A MÁV-ra és egyéb állatfajtákra nem jellemző, hogy építő tevékenységük legyen. De néha mégis megtörténik. Ahogy másfél éve a pozsonyi vonatot beszervezték, visszaállították, még ha elég sután is, úgy tavaly is sikerült egy határátmenetet visszaállítani.
Tavaly már találkoztunk a Villányról a szomszéd településre, Magyarbólyba közlekedő szerelvénnyel. Év végén annyi változás történt, hogy négy járat közvetlenül Pécsről továbbment egészen Pélmonostorig. Onnan pedig tovább lehet menni a nem túl messze lévő Eszékre, ahonnan szintén van tovább. Ezt a lehetőséget várólistára tettük, hogy majd egyszer. Májusban eljött az idő.
Ha már szokás szerint buzerálták a beosztást, akkor pénteken, nem éjszakás műszak után indultunk Pécsre. Ugyan ott is lett volna mit megnézni, de ennél fontosabb volt, hogy a laborvizsgálatot reggel elvégezzem, és a jogsiért is elmenjek a kormányablakhoz. Érkezés a délutáni órákban.
Innen gyorsan elbuszozni a szálláshoz, mert már vártak minket. Ahol tavaly voltunk, oda most nem tudtunk menni, nem volt elég napunk. Miután lecuccoltunk, vissza az Árkád felé.
Ott nagy nehezen meglett a valutaváltó, ugyanis kunát kellett váltani.
Majd az állomáson a vonatjegyeket intéztük.
A Bazilikát már nem újítják, de nem tudtunk bemenni. De majd egyszer.
Elkaptunk egy buszt a közelben, aztán az út végét gyalogosan tettük meg. Elég is volt felmenni az emelkedőkön.
És másnap reggel ugyanitt kezdtük. Sajnos busz nem volt még, ezért taxival mentünk a pályaudvarra. Nem azért, mert ilyen kurva nagy májerek vagyunk, hanem mert így a leggyorsabb és egyszerűbb.
Itt a szállásunk.
Az állomásra érve, a Pécs-Pélmonostor szerelvény.
Magyarbólynál egy kicsit szefóztak az igazolványellenőrzéssel, de még mindig egyszerűbb volt, mint az oláhoknál. Pélmonostoron is meg kell várni a szerveket, de ők hamar végeztek. Az eszéki járatra várni kellett egy kicsit. Addig a már megszűnt, a határ mellett lévő Lőcs megállóhely felé tekintve, amin túl található Magyarbóly.
A másik irányba Laskafalu-Eszék felé tekintve.
Az állomás és környéke.
Megérkezett az eszéki szerelvény, ez is valami motorvonat, de a Bz-hez képest valamivel komfortosabb.
Megérkeztünk időben Eszékre. Visszatekintve Drávahíd megálló felé, de megy arra egy másik pálya is.
Az állomásnál lévő tér, a háttérben a Belügy?
Az állomás egy kicsit viharvert, némi kontrasztot ad ez az üvegezett felüljáró.
A közelben lévő épület, talán utazási ügynökség van benne.
Abban az épületben konditerem is van, más is? Közben egy tuja is elsuhant mellettünk.
A vágányok kerítéssel vannak elválasztva, ez egy iparvágány lehetett.
És az Interspar felé tartanak.
És talán ide tartozott.
Egy tó fele indultunk el, közben a sörgyár raktára mellett haladtunk el.
Valamint egy őrház.
És egy régen használt vágány.
Vodovo megálló a közelben, Eszék, majd Petrove Gore-Kapronca felé tekintve.
A tó úgy el volt rakva egy építkezési terület mellett, hogy hagytuk a picsába, és másfele indultunk.
Újabb tujahálózat, egy körforgó, bár aligha használják.
A kastély közvetlen mellette. Hááát…
Egy másik elhagyott épület.
Eredetileg nem akartam itt lemenni a Dráva partjára, de egy tábla felülbírálta a döntésem.
Ja igen, a vízimalom.
Egy kicsit fentebb egy hajós étterem.
És itt felmenni, egy bevásárlóközponthoz.
Ahol aztán lóf*sz sem volt. Az Ante Starčević térre jutottunk, ott volt szuvenires, és lett hűtőmágnes.
A tér mellett lévő katedrális.
Kapucinus sétálóutca.
Az első horvát elnök szobra.
Nem nagyon látszik, de a város neve volt kirakva a földön.
Igazából valami kajáldát kezdtünk el keresgélni, de itt sem volt.
Háborús emlékmű.
Végül találtunk egy helyet. Az étlappal gondban voltunk, de néhány kép alapján sikerült rendelni. Jó kis hely, az eladó leányzóval némi angol gagyogással még tudtam is kommunikálni.
A Green Landtól nem messze még nyitva volt a piac.
