A kis körutaknak megvan az az előnye, hogy nem igényel egy teljes napot, és teljes erőfeszítést. Így az utolsó éjszakás műszak utáni nap délutánja is elég lehet. Ha minden rendben megy…
Az a szombati nap nem indult úgy, hogy utazás lesz belőle. Délután az eső is esett, illett is ahhoz az esemény emlékéhez, ami 96 évvel ezelőtt történt. Az utca elején lévő trianoni emlékműnél kezdtem.
Kis mellékutcákon haladva eljutok ahhoz az épülethez, amit egy korábbi posztban már feltüntettem. Az utca felől már lehet tudni, hogy mi ez az épület. Nem kis meglepetésre kiderült, hogy a közelben vagy egy másik Coop is, de az csak délelőtt van nyitva (ilyet se láttam még).
Bakonysárkányig a kis mellékúton jutottam el, egészen az állomásnál lévő átjáróig nem is készült kép. Mondhatni itt hagytuk abba, az Aka felé vezető út.
A közúton haladva egy éles jobb kanyar következik, viszont egy földúton egyenesen is lehet tovább haladni. A távolban feltűnik a Vértes hegység. Akik ilyen környéken nőttek fel, nem nagyon érthetik, hogy a síkvidékről érkezettek miért ámuldoznak annyit a hegyek láttán.
Az úton tovább haladva, ahogy várható volt, emelkedők és lejtők váltják egymást.
A távolban feltűnik egy kereszt, amit jó lenne közelebbről megnézni.
És itt elkezdődtek a bajok. A kereszt felé volt egy aszfaltozott út, de magánterület volt, ahová nem illik behajtani. A montinak volt egy első kosara, abba raktam a táskámat és a fényképezőgépem is. Ami egy jó kis döccenő után kiesett. Még szerencse, hogy a cipőm orrán landolt először, így horzsolással megúszta. A tavalyi Nagykereki út után erős déja vu érzésem támadt, úgyhogy vissza is fordultam, főleg, amikor a közelben épületek is feltűntek.
Az út leginkább csak lejtett, de a falu határa előtt volt már emelkedő is.
Sportpálya rögtön a tábla után.
Van, amikor csak egy tábla és egy peron jelenti a buszmegállót. Van, hogy bádogkaszni. Van, hogy egy szépen kivitelezett téglaépület.
Innen nem messze az első házak, egy kereszt és valami állattelep.
Mielőtt gőzerővel elkezdenék a lejtőn gurulni, meg kell állni, mert itt van a községháza, az információs tábla, a szerkocsi.
És megint egy kicsit kell menni, hogy a központba kerüljünk. Itt is van egy buszmegálló, bár a falu igen kicsi, alig pár százan laknak itt. Kicsit olyan, mint egy külterület.
A templom mellett található a falu egyetlen emlékműve.
Mellette egy elhagyott ház.
Vele szemben a falu egyetlen boltja.
Ez finom lesz.
A falu szélén valahol volt egy tó. A kanyart rossz helyen vettem be, és nem találtam. Mielőtt elindultam volna Ácsteszér felé, inkább egy földúton mentem tovább, így szerettem volna Súrra eljutni. Az út azonban elég poros volt, ezért visszafordultam. Egy jól irányzott váltás során csak egy reccsenés, és a váltó szépen eltört. Még csak arra sem volt lehetőség, hogy eléggé lógó lánccal próbáljak tekerni, mert a váltó miatt nem lehetett, szerszám pedig nem volt, hogy leszedjem. Nem kellett végig tolni a kerót, mert ahol lejtő volt, ott lehetett gurulni vele, ezzel is sok időt megspórolva. A mintegy 15 km-es távot két óra alatt tettem meg így.
Bakonysárkány és Kisbér közötti úton több helyen is nagy víztócsák voltak, úgyhogy erre fele eshetett rendesen kora délután, de mire ideértem, elállt.
Némi magyarázat az első képhez. Az Omen egy diszkó pop szám volt a nyolcvanas évek végén, amelyet a M.A. monogramos Mysterious Art adott elő. Volt egy folytatása is Carma (Omen II) címmel. 1993 végén az MA egyik tagja létrehozott egy eurodance projektet, aminek szintén MA volt a monogramja, de ezt már Magic Affairnek hívták. Az Omen III volt az első számuk és egyben legnagyobb sikerük – nekem nem igazán tetszett, a későbbi dalok sokkal jobbak voltak. Szóval épp a Magic Affair szólt, mikor a váltó eltört. Ez csak érdekes, mert amikor Hánta felé visszafele tekertem, és a lánc beszorult a küllő közé, akkor is a Magic Affair szólt. Többet nem hozom magammal – pedig ez csak véletlen lehet.
A kerót végül elvittem szervízbe, az egyik helyen az ajtóban elzavartak, a másik helyen megcsinálták, vagy sem, mindenesetre az új váltót nem lehetett rendesen használni. Nem sokkal később pedig balfasz kollégámnak köszönhetően a kerót visszavette a gazdája, rajta a lámpa- és kilométeróra tartóval.
