Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/28/2016_08_14_nem_varunk_ujabb_30_evet

„Az Országgyűlés téren, nem messze a kapucinus templomtól, láthatjuk Tata egyik jellegzetes műemlékét, az Óratornyot. A nyolcszögletűre sarkított zömök építményt Fellner Jakab tervezte. Az építmény alsó része téglából, felső része fából készült. Ezt a felső részt Tata ismert ácsmestere - Fellner munkatársa - Éder József építette 1763-ban. Jellegzetessége, hogy az Óratorony faszerkezetének összeállítását az ácsmesterségben ismert „lapolásokkal”, faszegekkel végezték. A torony belsejében talált falazott fülkét a néphagyomány szerint városi fogdának használták. Az első világháborúig a haranglábban elhelyezett harangokkal harangoztak temetéskor. Ugyanis a 18. század végén és a 19. század elején a későbbi honvéd laktanya helyén volt a temető. A háború alatt a harangokat leszerelték és beöntötték. A négy fióktetőbe órákat helyeztek el. 2004. augusztus 20-án adták át a felújított tornyot. Digitális vezérlésű műszer forgatja a mutatókat, melyek minden óra előtt öt perccel megszólaltatják a 495 harangjáték valamelyikét.”

„1744-1747 között Esterházy József gróf építtette. 1748-ban lerakták alapját a kertjük végében folyó pataknál a „Barát- kallónak”, amely később az egész rendtartományt ellátta a csuhához szükséges posztóval. Az építkezésnél Fellner Jakab a később híres építész pallérként dolgozott. A templom az egyszerű külső mögött a barokk művészet értékeit rejti. A homlokzata oromzatos, vörös márvány kapuzatát voluták díszítik, fölötte az Esterházy-címer található. Felette Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló festmény látható és egy napóra. Fazsindelyes huszártornya van, belső tere egyhajós, berendezése a XVIII. századból származik. A barokk Főoltár Josef Becker, az oltárszekrény Gode Lajos szobrász műve. A főoltár képét Karl Auerbach és Kaspar Reisner bécsi festők készítették. A mellékoltárok képeit Plackó Károly, a refektórium Utolsó vacsora képét Anton Stippinger festette. A templomban látható szobrok közül Szent József 1890-től, Szent Antal 1899-től, a Mária és Jézus Szíve szobrok pedig 1901-től vannak a mai helyükön. A templom mögött 1914-ben a kapucinus atyák vezetésével a bentlakó diákok részére kollégium épült, az úgy nevezett Szeráfikum (angyali), ami ma speciális, kisegítő iskola.”

„Az Országgyűlési téren 2006 óta áll az 1956-os emlékmű. A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából írtak ki pályázatot a műalkotás támogatására. A szobrot Szilágyi Bernadett szobrászművész készítette el. A mű földre hulló, kettétört lyukas lobogót ábrázol, mely felvillantja a szabadságot, egyben megjeleníti a forradalom bukását. A közel öt méter magas krómacél plasztika oldalait az aláhulló zászló két fele alkotja, talapzata a már földre ért hullámzó anyag. A szobor formája kitárt kaput idéz, a meghasadt lobogó alatt át lehet menni az emlékmű közepén. A mű a „Szabadság kapuja” címet kapta. 2006. október 23-án 15 órakor avatták és koszorúzták meg.”

„2002 őszén megépítették a Május 1. utat lezáró körforgalmi csomópontot, a régebbi lámpás kereszteződést kiváltva ezzel. A közepén 6 méter átmérőjű szökőkutat építettek, amit 2004-ben Tata francia testvérvárosáról, Dammarie-lès-Lys-ről neveztek el. A karácsony előtti időszakban adventi koszorúnak szokták feldíszíteni, nyáron pedig éjszaka kivilágítva díszít. A karbantartás elmaradása miatt 2008-ban teljes felújításon esett át, aminek 2,5 millió forintos költségét az önkormányzat állta. Kicserélték az elrozsdásodott vezetékeket, fúvókákat. Felújították a motort és a szivattyúkat is A régi lámpákat kicserélték és még be építettek két darab új fényforrást is. 2011 augusztusában megkezdődött a körforgalmi csomópont kiszélesítése, korszerűsítése.”

