Balesetem után előreláthatóan közel négy hónapig táppénzre kerültem. Először azt hittem, hogy majd így pótolhatom a lemaradásomat. Azonban a fekvőbetegség több kínnal járt először, mint előnnyel. Az pedig, hogy valahova messzebb is elmenjek, az kizárt dolog volt, mert az már szabálysértésnek minősült volna. Amikor a szüleimnek szóltam az állapotomról, pár hét után úgy intézték, hogy el tudjanak jönni. Ráadásul egy lakásban voltunk. Lakótársak el, mert amit az egyik leművelt, azért még egy kulturált lény is lepofozta volna. Úgy volt, hogy a másik visszatér két nap után. Megkaptuk a nagyszobát, ami a cuccaink miatt jó volt. Akkor jött egy érdekes felvetés. Anyu hallott a majki apátságról, és szerette volna megnézni – az utóbbi években ők is rászoktak az évi legalább egy utazásra, nagyon helyesen :-) Mivel nekünk is ez lett volna a következő célpont, ezért együtt indultunk el öten – ugyanis elhozták a kisfiút is.
Mielőtt ennek nekivágtunk, megmutattuk nekik Kisbért, és persze a makett parkot, ezúttal mindenről képet készítettem, mert a kézzel írtam eltűnt (a város honlapján viszont volt egy összefoglaló róla). Másnap indultunk, az állapotom már engedte, hogy pár órás utat megtegyek. A Wikipédia tartalmaz egy hosszú írást a helyről, amit most nem másolnék be, hanem a linket adnám meg.
Mivel óránként van idegenvezetés, ezért visszamentem a közelben lévő tóhoz, ahol az Celli Szűz Mária kápolna is található.
Majd visszatérve a kertben nézelődtünk.
A bejáratnál van egy ajándékbolt, a mágnes beszerezve.
Aztán indulhatunk.
Az idegenvezető hölgy.
Innen pedig az Oroszlányi bányászati múzeumba mentünk. Biztosan lett volna aszfaltozott út, de az erdő mellett is el lehetett jutni. Viszont az út egyre keskenyebb volt, és jó, hogy senki nem jött szemben velünk.
Az irodahelyiség, ahol több évtized technikája megtalálható. A középtájon lévő optikai meghajtóval ellátott PC már az utolsó években kerülhetett ide, mert a 2000-ben bezárt, a múzeum egy évvel később nyílt meg.
Akna.
Üzemelő csillevasút.
Gabó élvezte a „vezetést”.
Jó magas, a tetejéig nem mentem el.
Egy közös kép.
Azután még próbáltunk valami kajáldát keresni, de mindkettő zárva volt. Még jó, hogy van Bakony Étterem.
