Itt az ősz, két lehetőség továbbmenni: Eger vagy Villány. Az előbbi egyszerűbb megközelítés, és majd lesz egy olyan hely is, ahová 8 éve nem sikerült eljutni.
Amúgy épülgetek, jövő héten kimondják az ítéletet is az állapotomról, de szerintem nem lesz gond. Kis Párom is itthon volt két hétig, ínszalagszakadás, Ő a jövő héten már csatasorba áll. Történt egy kis változás a buszközlekedésben – most nézem, ezt már a jáki útnál leírtam. Kép akkor nem készült, most sem látható sok minden.
Tatabányán leszállás, a reggeli fényekben a képen nem látszik a Turul. Miután elment a szomszéd vágányon a Bukarest-Bécs viszonylatú Dacia gyors, jön szemből a hegyeshalmi gyors, amivel a Keletiig megyünk.
Hatvanig megyünk először. Tura, illetve Hort-Csány felé tekintve.
A hatvani állomás mintha egy kicsit leragadt volna időközben. Olyan régimódinak tűnik, nem rossz értelemben.
Poggyász persze nincs, pedig nagyon kellene, mert az utazót nem szívesen viszem magammal egy kis kitérőre.
Az épületből kilépve egy gyár épülete tűnik fel.
Pár száz méter séta után eljutunk a buszállomásra, ami nem lehet túl régi.
Még van egy kis idő a busz indulásáig, addig séta a környéken.
A Bér felé tartó busszal mentünk tovább.
Azért, hogy a tőle nem messze lévő Szirákig menjünk. Itt található a Teleki-Degenfeld kastélyszálló, ami a MM-projekt része. Nos, két probléma lépett fel, egyrészt, mindössze egy fél óránk van, hogy visszatérjünk a buszmegállóhoz, másrészt ez a falu hivatalosan is negyedrészt rétinigger fertőzött. Attól még nem mondunk le róla.
Meg kell hagyni, majdnem kiváló állapotban van.
Mivel szálló, volt recepció. Az úriember engedélyezte, hogy kicsit szétnézzünk az épületben, kaptunk/vettünk mágnest is, pedig erre nem is számítottam.
Ezt látjuk a főbejáraton kijőve.
Arra már nem volt idő, hogy a kertben is szétnézzünk.
Visszaúton láttunk egy régi házat, a felújított Bozó-kúriát, egy régi vendéglőt és egy fekete verebet, aki úgy nézett, mintha még soha nem látott volna minket.
A Nagyboldogasszony templom előtt vártuk a buszt. Értelmi fogyatékosok itt is vannak, jó, hogy kitalálták a dohányzási tilalmat a megállókban.
Visszatérve Hatvanba, még mindig van idő az egri vonatig.
Megvan a gyár, egykoron cukorgyár volt, mily meglepő, hogy 2003-ban a vörösterror idején zárt be – Igen, megcsinálták.
Szolnok után itt is.
A Kossuth-téren vagyunk.
Hősi emlékmű, mivel 100 éves, ezért az első, mely a világháború áldozatainak állít emléket.
Középkori városmakett, igen élethű gyermekszoborral.
Grassalkovich kastély. Ja igen, ezt is szerettem volna megnézni.
De jópofák. Fényképezni nem lehet, csak ha jegyet veszel rá. Egye fene.
Nem értünk a túra végére, de mivel kevés volt az idő, és nem szerettünk volna Egerbe későn érkezni, ezért a vége lemaradt.
A kastélytól séta az állomásig, mert a helyi helyi járat nem jött. A vonatból látható hegyvidék.
Ezzel a Posta-BhV-vel jöttünk. A Füzesabony-Eger szakasz elég rövid, mindössze 16 km, két megálló van közte. Andornaktálya felé tekintve.
Ez pedig a vég, nincs tovább vágány.
Elég régen voltam erre, amennyire emlékszem, alsó tagozatos osztálykiránduláson, illetve még előtte talán 1987-ben. Akkor biztosan vonattal jöttünk, jó lenne rá emlékezni, régi nyomvonal Debrecenben, stb.
Amikor erre jártunk, végül is, Eger Heves megyeszékhelye, ekkor próbáltam összeszedni a megyeszékhelyek listáját, hol voltunk, hol nem-de leszünk. 7/19 az arány jelenleg.
Az fejállomás a másik oldalról. Ez mindig is ilyen volt.
Az Eger-patak mentén indultunk a központ felé.
A termálfürdő is itt található.
Húha, név szerint Szeplőtelen Fogantatás Nagyboldogasszony Ferences templom a Kossuth utcán.
A MÁK Heves Megyei Igazgatóság.
Ufólámpa a kereszteződésben.
Sitkó.
Pláza nincs, van helyette Agria Park.
