z egykori 152-es, Fülöpszállás-Kecskemét vasútvonal… Szerettem volna utazni rajta 2003 őszén, akkor volt a legnagyobb esély rá, de végül a sok átszállás miatt kimaradt. Aztán 2007 márciusában megszűnt a forgalom rajta, nem is foglalkoztam vele, mivel Debrecentől igen messze volt. Amikor tavaly a Kunsági vasúttúrán Fülöpszálláson áthaladtunk, akkor már el volt döntve, hogy ide is el kell jönni. Ezt pedig segítette nemrégiben a Kerekegyháza-Hetényegyháza túra is. A kép a Wikipédiáról származik, bár jól jelzi, ahogy a forgalmas M5-ös magasodik a megszűnt vasútvonal felett.
Még mindig tömegközlekedéshez vagyok kötve, ez pedig nehezíti az indulást. Végül fél kilenckor a szegedi járattal utaztam Dunaföldvárig, bár már Dunaújvárosban is leszállhattam volna, ugyanis a másik járat innen indul, és Kecskemétig visz. Kecskeméten némi várakozás, majd elmentem a szálláshelyre. Onnan pedig hogyan tovább?
Nos, sikerült kerékpárt szerezni, mégha más módon is, mint terveztem – a Tourinformmal nem volt szerencsém, de máshol igen, ezért nem kellett busszal mennem Ágasegyházára. Kezdésként Kecskemét alsó és Korhánköz között lévő átjáró, ahol mintegy 50 éve egy buszbaleset történt. Erről szóló írás:
https://www.hirosveny.hu/hirek/41-eve-tortent-helveciai-busz-tragediaja
Ezzel indultam el, igazából nem is gond, hogy női vázas.
Az átjárónál lévő emlékmű.
De eddigre kiderült, hogy a Korhánköz megálló nem itt volt, hanem kicsit odébb. Ebben segített az 1941-es térkép.
Ez alapján látszik, hogy a Gábor Dénes utcánál volt a megálló. Akár épülete is lehetett, de azt a régi „Fentről”-ös képről nem sikerült megállapítani, csak annyit, hogy valami objektum volt itt, amit kitakartak – valószínűleg laktanya. Iparvágánykiágazás is van itt, kettő is, az olajátfejtőhöz (homokbányához?), de a megálló oldalában vannak ezek, a Silveriához semmi nem vezetett (10 éve még nyoma sem volt), ez később egy térképen is láttam, hogy Fülöpszállás felé haladva jobbra van a kiágazás – kösz Dani az infót. Az egykori peronon Kecskemét alsó, majd Beretvástelep felé tekintve. A megálló duplán megszűnt, ugyanis már 1984-ben sem volt meg, nemhogy 2007-ben.
Kada, és nem Kadar! A következő megállási pont itt van egy útkereszteződésnél. Az egykori, szintén több évtizede megszűnt Beretvástelep. A „peronon” állva Korhánköz, majd Helvécia felé tekintve.
Ha már hiányoltam a betonaljat, van itt, csak nem úgy, ahogy kellene.
1961-ben volt itt épület.
Nem sokat kellett tekerni, és elértük Helvécia szélét.
Az állomás rögtön a közút mellett található. A jobbszélső vágány iparvágány, bár nem sikerült kideríteni, kihez tartozik. A középen lévő vágány megy a rakodóhoz, a balszélső lesz az átmenő.
Ugyanis az őrháznál befigyel még egy vágány.
A Wéber-kastélyt nem is kell keresni.
A rakodó és a mérlegház(?) után eljutunk az állomás épületéhez. Igen fontos információk találhatók az épület falán.
Beretvástelep, majd Ballószög felé tekintve.
Jól belekavarodtam itt a vonalvezetésbe. Hát persze, ugyanis itt haladt, a faluhoz jóval közelebb a kisvasút, amit szintén megszüntettek, 2009-ben.
A Petőfi Sándor művelődési ház, és a névadó szobra. Mellette a sportpálya és egy park, ahol egy Trianoni emlékmű, egy Millenniumi emlékmű és egy kopjafa található. A park másik végén a Hivatal.
És egy nyitvalévő bolt! Ugyanis hamar kiderült, hogy három liter ásványvíz édeskevés ebben a melegben. Aztán haladtunk tovább, immár kicsit kurtább úton, de meglett Ballószög.
Zászlók, székelykapu, Faluház, 1848-49 emlékmű, 1956-os emlékmű, 60 éves függetlenségi emlékmű és a Hivatal, mindez egy helyen.
Az egykori vasúti megállónál Helvécia, majd Köncsög felé tekintve.
A megálló lakott, de a háziakkal nem találkoztam.
Kicsit csalóka a kép, mintha fotóboltos lenne, pedig tényleg ott voltam.
Egykoron mrh. volt. 1964-ben két vágány, rakodó, raktárépület:
Ezt követte a szopóroller, ugyanis a 4km-es út megtételéhez több, mint egy óra kellett. A bringát is többet toltam, mint tekertem, egy részen pedig a sínek között kellett haladni, mert az út „eltűnt”. Végül meglett Köncsög is, de mivel lakott az épület, és hang is hallatszott, ezért csak egy gyors kép, és vissza is vonultam.
A síntől való távolság nem véletlen, ez is kétvágányos volt 1961-ben.
Innen elvileg másfél km a közút, de elég soknak tűnt. Ezen a fos úton inkább nem is próbálkoztam, hogy Galambházig elmenjek, pedig ott közel van a közút. Már szinte rám sötétedett, mire visszaértem Kecskemétre, de a Tescoba még bejutottam. Este pedig egy kis levezetés a szálláshelyen, és azon agyalás, holnap hogy legyen. Ha nem is fejezem be a túrát, egy Hetényegyháza-Kecskemét esetleg?
Nos, sehogy, ime néhány kép a Mediterrán Vendégházról, ahol belső udvar is van. Ha az autót nem is, de a kerékpárt bent lehet tárolni – ez de jó lett volna tavaly Baján.
Annál is inkább indulás vissza, mert kész az autó. Szégyen vagy sem, de busszal mentem vissza Kecskemét-Népliget, majd onnan Székesfehérvár, onnan pedig egy gyorsjárattal Kisbérig. Még jó, hogy a szervíznél van egy megálló, de a gyors ott nem áll meg.
Természetesen ez nem marad annyiban, még visszatérek a Galambház-Fülöpszállás távra.
