Hánta egy Kisbérhez tartozó külterület. Tavaly terveztem, hogy elmegyek oda, de végül elmaradt. Most is csak azért indultam, mert gondoltam, hogy egy rövid kis túra lesz az egész. Hogy aztán mi lett ebből…

Bakonyszombathely felé kell elindulni, és a város széle után nem sokkal kell letérni.

Nincs nagy forgalom arra. A buszok is nagyon ritkán járnak erre. Itt tényleg gyorsabb a gyalogos közlekedés.

Hamar el is érkeztem a táblához.

Nem sokan laknak erre, ezért arra nem lehetett számítani, hogy tele lesz a település rengeteg látnivalóval, viszont nem is tűnt elhagyatottnak, szellemfalunak, mint néhány más hely, ahol tavaly jártam.

Tényleg volt wifi.

Világháborús emlékmű.

Ez az elhagyatott épület a buszmegálló mellett található.

A hármas útkereszteződésnél előbb balra indultam el. Először a fatelep mellett haladtam el,

majd a sportpályához jutottam el.

Az út végén félig-meddig romos épületek voltak. Az út valószínűleg a Kisbér és Bakonysárkány közötti közútra vezet ki.

Visszatérve az elágazáshoz a másik irányba indulok.

Az út végén a buszforduló található, innen már csak földút visz tovább.

Ez itt vajon mi lenne. Egy építés alatt lévő terület? Vagy egy bontás/pusztulás alatti?

A buszmegállótól egyenesen haladva a földúton pár kilométer után ki lehet jutni az Ácsteszér-Bakonyszombathely közútra, viszont balra fordulva egy jó kis lejtő után jön az, amiért idejöttem.

Azt tudtam, hogy itt is van néhány tó, dehogy ilyen szép legyen…

A tóval szemben.

Van itt több tó is. Ez a kettes lenne.

A fenti, hármas tóból átfolyik a víz a kettesbe.

Innen is látható az a romos épület, amit a buszmegállónál is láttunk.

Itt pedig lehet gyakorlatozni az önkioldó használatával.

A tavat elhagyva elindultam vissza. A távolból annyira nem is látszanak. Az elmondható, hogy itt minden csendes, tényleg nevezhető a nyugalom szigetének. A tavak mellett lévő erdőn áthaladva valószínűleg Bakonysárkány környékére jutnánk ki (meg máshova is, de azt majd máskor).

Hármas útkereszteződésről beszéltem fentebb, íme a harmadik, ami viszont csak a temetőhöz vezet ki.

Elhagyva Hántát.

Vissza Kisbér irányába, ahol aztán kellemetlen fordulat következett be. A kerékpár nemrég volt szervizben, mert a hátsó gumikat lecseréltettem, meg egy apróbb átnézést kértem. Visszaúton aztán egyszer a lánc a fogaskerék és a küllő közé került. Nem kizárt, hogy néhány meg is lazult, és a váltó is ferdén állt, de azért lehetett még haladni vele. Szerelés előtt elmentem Bábolnáig és vissza, és nem volt gond. Szerviz után csak eddig jöttem el, nem is volt nehéz terep, az a pár száz méter földút nem okozhatott gondot. Most meg ez van.

Nem jó ómen. Hogy mi történt a továbbiakban, arról itt.

Egy héttel később visszatértem ide. De nem egyedül, hanem azzal, akinek az itteni jelenlétemet köszönhetem. Egy vasárnap délután jöttünk, kicsit esőre állt az idő. Ez volt az egyetlen megfelelő időpont, mert vasárnap több buszjárat is van. Úgy gondoltam, hogy ez a kb. két óra hossza elég lesz. Elég volt vajon?

Ő, akivel együtt jöttem, akivel már két helyen is együtt dolgoztam régebben, és akinek a jelenlegi munkahelyemet is köszönhetem.

Megmutattam neki azokat a helyeket, amiről fentebb már vannak képek, ezeket nem raktam fel újra, csak azokat, amik kimaradtak. Mint ez a tartály vagy lakókocsi vagy valami más, ami a kettes tó partján van.

A mellette lévő fedett helység. Itt szokott lenni versenyhorgászat, ha jól tudom, ennél a tónál.

A kettes tó egy másik oldalnézetből.

Az egyes és kettes közötti útszakasz, ahol a szélesebb út le van zárva általában.

Ez lenne az egyes tó, ami korábban kimaradt, bár a nádastól olyan sok minden nem is látszik belőle.

Csónakok is vannak erre.

Ismét bepróbálkoztam a romos épülettel. Aki erre jár, azt óva intem, hogy rövid nadrágban jöjjön erre, mert bár a tó partjától a buszmegállóhoz több úton is vissza lehet jutni, de az épülethez vezető úton nagyon magas a gaz, nem árt teljesen zárt ruházat és cipő hozzá.

Visszatérve a buszmegállóba, hamarosan jött is a busz. Hamar eltelt ez a pár óra itt, még jó lett volna egy kicsi. Újdonsült útitársam is élvezte a kiruccanást, hiányzott neki, hogy kimozduljon a szállóról. Nekem nem volt ilyen gondom, mert ott volt a kerékpár, de neki semmi. Most már nekem sem, és ez talán jelzés.