„Az emlékoszlop a Szent István 3. honvéd gyalogezred egykori laktanyája mellett található. Itt volt a gyalogezred II. zászlóalj béke állomáshelye, és innen indult a 980 főnyi zászlóalj 1942. november 4-én a keleti frontra. Itt részt vettek a Don menti hadműveletekben, és súlyos veszteségeket elszenvedve 1943. május 21-én 72 fővel tértek vissza Tatára.

Az emlékoszlopon négy jelenet látható:

vasútállomáson a frontra induló katonákat búcsúztatják a hozzátartozók,

harctéren csataközben,

bajtársak búcsúznak a hősi halált halt katonáktól,

családtagok várják a visszaérkező katonákat.”

„A „Testvérvárosok Könyve” elnevezésű térplasztikát április elején állították fel Tatán. Az üvegkönyv öt, egyenként két és fél méter magas, 172 kilogramm súlyú üveglapból készült (a könyvlapok szürkületkor automatikus megvilágítást kapnak), melyeket homokfúvással és festéssel munkált meg Borbás Dorka üvegművész, akinek ez az első köztéri szobra.”

„A nagyrészt társadalmi munkával készült alkotás Tata központjában lett felállítva 1977-ben, utalva a településen működő szőnyeggyárra. A LATEX vállalat fennállásának 100. évfordulója alkalmából ajándékozta Tata városnak azt alkotást. A műkő architektúra előtt álló női alak jobbjában a szövőgép csónakját tartó vörösréz alakját Kalló Viktor szobrászművész készítette. Az alkotást 1992-ben lebontották, ami nagyon sokak nemtetszését váltotta ki.

"„Leléptetik a Szövőnőt”

Régi igazság, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égig! Hiába „csaholtunk" felháborodottan kritizálva. Tata város képviselő-testülete úgy tett, mint aki nem is hallja a bírálatot. Még csak egy hozzászólás sem hangzott el utólag azt javasolva, hogy az Ady Endre utcán álló szobor lebontását célszerű lenne megfontolni, hiszen a választók döntő többsége nem ért egyet azzal.

Hiába, no! A szó elszáll, az írás marad, márpedig a testület határozatát azóta már hitelesített jegyzőkönyvben is rögzítették, melynek végrehajtási határidejét a megalapozott bírálatoktól függetlenül módosították. Persze nem a „Szövőnőnek” adtak haladékot, hanem a sokkal otrombább, ízléstelenebb árusító bódéknak, hiszen azok bérlőivel az év végéig érvényes szerződést kötöttek korábban. A „Szövőnőt” tehát lebontják, de a bódék maradnak! Nem véletlen, hogy kivételesen szó szerint idézzük Kerti Katalinnak, a művelődési és oktatási bizottság vezetőjének határozati javaslatát, amit a többség ismét elfogadott:

„A képviselő-testület szükségesnek tartja a Kalló Viktor Szövőnő c. szobor lebontását és raktárba helyezését április végéig, valamint a Tata, Ady Endre u. páratlan oldalán lévő ideiglenes árusító bódék megszüntetését 1992. december végéig, mely döntésről az érintetteket tájékoztatni kell.

Határidő — a szobor lebontására 1992. április 30. — az árusító bódék megszüntetésére 1992. december 31.”

2000-ben csak a szobrot áthelyezték a volt szőnyeggyár helyén létesült új Gyöngyház üzletközpont elé. Sajnos 2016. év folyamán ellopták a szobrot.”

„A tatai tartózkodás alatt „botlottam” bele az alkotásba, amelyről először még semmi információm nem volt. Majd megláttam egy kis táblát a Térplasztika hátulján, amit még nem nőtt be teljesen a boróka és azon minden szükséges adat szerepelt. Ez áll rajta: „KERTI KÁROLY TERVEI ALAPJÁN KÉSZÍTETTÉK A TANÉP VÁLLALAT FELLNER JAKAB, GÉPHÁZ ÉS ZALKA MÁTÉ SZOCIALISTA BRIGÁDJAI 1982.””

