A mohácsi túrától azért vettem külön a nap második felét, mert túl sok lett volna a kép, és emiatt már voltak gondok a bloggal.
Miután sikerült kivételesen jól megszervezni a napot, ezért jutott idő arra, hogy elmenjünk Villányra még aznap. Ami annyi tesz, hogy lesz egy plusz nap elvileg szerdára. Megérkeztünk Mohács felől, a legközelebbi megálló Márok.
Innen pedig Villánykövesden át Pécsre lehet jutni.
A vasútállomás épülete.
Hármas együttállás. A harmadik vágányon, a képen középen a mohácsi szóló található. Az első vágányon, a kép jobboldalán szintén szólóban jelenleg Magyarbóly felé közlekedő járat, az egyébként a következő település. Régebben átment a határon Pélmonostorig, ahonnan el lehetett jutni egészen Eszékig. Ez a járat is Mohács irányába indul meg, de viszonylag hamar lekanyarodik. A kettes vágányon a kép bal szélén a pécsi járat.
Ami azért hosszabb a másik kettőnél. Naponta talán két közvetlen járat van Pécs és Mohács között.
Az állomás épülete nem túl nagy, de elég rendezett.
Akkor fel a hegynek.
Nem csak borivóknak.
A Szőlészet szobra, mivel a település ennek köszönheti hírnevét.
Vele szemben a fák között megbújva egy világháborús emlékmű.
Ahonnan már nincs messze.
A 44., egyben utolsó előtti MM-pont, a Villányi pincesor.
Stílszerűen látogassuk meg a Bormúzeumot.
Itt kellett lemenni, és itt ért véget a képkészítés, ugyanis lent nem engedélyezett. Hallottam némi bizalmatlanságot fentről, de végülis nem „motoztak meg” sem engem, sem a gépem, sem a telefonokat.
Mielőtt eljöttünk volna, egy italkülönlegességet ajánlottak, ízesített bor, ami ugyan nem volt olcsó, de legalább finom.
Az utca vége felé találtunk egy ajándékboltot, a mágnes is kipipálható.
Visszaúton betértünk az egyik pincébe és végül mégsem távoztunk bor nélkül, bár csak én iszom. Az ’56-os mártírok terén lévő Emlékfa és az Elhurcoltak emlékműve.
Az állomás felé visszatérve megtaláltuk a Rendezvényteret.
Fiatalok csoportja miatt egy még hosszabb szerelvény érkezett Pécs felől.
Kifestett palkonyai megálló.
Ilyen szép tájon haladt egykoron az Md, melynek hiánya Debrecen mellett még leginkább Pécs környékéről hallható.
Megérkeztünk Pécsre. Visszanézünk Pécs-Külváros felé, arra halad a 65-ös Villány/Mohács vonal és régebben a 64-es bátaszéki vonal.
A másik irányba tekintve Mecsekalja-Cserkút felé, arra halad a 60-as nagykanizsai és a 40-es fővonal Budapest(-Déli) felé. Szentlőrincig közös pályán haladnak, de csak a 40-es van villamosítva.
Ez pedig a pécsi főpályaudvar. A korábban látott képeken szépnek tűnt, innen viszont egyenesen gyönyörű.
Belül is rendezett, egyszer majd készítek egy összeállítást a megyeszékhely állomásokról, ez szerintem dobogós lesz rajta. Hátravan még a szomszéd megyéé, de azt tegnap távolról láttuk.
Ezzel elértük a nap végét. Már csak egy MM-pont van hátra, és azért nem kell száz km-eket autózni, hanem itt van Pécs belvárosában. Upsz.
