott is elmeszelték a vasúti átmenetet a migráncsok miatt. Felmerült még Pécsvárad, vagy … Siklós.

Előzmény

Ma Baranya megye központjának megtekintése következett. A város, melynek nevét már sokszor hallottam, sőt, előttünk halad el a közvetlen Pécs-Győr autóbusz, állítólag évekkel ezelőtt még nyáron volt közvetlen vasúti kapcsolat is. Ezenkívül annyit tudni, hogy Mohács a közelében van, és Horvátország is, és volt gondolom riadalom a kilencvenes évek első felében. Azon kívül még van a Kispál és a Borz. Szabadszálláson az alapkiképzésen volt négy környékbeli és helyi is. 2012-ben Debrecenben egy egykori kollégával és egy ismerőssel, aki ide járt egyetemre felvetődött, hogy majd eljövünk ide egyszer, de ez nem valósult meg sajnos.

A mohácsi túrától azért vettem külön a nap második felét, mert túl sok lett volna a kép, és emiatt már voltak gondok a bloggal.

Három nap – három helyszín. De ha az égiek velünk, akkor egy napot meg lehet spórolni, és jut másnak hely – szószerint és képletesen is.

Az idei utolsó megmérettetés a Baranyában lévő két utolsó MM-pont beszerzése. Az időzítés is jó volt az induláshoz.