Egykori tatai kutak.

„A Bercsényi (akkor Kórház) utca sarkán levő épületben működött az 1868-ban alapítottTata-Tóvárosi Takarékpénztár. A Takarékpénztár 1893-ban az Ó-temető téren, a zsinagóga szomszédságában elkészült új emeletes székházba költözött. A második világháború végén, 1945-től egy évre a szovjet katonai városparancsnokság rendezkedett be az épületben. 1947-ben az épület belső átalakítása után az emeleten a Városi Kórház sebészeti osztályát, 1950-től a belgyógyászati osztályát helyezték el.”

„A világháború tatai hőseinek emlékművének felállítását sokáig akadályozta az ikervárosok (Tata és Tóváros) közötti vita. Végül 1926. május 30-án, Hősök napján József főherceg és Raics Károly altábornagy felavatták az alkotást. A művész, Fülöp Elemér 'Kürtöt fújó honvéd' című alkotását tették mészkőtalapzatra, amire a hősök neveit vésték. Később a második világháború elesettjei is felkerültek. 2008-ban az emlékművet felújították.”

A Kossuth tér felé haladva. „A 19. század végén magánházaknál működő postát és távírdát 1902-ben egyesítették és ekkor költözött mai helyére a postahivatal. Bejárata akkor a Rákóczi utca felől volt. Az 1970-es évek elején az épületet kívül felújították és belül is átalakították.”

Itt is akad elhagyott épület.

Ami azért is furcsa, mert itt van a városháza. „A jelenlegi épület helyén állt a földszintes községháza. A városháza építésére meghirdetett pályázatra beérkezett öt pályázó közül Geschery Antal fővárosi építész pályázatát fogadták el. Az építési szerződést 1885-ben Witauschek Vencel építőmesterrel kötötték meg. A városi hivatalokat az átépítés idejére a Hajdú utcai Hannigné-féle (ma Béres szanatórium) házban helyezték el. Az épület homlokzatára felkerült a Tata városa a közügyért - 1885 aranybetűs felirat 1885-ben készült el.”

„A tér közepén háromszög alakú talapzatból kiindulva 17 méter magas obeliszk tetején levő felhőgomolyagos földgömbön, jobb kezét szívére tartva áll Mária Immaculata (Szeplőtlen Boldogasszony), Schweiger Antal 1780 táján készített szobra, mely eredeti alakjának megtartásával Szakál Ernő újította meg 1961-ben.”

„Ungvári Lajos alkotása, Fellner Jakab egész alakos szobra 1940-ben került felállításra a Kossuth téren, a nagy építőművész halálának 160. évfordulója alkalmából.”

Innen már nem volt messze a kilátó. „A Kálvária-domb lábánál, 1934-ben, Stieber Antal Tata községtől 60 négyszögöl területet bérelt sörétgyár építésére, harminc évre, évi 10 pengőért. 1939-ben felépült az öntés célját szolgáló 30 méter magas torony, és „Turul” Sörétöntöde néven megkezdte üzemelését. Az 1960-as évektől Fellner Jakab Kilátó néven idegenforgalmi célokra használják.”

„A Kálvária-domb Tata legszebb kilátóhelye, és egyben geológiai szabadtéri múzeum. A dombon a Kálvária-kápolna, víztorony és kilátótorony is található. A kör alaprajzú kőfallal bekerített területen kőből és téglából rakott alépítményen egy romos állapotú Kálvária-szoborcsoport látható. Töredékes korpusz mellett Mária Magdolna, Szűz Mária és Keresztelő Szent János töredékes alakja áll. A szoborcsoportot Schweiger Antal 1770 körül készítette. Többször is felújították, 1916-ban Fülöp Elemér végezte a munkálatokat. A latrok fatörzs jellegű keresztre feszítve láthatók, alakjuk szenvedélyesen torzított.”

