A Mohács-Villány túra összevonásával ez a nap felszabadult, de úgy gondoltuk, hogy lenne még hova menni. Jó lett volna, ha Horvátországba át tudtunk volna menni, hasonlóan a békési túra szalontai kilépőjéhez, de a környéken talán az egyetlen lehetőség Magyarbólynál lett volna, de ott is elmeszelték a vasúti átmenetet a migráncsok miatt. Felmerült még Pécsvárad, vagy … Siklós.

Siklósra is csak busszal lehet menni, kimentünk hát a buszállomásra, és ezúttal belebotlottunk a helyi piacba is.

Piac, zöldség, gyümölcs, lángos, feles, na még az kéne. A tegnap debütált Pécsi sör nyakonöntve villányi borral, hajajj. Igaza volt a kollégának az utóbbival kapcsolatos mértékletes fogyasztással. A hely ránézésre a régi debreceni vásárcsarnokot idézi, ahol ma a Fórum található. A piac megvan most is, kicsit odébb épült került egy új helyre. De a miskolci is hasonló.

Hétfőn nem volt idő igazán szétnézni a buszállomáson.

Megérkeztünk. Jó meleg van megint.

A Posta parknál járunk. Nincs mindenkinek melege.

Itt található a(z egyik) Szent Flórián szobor és a Trianoni emlékmű.

Ahogy letértünk egy kis utcába, ezt a látszólag kihalt épületet láttuk az egyik kereszteződésben. Látszólag egy régi bolt, de közelebbről kiderült, hogy valami konditeremnek használják.

Az utca végében lévő Sportcsarnok.

Miért is jöttünk busszal, amikor vasút is van itt? A Szabadság utcai átjáróban.

Az állomás felé indulva.

Ez itt az egykori 62-es Barcs-Villány vonal, ami a 2007-es bezárások idején lett leállítva. Siklósi szőlők / Barcs felé, majd Nagyharsány / Villány felé tekintve.

Az állomás épülete szemből és hátulról.

Az állomás mögött egy étterem még ma is üzemel, csak ottjártunkkor még nem volt nyitva. Kár. Elindultunk a Táncsics utcán.

Itt is megtaláltuk a Vásárcsarnokot, előtte bezárt üzlethelyiségek.

A Szerb templomnál található Centenáris emlékmű után eljutottunk Malkocs bej dzsámijához, de ide nem mentünk be.

Innen pedig pár lépés a Kossuth tér, az ott található szép állapotú Művelődési központ és a Városháza.

A kórház után nem sokkal található a Termálfürdő.

Visszatértünk a Kossuth térre, majd a Járásbíróság mellett elhaladva hamarosan feltűnt úti célunk.

A kasszánál belépőt, mágnest váltva, szétnézve.

A Siklósi várhoz jöttünk.

(Eszedbe se jusson, a Bánk bán már fél éve ott van a gépen a kecskeméti kirándulásnak köszönhetően!)

Várnéző túra végén.

Vissza a buszállomásra.

Hoppá, a laktanya az kimaradt. Pedig emlékszem, hogy egykori műszakvezetőm is felemlítette. Amúgy megérkezéskor egy kis boltban rákérdeztünk, még megvan, csak kicsit távolabb a városközponttól. Gondoltuk, ha lesz rá idő, elmegyünk, de nem volt, mert egy tegnapi tartozást kellett kiegyenlíteni Pécsen.

Ezúttal bejutottunk a dzsámiba.

Egy másik régiséghez indultunk, az Alagút mellett, a Kálvária hegynél lévő buszmegállóból.

A busz ismét bevitt minket a tettyei romokhoz, de most továbbmentünk a Dömörkapuig.

Itt volt a vidámpark valaha.

Vele szemben pedig az ország legrövidebb kisvasútja.

Amit nem sikerült kihasználni. A másik végállomása az Állatkert.

Az ott a TV-torony, ahova már nem tudtunk felmenni.

A visszaút során néhány elmosódott kép. Az első helyen az egykori Szanatórium, ami szintén egy elhagyatott hely, de a környékén él(het)nek, mert többen is leszálltak itt a buszról.