A szabolcsi ’főváros’ elég messze van ahhoz, hogy csak úgy elugorjunk oda. Viszont hazaút esetén fel lehet keresni. Felmerült korábban egy szállókeresés és egy ukrán út is, de oda csak én tudnék most még menni. Visszaút során mentünk el végül, mert bár a vadasparkot bejártuk, de a többire nem volt idő.
Mivel vasárnap van, ezért nincs hajnali ’expressz’, utazótáskával nem szerettem volna buszozni, meg lusta is voltam a központig felsétálni. Ezért az amúgy második vonattal értem be Debrecenbe. A szokásosnál hosszabb volt, és rögtön az első vágányra vitt.
Az IC éppen az érkezéskor indult, ezért az azt követő személyvonattal mentünk.
Azt mondja, hogy Nyíregyháza dinamikusan fejlődő város. Hát ez furcsa, mert biztos voltam benne, hogy ez a térség eléggé elmaradott, főleg a Dunántúlhoz képest. Itt valaki hazudik (a kormány is, az ellenzék is).
Hogy mikor jártam először erre, azt nem tudom. 1995 tavasza biztos, amikor az ottani piacon voltunk, majd még többször is. Egyedül 2000. február 18-án jártam itt, az is egy tévedés, amit húszévesen sokszor megesik. Az ezt követő években még voltam itt párszor, kicsit láttam is a várost. De a későbbi városfelfedezős túrákból kiesett. A tavaszi út után még szerettem volna visszatérni ide, egy napra, nem többre, de amit lehet, azt megnézni. Az állomáson találtunk egy ingyenes csomagmegőrzőt, ami úgy nézett ki, mintha bombatámadás érte volna, az ügyfélszolgálatosoknak sem tetszett, hogy ott van. Hja kérem, tessék félretenni a liberalizmust, meg a többi buziságot, és odacsapni a vandáloknak. Az autóbusz állomás felé indultunk.
Hamar el is értük, mert itt is a tőszomszédságban van. Bezzegdebrecenben ezt sem tudják megoldani már időtlen idők óta. Még csak egy rohadt elfogadható tervük sincs, a facebook-on magából csinál hülyét a város ezekkel a tili-tolikkal.
Jut eszembe, az első nap itt bent is voltam, akkor mintha több élet lett volna.
Próbáltam felderíteni, hogy merre érdemes menni, de a Sóstón kívül csak a központot találtam. A Széchenyi úton indultunk el. Zrínyi Ilona a róla elnevezett gimnázium előtt.
Vele szemben egy szépen karbantartott lakóház.
A Kölcsey Gimnázium.
A Benczúr tér mellett.
Vele szemben a Bessenyei tér a névadó szobrával.
Valamint a Jósa András Múzeum is itt van.
Szintén az utcában a Magyar Államkincstár, a Magyar Levéltár, Iparkamara. Alakul ez.
A Széchenyi vendéglő, ahol az árak színvonalát látva úgy döntöttünk, hogy ki a f*szt érdekel. Amúgy nem volt drága.
A Szabolcs Takarékszövetkezet, a Magyar huszár szobrával az Országzászló téren.
Fogalmam sincs, hogy Tündibündivel merre jártunk annak idején. Elértük a központot, a három fürdőző nőcivel. Az idő is elég kellemes lett, néha túl meleg, árnyékban kicsit hűs a levegő.
Megvan a Városháza is.
A Kossuth téren még van több ilyen bolygós alkotás, a Városházával szemben pedig a névadó Kossuth Lajos szobor.
Egy kicsit továbbhaladva pedig a jáki templom…, ja nem. Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyház. Mivel istentisztelet volt, ezért képeket nem tudtam a belsejéről készíteni.
Kellő komolysággal.
A templom mellett a Móricz könyvtár.
A Bocskai úton haladva egy nagy épületet láttunk, a Járásbíróság épülete.
Az út a kereszteződés után a 41-es főút Vásárosnamény felé, de mi balra mentünk, ahol a jól ismert 4-essel találkoztunk.
Itt némi ickázás után eljutottunk a Nyír Plázához, mert ugye azt is látni kell.
Nem teljesen biztos, de akkor ott a távolban az Örökösföld van, ott egy nagy panelhalom, ami mellett annak idején semmi nem volt. Kb., mint a Tócóskert esetében a Derék utca páratlan oldala melletti préri.
Kellett is, hogy ide jöjjünk, mert valami tavas rész van erre.
Név szerint a Bujtosi Városliget.
Miután átvágtunk a tavakon, a Hunyadi úton vissza a központba.
Ez itt a jobb oldalon a Váci Mihály Kulturális Központ.
Bal szélen a NAV. Az a sárga pedig kerekesszékes hinta. Ilyet se láttam még.
Ez itt egy Korzó. Kb., mint a Fórum, vagy Árkád, vagy Campona.
