Eljött a harmadik nap, sajna a bajai vonalak kimaradnak a sorból, de az ólegyeni vonalat összehozom a nap folyamán.
A szállásról néhány kép, a King Arthur Panzió a könyvtárral szemben. Elég jó tágas volt, hogy egyedül elférjek benne.
Csak arra kellett ügyelni, hogy a csipogókártya meglegyen, anélkül bajos lett volna bejutni a lakásba.
Majd elmentem a bácsalmási állomásra, de mielőtt a túrát elkezdhettem volna, megbaszta a kurva anyját az egész, ugyanis durrdefektet kaptam.
Így aztán visszatértem Bajára, és a Tescoban terveztem meg a nap további részét. Úgy döntöttem, hogy akkor már menjünk visszairányba, és ott nézzünk szét. Elsőként a közelben lévő Baja-Dunapart, ami egy még müködő teherpályaudvar.
A közelben lévő őrházat is nehéz lett volna autóból fotózni. Ezután átkeltem a Duna fölött a Türr István hídon keresztül.
Baja-Dunafürdő megállóhely.
Baja, majd Pörböly felé tekintve.
Ez pedig az egykori Pörböly felső megállóhely helye. A peron helyén Pörböly, majd Baja-Dunafürdő felé tekintünk.
Épp erre jött IR.
Igazából itt nincsenek épületek, csak a Cserta-Duna.
Megérkeztünk Pörböly állomásra, van itt bakterház, őrházak, tekerős sorompó, iparvágány a fatelepre…
Pörböly állomás, Baja, majd Alsónyék felé tekintve.
Az iskola alsó tagozata, könyvtár és a posta egy épületben, az út túloldalán az önkormányzat épülete. A távolban a Szent László Ökumenikus Kápolna.
A Nyékipuszta felé vezető út és a vasút kereszteződése.
Épp jött egy Bz Bátaszék felől.
"A pörbölyi autóbusz-baleset (a köznyelvben pörbölyi tragédia) egy 1993. február 12-én történt súlyos baleset volt, amikor a pörbölyi általános iskolásokat Bátaszékre szállító iskolabusz a nyékipusztai vasúti átjárónál a nem működő fénysorompó mellett ráhajtott a vasúti sínekre. A járműbe nagy sebességgel belerohant az épp késésben lévő, gyorsan haladó vonat. A szerencsétlenség során az autóbuszban 12 ember: 11 gyermek és az autóbusz vezetője életét vesztette, a többi 18 gyermekutas is megsérült." Wikipédia
A 3016-os MdMot túlélte az esetet, helyrehozták. Talán ez volt az egyetlen eset, amikor a mozdonyvezetőt is elítélték, ugyanis a sebességkorlátozást nem tartotta be. Az alábbi oktatóvideó ezzel foglalkozik:
Az eset utóéletéről lehet olvasni a 12 pokoli történet könyvben, igen erős anyag. Nyékipuszta azóta valószínüleg eléggé elnéptelenedett.
Következik Alsónyék, itt a vasúttal szinte párhuzamosan kell haladni, lekanyarodva az 55-ös útról.
A vasúti megálló épületei, az eredeti egy őrház volt, de elég lepusztult. A másik esőbeálló téglaépület. Pörböly, majd Bátaszék felé tekintünk a peronon.
Víztorony, könyvtár, művelődési ház, ’56-os emléktábla, Mező tér, benne egy 1848-as emlékművel, és a Nyék települések neveivel.
A Falumúzeumnál lévő régi, de felújított épület, és végül az Önkormányzat épülete.
Cecén járunk, ez egy régi tervezet volt, ugyanis amikor először beterveztem a bajai utat, még úgy volt, hogy a pécsi gyorssal Cecéig busszal megyek, majd onnan vonattal Bajára. Májusra már az IR-k elmentek Székesfehérvárig. Így most ezt a települést is megnézzük. A Községházánál leparkoltam, majd a református templom mellett elhaladva eljutottam a világháborús emlékműhöz.
A római katolikus templonál is van néhány emlékmű, mint Obeliszk, Immaculata-szobor, Szentháromság szobor.
A 61-es és a 63-as út kereszteződésénél lévő kopjafa, szekér, Csók István emlékház, és a művelődési ház. Kicsit odébb a Szovjet hősi emlékmű.
A vasútállomás, Vajta, majd Rétszilas felé tekintve, és a régi rakodók.
Június 19.-én Győrben jártunk a Dongóban, ahol a TBG és a Vándor léptek fel.
Szóljon a rock Peti tolmácsolásában.
A közönség jó is volt meg nem is. A lelkesedéssel nem volt gond, az italfogyasztással egynéhány öltözékkel és a koreográfiával annál inkább.
Egy héttel később Lébényben a Lord lépett fel. Majdnem úgy volt, hogy nem jutok el oda. Nem is mentem volna, ha az Osinak nem lennének neveletlen kutyáik. Így „hála” nekik olyat tettem, amit a 20 év alatt soha – elhagytam idő előtt a munkaterületet (jó pár órával).
Sokkal hamarabb kellett volna a kutyákat szemen köpni – még Debrecenben:
És ha ugrott a szombat délutáni mozgóbérem, akkor basszák meg a vasárnapit is. Elmentünk Pápára a strandra.
Úgy volt, hogy másnap felmondok, de aztán végül maradtam. Július 3.-án Agárdra mentünk.
Most először megnéztük a Pataky Műveket.
Majd jött az Edda.
Néhány új szám is elhangzott. Láthattuk a szervezőt is a színpadon.
Lisztománia, majd a Tetőtöl-talpig helyett mostani instrumentális blokk a Szeretkezni minden mennyiségben, megtoldva néhány régi rockklasszikus egy részletével.
Amit már évek óta szeretnénk látni, hallani:
Elég hosszú lett most a műsor, néhány meglepetéssel.
Az agárdi koncert ezzel megvolt, még kellene egy Arénás és egy miskolci mindenképpen, legalább egyszer.