„A Kálvária-domb tetején a középkorban a bencés apátság falujának, Szentivánnak, Keresztelő Szent Jánosról, akit az Ómagyarban Szent Ivánnak hívtak, elnevezett temploma állt. Nevének előfordulása 1446-ból Zenthyvanhegye alakban olvasható. A román stílusú romos templomot 1754-ben lebontották, Fellner Jakab a szentély csonka falait kiegészítette, sátortetővel átfedte, és délnyugat felé homlokzattal látta el. Tetejére kecses huszártornyot helyezett. 1755-ben kifestették, 1908-1911 között restaurálták. A második világháború okozta sérüléseket az 1962-1963. évi helyrehozatalkor végleg eltüntették. 1980-ban egy időre Fellner Jakab emlékére kiállítást rendeztek a kápolnában. A régi templom falainak feltárásával és állagvédő csekély felfalazásával az egykori templom alapterülete érzékelhető.”

„A kápolnától keletre található az 1968-ban épített, a város vízellátását szolgáló 500 m³–es víztorony. Tervezője Csaó Imre volt, jellegzetes tömbszerű, sokszögű, vakolatlan tégla falazatú torony, 30 méteres magasságával hozzátartozik a domb látványához. Napjainkban a torony műemléki védettséget kapott, és az üzemeltető vízmű nemcsak műszaki létesítményként használja, hanem a toronybelső nagy terében alkalmanként kiállításokat, sőt - az épület kiváló akusztikájának köszönhetően - hangversenyeket is rendeznek.”

Itt már kezdtünk jól állni, de néhány néznivaló még hátravolt a tó másik végében. Az erdőn keresztül indultunk neki.

Az erdőből kiérve.

Bláthy Ottó Gimnázium.

„Az egykori zsinagóga felújított műemlék jellegű épületében ma a Görög-római Szobormásolatok Múzeuma található. A múzeumban mintegy 100 hajdani alkotást másolatát tekinthetjük meg eredeti méreteiben. Többek között a Pheidias lovasszobrát, a Milói Vénuszt, a Parthenon-frízt, a római császárkor történelmi figuráit, és még sok szép alkotást. Itt, az múzeum udvarában állították fel 1994. november 18-án, a Holokauszt Emléknap alkalmából Lugossy Mária szobrászművész „Minden idők mártírjainak emlékére” című holokauszt-emlékművét. A nyolc elemből álló bronz és gránit kompozíció „életnagyságú bronz emberalakok egymás utáni csoportja, ahol a figurák fokozatosan tűnnek el a rájuk applikált, illetve befoglaló formaként megjelenő kőtömbben.””

Egy másik elhagyott épület.

„Nagy Kovács Mária 1943-ban készült szobrával elnyerte az akkori Budapest Székesfőváros rangos díját, a Ferenc József Nagydíjat, majd ezzel az alkotással vett részt a Velencei Biennálén. Utána került a Malom-tó kis szigetére 1958-ig, akkor garázda elemek ledöntötték. Tata Baráti Körének tagjai azonban megmentették az enyészettől és restaurálás után 1989. május 27-én újra helyére állították.”

A Kastély téren már nagyjából készen voltunk.