Hát ez is valami villa lehetett.
Adriatic biztosító a kereszteződés másik oldalában.
A Báthory villa a közelben. Elég lepusztult állapotban.
A Fico felé haladva, közben ez a nagy komplexum.
Itt is árultak epret, és mivel ez már a sokadik volt, vettünk egy dobozzal. Megérte.
Ez valami Algebra tanszék vagy mi, mellette hallgatói központ.
Ennek nem tudtam a nevét kideríteni, talán a tévé épülete. A golyók még látszanak a felső részen.
A közeli parkban lévő háborús emlékmű.
Itt pedig az óváros lenne.
Szlavón múzeum.
Josip Juraj Strossmayer Egyetem.
Zeneiskola.
Vízesés Erőd. Mintha Komáromban lennénk.
A híd túloldalán a hőszolgáltató lenne?
A híd mellett újabb epervásárlás és egy hazai kóláé, ami remélhetőleg nem olyan pocsék, mint a tavalyi Kofola (nem volt). A Hadrianus császár úton haladva a végcél felé.
Drávahíd megálló, sok évvel a háború után is így néz ki.
Eszék, majd Mece felé tekintve.
Egy Kramp haladt el.
Pélmonostoron várakozni kellett, ezért kicsit szétnéztem itt is.
Svačić Péter király utcán haladtam.
Malomipar?
BM Stadion.
Eü központ, iskola, Városi bíróság, Polgármesteri hivatal.
Eljutottam egy sétálóutcáig.
A Szabadság tér.
Ahol még hűtőmágnest is kaptam. Az idő kicsit szorított, úgyhogy indultam vissza az állomásra.
Elindulva néhol látszott iparvágány itt is, a közeli cukorgyáré lehetett. Volt.
Lőcs egykori megállóhelyet próbáltam felderíteni. Mivel a határ mellett halad egy földút, mely összeköti a vasúti pályát a faluval, ezért erre a részre koncentráltam. Volt is valami a műholdas képen.
De az nem épület volt. Viszont láttuk a dróthálós kerítést, amit pár éve húztak fel a déli határon a migránsválság idején. Emiatt nem volt határátmenet ezen a részen egy jó ideig, és a Szeged-Horgos között is emiatt szűnt meg. Magyarbólyon a szervek ezúttal hamar végeztek. Lőcs-Pélmonostor-Eszék felé tekintve.
Villány felé.
Tavaly Pécsen a Pláza környékére nem sikerült eljutnom. Most viszont az Expocenterhez megyünk, ami a közelében van.
Méghozzá Lord koncertre.
Ezúttal csak néhány képet készítettem, dokumentálás helyett élveztem a produkciót. A következő fellépő az Edda volt.
Ismét volt némi variálás a számlistával. Elhangzott a Tűzközelben, az Éjjel érkezem egy részlete, és a végén az Ünnep is.
Nem akármilyen esemény lehetett volna. Két, vidékről indult zenekar, akik megküzdöttek az országos hírnévért talán keményebben, mint sokan mások, voltak jobb és rosszabb korszakaik. De ez sok mindenkit nem érdekelt, mert jött a fröcsögés. Fura módon a Lordos szekció részéről történt ez. Miért is? Talán mert a ’kedves’ rajongótábor egy része annyira fent hordja az orrát, hogy el se ment a koncertre. Az Eddások meg lexarták ezt, és élvezték, ahogy láttam, mindkét fellépést. Távol álljon tőlem, hogy az Edda mellett tegyen le a voksot, mert amit a „kedves” zenekarvezető tavaly Fehérváron fotózás címen művelt, na azt soha többet, bezzeg Misi a bábolnai koncert után is jófej volt. Kérem, ez nem párkapcsolat, hogy csak egy valaki mellett lehet/illik letenni a voksot. Nem is politika, ahol szintén. És nem is foci, ahol szintén csak egy MB1-es csapat létezik – meg esetleg egy megyei – meg esetleg egy külföldi biszem-baszom csapat. Mi próbáltunk mindkét csapatot képviselni, de az idő miatt nem volt szükség arra, hogy az Eddás pólóra felvegyük a Lordos felsőt. Karperec szintén volt Lordos mindkettőnknél, tökfödő pedig nálam. Aki szerint kétkulacsosok vagyunk, azoknak üzenjük, hogy nem, és ezután is eljárunk mindkét csapat fellépéseire, továbbra is szólni fognak a cd-k, kazetták otthon, és megyünk ezután is Bikini, Neoton, Omega és esetleg még más fellépésekre. Mi élvezzük az ilyen hibrid fellépéseket, ti meg pubikáim, pukkadozzatok otthon. Inkább azokat baszogatnátok, akik a nézőtéren bagóznak, és hótbebaszva lökdösődnek!
