Több szlovák, két osztrák és egy román út után nyitva állt a lehetőség, hogy más környező vagy nem környező országokba is elmenjünk. A győri buszállomáson a Volán Tourist hirdetései között több jót is találtunk, végül ez lett a befutó – még akkor is, ha az időzítés nem lett a legjobb.
Ezúttal elvették tőlünk a fizetett nagypénteki ünnepet, pénteken zárva volt minden, szombaton utaztunk, vasárnap-hétfő pedig húsvét. Ez csak utólag vettem észre, mire elrendeztem a részvételi jegyeket.
Győrből indultunk, ehhez el kellett indulni az első busszal, aztán egy kicsit várakozni. Bár nem volt teljesen egyértelmű, hogy innen fogunk-e indulni. Mivel az út előtt pár nappal a Volán oldalán a ’Betelt’ felirat szerepelt, ezért várhatóan lesznek még rajtunk kívül páran.
Csorna, Zalaegerszeg majd Szombathely után indultunk a határ felé.
Elértük a lendvai rédicsi határátkelőt.
Itt pedig már Szlovéniában vagyunk. Ide eljutni egynapos úttal Kisbérről… lehetetlen. Tavaly, amikor Szalafőn voltunk, akkor felmerült, hogy Őriszentpéteren hagyjuk az autót, és onnan átsétálunk Őrihódosra, de nem volt rá idő.
Megérkeztünk az első helyre, a Bakonaki-tóhoz. „A Bakonaki-tó mintegy 1,5 kilométerre esik Dobronak településtől. Itt található az Energia Park, amely gyógyító hatásáról ismert. A Bakonaki-tó mellett több mint tizenöt éve energetikai pontokat találtak és jelöltek ki a bioenergetikusok és a természetgyógyászok. A hír hamar elterjedt és messzire és jutott, így az elmúlt években több ezer turista érkezik a Bakonaki-tó és a Szent Vid-kápolna környéken lévő 26 energetikai ponthoz. Abban a reményben jönnek, hogy a földből sugárzó energia, rezgés kedvezően hat a közérzetükre, betegségükre, az egészség megőrzésére.” (life.hu)
„A Bakonaki-tó környéke az emergiapontokon túl még egy "csodával" ajándékozza meg a kirándulót, ez pedig nem más, mint a Szent Vidről elnevezett forrás vize. A legenda szerint (valamikor nagyon régen egy vak férfi többször megmosta a vízzel a szemét, és állítólag visszanyerte a látását) a forrás vizének gyógyereje van: aki megmossa vele a szemét és hisz a csoda erejében, élesebben fog látni. Még ma is élő hagyomány, hogy minden idelátogató merít a vízből és hazaviszi, a forrásnál pedig megmossa a szemét. A hagyomány szerint a Vid kút vize nem csak a látást gyógyítja, hanem jótékony hatással van a hallási, valamint az emésztőszervi és idegrendszeri panaszokra, továbbá a különböző bőrbetegségekre is. Szent Vid napján, június 15-én az emberek ezrei zarándokolnak ide.” (life.hu)
A húsvét előszele.
Itt pedig mágnest is lehet kapni.
Következő hely a Dobronaki Orchideafarm. „A szlovén határnál fekvő Dobronakban (Dobrovnik) működik az Ocean Orchids, Közép-Európa egyetlen orchideatermesztő vállalkozása, ahol évente csaknem 500 ezer növényt nevelnek. A 14 ezer négyzetméteres üvegházban 160-féle orchideát termesztenek, trópusi körülményeket biztosítva számukra. Az egyre nagyobb érdeklődés kifejezetten turisztikai céllal trópusi kertet is kialakítottak: az alapterülete eleinte 700 négyzetméter volt, ma pedig már 1500 négyzetméteren várják a látogatókat. Itt 400 különböző trópusi növényt szemlélhetünk meg az eredetihez nagyon hasonló körülmények.”
Innen busszal mentünk Lendvára. Útközben elcsíptem véletlenül a Lendva-Hosszúfalu megálló épületét. A vasút annak idején Ukk és Csáktornya között volt, közel száz éve Rédics és Lendva közötti rész a határra esett és itt felszedték a vágányokat később. Zalaegerszeg pedig tovább felezte a vonalat. A jelenlegi 23-as vonal Zeg és Rédics között található, a buszból látható volt a 75-ös és a 86-os út körforgalmi kereszteződésénél látható az ütközőbak. Lendvától tovább megvan a vonal.
Lendva kulturális központ.
Szent Katalin plébániatemplom.
Bánfy-Esterházy vár.
A padláson szobor kiállítás, bár a fantáziát meg kellett egy kicsit erőltetni, hogy felismerhető legyen.
Ez pedig a pince.
A templom melletti épület.
Igen éles kanyarokkal teli úton fel a Vinarium toronyhoz, ahonnan négy ország irányába lehet látni.
A zsíros kenyér nem, de a gibanica helyi étel.
És akkor ennyi volt mára.
Este 10-re megérkeztünk Győrbe.
Még egy kicsit időztünk a buszállomásnál lévő gyorsétkezdében, aztán az utolsó busszal haza. Megvolt a negyedik határugró, kellett is, mert pár hét múlva újabb merényletre készülök.