Ezt a kastélyt kicsit nehezen találtuk meg. „Esterházy-kastély, Tatán, a vár mellett, az Öreg-tó partjához közel található.  Az 1760-as évek elején Esterházy Miklós gróf (1711–1765) a vár lebontásával, annak helyére nagy szabású új kastély tervének az elkészítésével bízta meg Fellner Jakabot. A négy változatban kidolgozott terv megvalósítását részben Esterházy Miklós halála (1765), részben az elegendő pénz hiánya hiúsította meg. A kastély 1776-ban nyerte el mai formáját. A tatai kastély műemlék együtteséből kiemelkedik a főépület arányosan impozáns tömbje, melynek kéttornyú déli homlokzata az Öreg-tó partján álló Esterházy-sétányra néz. Két oldalt kapukkal csatlakozik a szabálytalan udvart körülvevő udvarrészekhez. Nyugat felől az un. „kiskastély” és a hozzá kapcsolódó melléképületek karéja öleli körül. Ezek kapcsolták a kastélyhoz a Balogh Ferenc jószágkormányzó, Fellner Jakab által 1751-ben épített lakását. Az együttes művészetileg nagyon értékes része még a kocsiszín kis épülete, mely ugyancsak magán viseli Fellner építészeti jegyeinek legjellegzetesebb vonásait. 1809. augusztus 22-étől november 21-éig, a Napóleon előli visszavonuláskor, itt lakott I. Ferenc magyar király és Mária Ludovika királyné. Az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi vagy schönbrunni békét, 1809. október 14-én, a kastély északi toronyszobájában. 1849. május 2-án Görgey Artúr a kastélyban levő főhadiszállásáról indította meg csapatait Buda visszafoglalására. Az 1848–49-es szabadságharc idején itt éjszakáztak Windisch-Grätz tábornagy és Haynau táborszernagy. 1897. szeptember 10. és 15. között a bécsi udvar hadgyakorlatot rendezett, aminek főhadiszállásául a kastélyt jelölték ki. Ferenc József és II. Vilmos német császár látogatott ide. A meghívott román, a szász és a szerb királyok nem jöttek el. Itt tartózkodásuk tiszteletére készült el a világon elsőként az acetilénlámpás közvilágítás, ami először 1897. július 24-én este fél kilenckor gyulladt fel. 1945. március 19-e után a kastély berendezését a szovjet csapatok tönkretették, a megmaradt bútorokat a lakosság hordta el. Mikor Lipótmezőt szovjet katonai célra vették igénybe, az ott működő budapesti Lipótmezei Állami Elme- és Ideggyógyintézet egy részét 1945. július 26-án a tatai kastélyban helyezték el. Ekkor a Városi Kórház kezelésébe került a kastély, és a hozzá tartozó épületek is. 1989-ben a kastély előtti parkban felállították, Tóth Béla, Tatai Diana című lovas szobrát. 1999-től a pszichiátria kiköltöztetése után a kastély üresen áll, jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésében van. Felhasználásra többféle terv született, de ezek eddig nem jutottak el a megvalósulásig.”

„A mitológiai Dianát — a vadászat istennőjét - ábrázoló lovasszobrot a volt Eszterházy-kastély előtti parkban helyezték el. A lovasszobor csaknem 5 méter magas. Talapzata süttői fehér márványból és abból a krétakori, úgynevezett „kék kőből” készült, amelyből a tatai Öregvár is épült. A lovagló vadászmezes Diana kezében egy sólymot tart, és az Öreg vár ősi falai felé tekint.”

„Öveges professzor úr 1922-24-ig és 1930-40-ig tanított Tatán, a piarista gimnáziumban. Mentalitását nagyon jól tükrözi az alkotás.”

„A tatai várudvarban horvát mészkőből emelt emlékszobrot 2010. március 14-én avatták fel. Az 1848-as tatai eseményeknek emléket állító oszlopon spirális alakban olvashatók a szabadságharc helyi történései, ehhez kapcsolódó több jelkép is látható. A Polgári Körök Tatai Szövetsége, a tatai képviselő-testület és a helyi polgárok adományaiból felállított emlékmű tetején egy nem túl nagy méretű, bronzból készült turulmadár kapott helyet.”

„A Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397–1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak délkeleti szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai. A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. A második világháború pusztítását követően a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyet. 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik.”

Művelődési ház.

II világháborús emlékmű. „Két hatalmas lapos terméskő egymásnak támasztva, rajta az elesett tatai hősök neveivel.”

A nagy meleg eléggé leszívta az energiát, úgyhogy visszamentünk a szállóra. Pár órás szusszanás után visszatértünk a szabadtéri színpadhoz.

A színpadon a Budai Projekt.

Majd jött, amit mindenki várt (mi is), az Edda.

