Kellemest összekötni a még kellemesebbel. Egy koncert egy olyan helyen, ahol még nem jártunk, de szerettünk volna eljutni. Eredetileg ketten mentünk volna, de a fiatalúr is óhajttt jönni, az Edda koncert sikere után támogattuk.
Győrig felbuszoztunk, onnan néhány Almásládával utaztunk Celldömölkig, ahol átszállás a szombathelyi villanyjáratra.
Megérkeztünk Sárvárra, Gézát nem láttuk, viszont a peronon Ost…Ostyk… Ostffyasszonyfa, majd Porpác felé tekintve.
Hát nem egy agyontuningolt állomás, de rendben van tartva, és a régi formáját is szépen megtartotta.
Miután lepakoltunk, elindultunk a vár felé. Nádasdy szobor az arborétum mellett lévő hotel előtt.
Itt át kellett kelni a Várkerület úton.
A vár előtt éppen esküvői fotózás. Máshol is bevett szokás, hogy a hely ismert pontján készülnek képek.
A tömeg már gyülekezik.
Egyébként motoros találkozó van itt, ilyenen még nem voltam, a 2001-es vekeri találkozónál is csak sofőr voltam, és nem voltam bent a helyszínen.
Kis hangolás, aztán kezdés.
Mi ketten jól éreztük magunkat, volt ingyen sör is (ha tudtam volna előre, hehe). A szállás nem messze volt a vártól. Az Újsziget Vendégház.
Még szerencse, hogy háromágyas szobát kaptunk.
A Szatmár utcán látható ez az elhagyott épület. De most nem ezért jöttünk.
Némi földúton a végén eljutottunk a Hatvani-Deutsch kastélyhoz, ami alig látszik a fáktól.
Majd visszatértünk az előbbi épülethez, ami az egykori cukorgyár épülete.
Nem sokkal messzebb tőle egy másik épület, szerintem ezt sem használják már.
A város egyik nevezetességéhez jutottunk el az utca végén majdnem. A Gyógy- és Wellnessfürdő.
Innen a Rákóczi úton haladtunk vissza irányba és közben szereztünk mágnest is.
Közben feltűnt a kórház.
És végül eljutottunk a várhoz.
A motorosok már készülődnek elfelé.
Bementünk a múzeumba.
Elvan a gyerek ezen a „hülye és felesleges” programon…
Csigalépcső?
Kicsit kesze-kusza volt a múzeum területe, de végigértünk rajta.
Még egy gyors szétnézés a város központjában, mert szorít az idő. Állatfigurás szökőkút a Városháza előtt és egy világháborús emlékmű.
Majd a Hild park felé haladva az Evangélikus templom és képeskönyv, egy Téglahordó, szökőkút, testvérvárosi kapcsolat emlékköve, Országzászló.
A Banya Tanyán nem tudtak kiszolgálni minket, úgyhogy átmentünk egy másik étterembe.
A Kossuth tér mellett elhaladva, a körforgó után már egyenesben voltunk az állomás felé.
Ja, a termálkristály? A tévében volt egy reklám, még a nyolcvanas években.
Mi is köszönjük a koncertet, és talán még a strandra visszatérünk egyszer. Az már talán kevésbé lesz ’unalmas’.
