Tavaly éppen csak érintettük Balatonfüredet, és meg volt az esélye, hogy visszatérünk majd egyszer, de végül vissza „kellett” térni.
Busszal indultunk útnak, Székesfehérváron átszállhattunk volna vonatra, de mivel éppen indult egy busz Balatonfüredre, nem tettünk felesleges kitérőt.
A Horváth Mihály utcán indultunk meg, mert kénytelen voltam tankolni, ahhoz pedig a helyi Tescohoz kellett elmenni. Közben láttunk Konferenciaközpontot, uszodát, sportpályát, mentőállomást.
A Széchenyi utcán keresztül mentünk a kikötő felé.
Egy újabb MM-pont miatt jöttünk ide. A Kisfaludy gőzhajó itt található, jókora kutakodás után kiderült. Viszont más hajók is vannak itt. Még jó, hogy a menetrendjét megnéztem, mert majdnem egy másikra irányítottak minket.
Az idő sürgetett, lassanként útba igazítottak minket, majd ismét lecsaptak ránk, ekkor már a konkurenciának kívántam egy jó kis szexuális aktust. Alig van időnk, a következő járatra órákat kellene várni, és akkor ez a barom a pofánkba beleáll, hogy egy másik hajóhoz irányítson. Hát bassza is meg a konkurenciát.
A hajó belsejében múzeum volt kialakítva.
A gőzhajó persze csak nevében az, valójában dízelmotor hajtja. Kb. egy órás út volt, közben megismertük a hajó történetét.
Aztán elmentünk ebédelni, majd gokart kölcsönzőbe.
Csak, hogy készülj a heteken belüli őrségi merényletre. Útközben egy gyerek majdnem elénk vágott, ezúttal sem tagadtam meg magam anyázás szintjén. Amúgy elég macerás volt a gokart kezelése, állandóan megtérdeltem a féket.
Csak kerékpárúton lehetett vele menni, a Tagore sétányon elég hosszan lehet haladni a part és a strandok mellett.
Ez már a parttól kissé távolabb lévő Jókai-obeliszk a Kerek templom mellett. Vele szemben a fentebb látható Jókai-villa emlékmúzeum, de ezt csak kívülről láttuk.
Az utca végén az Állami Szívkórház.
És… ennyi. Se Fekete erdő, se múzeum, se semmi, csak nagy forróság. Visszamentünk az állomásra, és a Katicával mentünk Székesfehérvárig.