Az Eddával való ismeretségemnek igazából a másik blogomban lenne a helye, de az a tavaly év eleji nagy lendület után leállt, és azóta sincs semmi (idő sem-kifogás). Kissé rövidre fogva: a nyolcvanas évek első felében is ismertem őket, olyan klasszikusokat, mint „Minden sarkon álltam már”, „Kölyköd voltam”, „Hűtlen”, „Érzés”. Hét éves voltam, amikor egy barna borítós lemezen, amin egy figura éppen rágyújt, annak a lemeznek a végén megtaláltam az „Álmodtam egy világot”-t. A nagybátyámnak volt meg az első három lemez, az első kettő sokat forgott, a harmadikkal viszont nemigen volt kibékülve, mert arról csak az „Érzés” szólt egyedül. A búcsúkoncert anyagát már nem ismertem meg, a könyv sem mondott akkoriban semmit. 1986-ban jutottam el Vámospércsen az első koncertre. Igazából nem emlékszem már rá, milyen volt, de hangulat az volt. Akkor lett meg az ötödik kazettájuk, karácsonykor a hatodik. Aztán még néha ez a két kazetta előkerült a kilencvenes évek fordulóján, majd miután belemerültem az akkori elektronikus zenébe, nem is foglalkoztam vele. A kétezres években, az mp3 korszakban persze elkezdtem az albumokat begyűjteni, de semmi több. Amikor többször is elmentem az évtized közepén Miskolcra, akkor vittem magammal néhány albumot, néhány szám bekerült a lejátszási listába többször is. 2009 elején aztán a véletlen folytán elkezdtem hallgatni sorban az albumokat, de szó szerint csak a nyolcvanas évekig jutottam, ami az első 10 lemezt jelentette. Akkoriban ismertem a zenekar történetét, és ezek ismeretében mindjárt másképp hangzott az ötös album első száma, az „Enyém is volt”. Habár nagy volt a kezdeti lelkesedés, és gondoltam, hogy az előző évben nagysikerű Omega után a 2009-es az Eddáé lesz, de aztán abbamaradt az egész. 2016-ban úgy alakult, hogy a Kisbéri Napokon felléptek, és akkor megvolt a második koncert – ne számítsuk bele a kilencvenes évek második felében az egyik diszkós hakniműsorukat. Sajnos a kisbéri koncertre csak egyedül jutottam el, de mivel nagyon jó volt a műsor, úgy döntöttem, hogy a Páromat is elviszem. Szerencsénk volt, mert alig pár hét után a közeli Tatán léptek fel. Ezen kívül még egy esetleges októberi debreceni koncert jöhetne szóba, vagy talán decemberben Szombathely. Mivel várható módon a közönség elkezdett tombolni, az első sorokból nem sok mindent lehetett látni, ezért fentebb mentünk. A kisbéri fellépés ingyenes volt, ez nem, talán ennek is köszönhető, hogy kulturált volt a közönség – ezzel nem azt mondom, hogy Kisbéren valami probléma volt, csak itt valahogy nyugodtabb volt minden.

A közelebbi képeknél zoomoltam, mivel közelebb nem lehetett jutni. A képek felét kukázni kellett, mert elmosódottak voltak. A jobb képekhez egy jobb gép is kellene.

Itt egy kis extra. Legutóbb nem hangzott el az „Álom”, most igen, és ekkor egy csomó csajt / lányt / asszonyt hívtak fel a színpadra.

A másfél órát túl is lépték szerintem. Többféle felállásban is hallottam őket, de nem tudnám azt mondani, hogy csak ez volt a jó vagy éppen rossz. Valamennyi tag, akiket hallottam, teljesen rendben volt. Az is nagyon jó volt, hogy több olyan szám is elhangzott, amit még soha nem hallottam, de jó volt.

Ahogy egy kortárs előadó egyik számában volt hallható: „amikor vége az utolsó dalnak, az utolsó hang is szétfoszlott már”.

Innen pedig gyalogszerrel mentünk vissza a szállóra. A nagy tömeg aztán jól eltűnt, mert útközben szinte senkivel sem találkoztunk. Ezután a koncert után sajnálom, hogy a másik nagy kedvenc, az Omega koncertjére valószínűleg jóval kisebb az esély.

folytatás: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/28/2016_08_15_potlas_helyett