Nem csak az egri vár miatt jöttünk ide, hanem egy FB bejegyzésben látott cserépfalvi képek miatt is. Így utólag kiderült, hogy oda pont nem jutottunk el, de ez a bő két nap csak ennyit engedett.
Ahogy a vasútállomástól elindulunk a városközpont felé, ott található egy OMV kút és egy nonstop Spar. Innen déli irányba haladva úgy 400 méterre volt a szállónk. Először egy kicsit túlhaladtam a Galagonyás úton, egy másik szálló bejáratánál kötöttünk ki. De miután eligazítottak minket, megtaláltuk a Galagonyás apartmant. Kérem szépen, ez egy családi ház, egy kis melléképületben volt a szoba kialakítva, és … hatásszünet… csak ketten voltunk ott a háziakon kívül, akik egy kedves idős házaspár volt. Itt sem lesz akkor legénybúcsú (hogy rohadjon meg az ász vendégház) és késő esti muri sem (igaz, viktória panzió?). A szoba pont megfelelő méretű volt, miután csak aludni voltunk ott. És amit még nem láttam, 4:3-as képarányú lapostévé – mondjuk, ezen csak a helyi tévét kerestem meg, és nem is néztem tovább. Ha netalán még erre járunk, egy megfelelő szállót már tudni fogunk a városban.
De mindennek vége szakad, eljött a vasárnap reggel és mennünk kellett. Annyit megtettek még értünk a háziak, hogy nem kellett az utazótáskát magunkkal vinni, míg egy utolsó körútra indultunk. Ebben a szép, napos időben a peronoszpórák se szálltak, bár a mai napig nem értem, mire gondolt az illető, aki ezt mondta (ennél még azt is jobban értettem, hogy volt egy ikerpár, az egyik egy fejjel alacsonyabb volt a másiknál – állítólag azért, mert az apjuk nem volt elég peronoszpórája – ezen már majdnem visítottam 12 évesen, bár sok mindent nem tudtam még biológiából, de azt igen, hogy „mire gondolt a költő”). Csak annyit akartam ebből kihozni, hogy elindultuk a Szépasszonyvölgybe, ahol talán lehet sört kapni, csak nem illik rendelni, mert egy ismert borvidék. Az út egy kicsit hosszabb, és jóval forgalmasabb volt, mint amire számítottam. Miután már alig volt padka, a kanyargós út szélén kellett sétálni. Közben láttuk ezt a valamit, olyan, mint egy múzeum.
Na igen, innen volt „kellemes” a séta.
Elvileg jobbra kanyarodva már célegyenesben leszünk.
Eeeeeegen, erről álmodik az alkoholista. Ha itt lenne ’’’’’kedves’’’’’’ nedves színes volt lakótársnőnk, szerintem elélvezne a látványtól. Nekem valahogy nem ment, mert úgy 10 lehetett, hogy boroskóláztam, néha elég durván, de aztán leszoktam róla. Nem igazán bírom a bort, olyan tompa a fejem tőle – főleg az elején, amikor nem tudtam, miért kerül a flakonos jóval kevesebbe, mint az üveges. Az elmúlt években vagy háromszor vettem házibort, fura módon, azzal nem volt gond, kóla sem kellett hozzá.
Hát ital az volt, viszont nem kajáltunk, azt meg nagy nehezen találtunk. Az egyik helyen lehetett kapni zsíros kenyeret, ehhez egy kis pohár bor, anélkül nem megyünk el innen, de mindkettőnknek elég volt ennyi. A parknál található a Szőlőt taposó lány szobra.
Jajnekem.
Eh, csak vicceltem, bár tényleg megéreztem ezt a 3 decit is. És még csak nem is gyújtottam rá, mert akkor totál szédülés lett volna.
Nem messze egy másik szobor, a Szépasszony.
Elindultunk vissza a központba egy kiállítást megnézni, amire tegnap este nem jutott idő.
Méghozzá a Város a város alatt kiállítás, ami a Bazilika alatt található. 10 éve lett az ország hét legérdekesebb építészeti emlékének egyike.
Egy óra múlva a szemközti egyetemi épületbe mentünk.
Az épület tetején.
Most nézzünk arra!
Most ugyanoda, de a géppel zoomolok.
Most ugyanoda a kukkeren keresztül.
Megnéztük a Sötétkamrát. Ész megáll :-)
Valamint két kiállítást is lentebb.
Már csak annyi idő maradt, hogy busszal visszamenjünk a szállóra a táskáért, aztán irány az állomás.
Ott voltunk.
Közvetlenül a Keletibe mentünk.
Majd onnan az M4-el Kelenföldre.
De minek? Mert így volt a leggyorsabb a hazajutás. Kelenföldön felszálltunk a Göcsej IC-re, ami a Déliből indult, és Székesfehérvárig mentünk vele. Kopasz, volt lakótárs úgy döntött, hogy miután nem szépen viselkedett velünk, álcázásként megnöveszti a haját, és beáll jegyvizsgálónak a MÁV-Starthoz. Senki nem ismerte fel – kivéve engem, hehe. Ez persze nem igaz, csak kitaláltam.
Viszont a Göcsejjel elértük a komáromi személyt.
Mert buszozzon az, akinek muszáj, de ha van lehetőség, akkor vonat. Itt madarakat szerettem volna lefotózni, nem sikerült.
Összességében jól sikerült a három nap, gyorsan eltelt, jó időt fogtunk ki, nem mindenhova jutottunk el, de nem fenyeget az a veszély, hogy maholnap „disszidálunk” és nem tudunk visszatérni.
