Csak azért nem volt teljesen szemétrevaló a tegnapi győri éjszakázás, mert terveztük, hogy Pozsonyba is elutazunk egyszer. Ehhez pedig kellett egy győri szállás.
Kora reggel kellett indulni. Még egy kitekintés az ETO parkra és egy szolid qrvanyád után elindultunk a buszmegállóba.
Gond nélkül kiértünk az állomásra. A harmadik csapás elmaradt, bár a város nem túl jó hírnevű, de sehol sem találkoztunk orkokkal. Annál inkább bonyolult utazással. Régebben Győr-Rajka-Pozsony útvonalon lehetett eljutni a szlovák fővárosba. 2007 óta a Nyugati-Vác-Szob útvonalon lehet oda elvonatozni. Nagy ötlet. (Időközben olyan hírek jöttek, hogy az év végén ismét lesz Rajkán át vasút)
Rajka határfalu a határ mellett. Az elmúlt években Pozsonyból sokan költöztek ide, így elég vegyes a lakosság. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy a „PKV”, azaz Dopravný podnik Bratislava a 801-es buszt kiküldje eddig. Rajkán nem volt idő fényképet készíteni, mert Hegyeshalomnál bevártuk a bukaresti „Dákót”, ami késett. Rajkán annyi idő volt, hogy pár perc alatt megtegyük a pár száz méteres távolságot a buszmegállóig. A sofőrről pedig lerítt, hogy drótos. Nem visz be a busz a végállomásig, hanem a külső részen rakott le. De egy 10 perc után jött egy másik járat, amivel továbbmentünk.
Bementünk a Tescoba, hogy hűtőmágnest vegyünk. Kis nehézséggel sikerült is.
Ezután észak felé, a városközpont felé indult. Nem láttunk mást, csak panelt és panelt. Az út sem vezetett egyenesen, a járdát is néhol keresni kellett. A felső kép lehet, hogy iparvágány, a másik bal oldala a Köpcsény felé vezető vonal.
Eljutottunk egy vasútállomásig. Ez nem a központi pályaudvar, hanem a „Pecrálka” lehet.
Egész pontosan Bratislava-Petržalka, azaz Pozsonyligetfalu. Elég új állapotban van, bár nem sokan voltak. Innen indulnak a Sopronon át Deutschkreutzig menő Rexek.
Tovább haladva eljutottunk ehhez a kidekorált épülethez. Ez a Generálny investor Bratislavy.
Ebben a bevásárlóközpontban szusszantunk egy kicsit.
Végül eljutottunk a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjához.
Még jó, hogy mára nem mondtak esőt. De legalább a panelrengeteget elhagytuk már.
Ezen a hídon még tériszonnyal is végig lehet menni.
Na, itt a buszállomás. Mivel a szlovák fővárosban vagyunk, a Páromnak jeleztem, hogy ez nem olyan, mint Észak-Komárom, itt alig vannak magyarok, mi vagyunk az idegenek. Két idős hölgyet azért találtunk itt, akik segítettek abban, hogy melyik busszal jutunk vissza innen Rajkára.
Ez nem tudom, mi lenne.
Istenem, végre óváros, nem panel.
Bár nagyjából rendben vannak az épületek, de akadnak bontanivalók is.
Szűk utcákon feljutunk a villamosig.
És a troliig.
Nincs lépcső a várhoz, csigaútvonalon jutottunk fel. Ez állítólag a parlament épülete.
A vár bejárata.
És még le akarták bontani Trianon után.
A Szent István templom, a Trinitárius templom és mások.
Szlovák Nemzeti Felkelés Tér.
Művelődési központ.
Vásárcsarnok.
A kis sétálóutcán elindultunk vissza a hídhoz.
Ez a figura Pozsony ikonikus alakja.
Aham, szóval itt is van hűtőmágnes.
Nemzeti Színház.
A Felszabadító Vörös Hadsereg emlékműve. A rendszerváltoztatás ellenére ezt az egyet itt hagyták.
Filharmonia.
Ha ezt így tudom, nem szálltam volna le a Tesconál.
Oroszvárig elhozott a busz.
Míg a Párom ’füstölgött’, én addig megnéztem az állomást.
Rajka és Pozsonyligetfalu felé.
Mint látható, az infrastruktúra megvan, simán lehetne Győr és Pozsony között vonatokat járatni.
A buszfordulóban a 901-es már bent állt. A sofőr jelezte, hogy szálljak fel, ne ácsorogjak kint. Ez egy másik vezető volt, bár furcsán beszélt egy kicsit, de rendes volt, és nem olyan tahó, mint a másik. Azért szólt, mert azt hitte, hogy a vonatot várom – állítólag már ilyen is volt. Mesélt néhány helyi dologról, például, hogy a városszéli nagy panelrengeteg csak 40-50 éve létezik, azelőtt semmi nem volt ott. Útközben készítettem egy videót a kibelezett rajkai határátkelőről.
Rajkán megint nem sok idő maradt.
Oroszvár illetve Bezenye felé.
És egy Floyd.
Ennyi szerintem elég is volt mára.