Európa-ház, benne a Kelet újság szerkesztősége. És itt jelentek meg a már egyenesen fekete rétiniggerek is.
A Hősök tere mellett a Városalapító Atyák szobra.
I. világháborús emlékmű
Itt látható még a villamoskocsi, annak emlékére, hogy valaha ilyenek is jártak erre.
A középső a Kormányhivatal.
Szerelmesek lakatjai.
A tér sarkán egy ’56-os emlékmű.
Ez csak egy irodaház.
De van a sarkánál egy Kakasos ivókút, amellett egy Életfa.
Innen busszal mentünk tovább Sóstóig. A strandbejáratnál szálltunk le.
No, kérem, egy Svájci lak, egy Víztorony, egy Fürdőház és egy kalandpark.
Ez pedig a Krúdy szálló.
A kalandpark mellett lehet eljutni a Múzeumfaluhoz. Sajnos most zárva volt, de az őr beengedett minket egy körsétára. A házak be voltak zárva, de amúgy be vannak zárva. Olyasmi lehet, mint az ászári skanzen.
Hát ez marha jó. Aki panelrajongó, az nem fogja értékelni, de aki, ha nem is falun élt, de sűrűn megfordult az elmúlt évtizedekben, azoknak jó múltidéző lehet.
Megpróbáltam benézni.
Az ott a kerítés mögött a kisvasút sínje.
Hopp, egy légy.
Egy húsz perc alatt végigszaladtunk a helyen, de ha nyitva lettek volna az épületek, akkor garantáltan órákig itt lettünk volna. Vissza a buszmegállóhoz, a Krúdy nem szálló, hanem vigadó.
Irish pub.
Vele szemben a Hotel Avensis.
És mellette egy kiállított gőzmozdony.
2009-ben megszűnt a Nyíregyháza-Dombrád/Balsai Tisza-part vonalon a keskeny nyomközú vasúton a személyszállítás. Ideiglenesen. Azóta már el is vitték a szerelvényeket a városból. A piacra sokan jártak vele, talán tovább is.
Nem tudom, hogy mit variáltak ezzel a vonallal, de Vásártér, aztán Nyírszőlős felé tekintve.
Visszamentünk az Állomás térre. Ebédre nem volt idő, mert azért jó lenne még ma hazaérni. Egy gyorsétteremben kajáltunk.
Azt mondja, hogy lesz időnk folyamatosan utazni, átszállni Nyíregyházától Tatabányáig, ezért a pénztáros adott egy jegyet a Railjetre. Nem értette, hogy pár hete szoptunk a Szombathely-Győr vonalon, de mindegy. Nem IC szintű a kocsi, ezért nincs helyjegy. Ami annyit jelent, hogy a jobb oldalon látható három fecskekocsiból raktak a vonat elejére. Legalább nem volt gond a helyjeggyel, leszámítva, hogy az időjárás a kocsiban elég kontinentális volt.
Azt sem vette figyelembe Brünhilda, hogy nyáron a KöKin nem várta meg az IC-t a székesfehérvári személy. Most jól álltunk, egy-két perc késések, sőt, még hamarabb is beértünk. A végére persze el kellett baxni az egészet, Kőbányára 3 perc késéssel érkeztünk. A kelenföldi gyors a másik oldalon állt. Azt hittem, mivel csak Fradin áll meg, nem lesz szinte senki. Tévedtem.
Kelenföldön volt negyed óra a Jeti érkezéséig.
Ezt még soha nem láttam belülről. Talán nem is fogom, mert van egy idióta a vezérkarban, aki eltökélte, hogy az így is romokban heverő vasutat még jobban tönkrevágja. Tetszik tudni, a Railjetek a tervek szerint belföldi forgalomban nem lesznek majd használhatóak.
De a külföldiek is olyan süketek, hogy nem tudnak olvasni, nem ismerik a számokat, és csodálkoznak, ha elküldöm őket a fenébe egy fél órára. Az egyik migráns ezen idő alatt annyit mászkált a szerelvényen, hogy fél Szíriát át tudta volna vinni az első kocsiba.
Tatabányán elvileg volt 10 perc átszállás a buszra, gyakorlatilag 8 perc, valójában 18 percet szobroztunk, mert a sofőr nem kapkodta el a Népliget-Kisbér járatot. 0 % esély volt, hogy minden csatlakozást elérünk, de most nagy szerencsénk volt.
Bár nem volt sok időnk, de nagyjából láttuk Nyíregyházát. Ha valaki erre jár, akkor próbálja meg nyitott állapotban megnézni a falumúzeumot. A Vadaspark szintén elviszi a nap nagy részét. Lehet, hogy Szabolcs megye nem egy agyonfejlesztett megye, de a központja eléggé rendben van. Ómigránsokból is jóval kevesebbet láttunk, mint vártam, azok se szóltak semmit. Nem éreztük úgy, hogy Tirpákföldön járnánk.
