A végéhez közeledve megyeszékhelyjáró túránknak, hát bizony, a közel néha nagyon messze van. Somogyország központja mintegy 125 km-re van légvonalban, de az oda való eljutás nem egyszerű. Még Zalaegerszegtől is bonyolultabb. Kecskemét is közelebb van, hehe.
Indulás reggel a 4:50-es busszal egészen Kelenföldig, ott megkeresni a jegypénztárt, ahol némi majdnemanyázás után megtaláltuk az IC-pótlót, amely Százhalombattáig vitt minket. Jé, és megijedős Llamantin nincs itt.
A 40-es vonalnak nekiestek már nem tudom, mikor, és a jegypénztáros szerint még jó ideig ilyen felfordulás lesz. Érd és a Dunai Finomító felé tekintve.
Csatolt szerelvénnyel mentünk, ami azt jelenti, hogy a miénk, a Zselic Dombóváron lekapcsolva, és majd külön megy Kaposvárra. 12 perc késéssel indultunk, és végül 5 perccel hamarabb odaértünk. Mondjuk ilyen tempó mellett.
És mindezek ellenére mégis késve értünk Kaposvárra. Kaposszentjakab/Dombóvár felé tekintve.
A víztorony.
A kőkemény szerelvényünk, de legalább van, nem is kellett volna több kocsi rá, mert elfértünk (csak azért a picsába, hogy a kelenföldi kitérőt meg kellett tenni).
És akkor Kaposvár állomás személyesen.
Kaposújlak / Gyékényes felé tekintve.
Akkor mégegyszer, Kaposvár állomás, a képeken nézve korábban egy kb. Veszprém, Zalaegerszeg szintű állomást vártam. Nem, így élőben sokkal szebb, nemrég újíthatták fel (vajon Debrecen mikor fog így kinézni? A kettes villamosból kiindulva a szokásos lopások, csalások, buziskodások után úgy 100 év múlva elkezdik építeni a közös busz/vonatállomást – igaz, addig ötször vissza lehetne építeni a 100 évvel ezelőtti gyönyörű állomást).
A Dózsa György utcán még el sem indulva a 44-es gyalogezred emlékműve.
Mögötte a felújítás alatt álló Csiky Gergely Színház.
Nem muszáj bemászni a kerítésen, van kukucskanyílás is.
Ajándékbolt lett volna a közelben, de nem volt már ott, kicsit fentebb haladva a Fő utcánál a sétálóövezetben már tudtunk venni mágnest.
De a másik irányba indultunk el először. A kereszteződésben a Hotel Dorottya, mellette a Lélekkapu.
Ugyanis véletlenül megláttam a térképen, aminek a megtekintése nélkül bizony szegényebb lettem volna. Ez nem más, mint a helyi csapat, a Rákóczi stadionja. Sajnos túl későn gondoltam arra, hogy más városok stadionjait felkeressem. Jó, most a Vidinél sem jártam, de Székesfehérvár közel van. Az egri mellett szó szerint elmentünk, de oda visszatérni körülményes, és csak ezért nem tenném. De miért is jelentős a Rákóczi? Azért mert innen lett ismert Orbán Csaba, ismertebb nevén Tipszmiksz Csabi Rákóczi drukker, az egyik meccsen készített videójával. Később a Trollfocin szerepelt sokat (én is onnan ismertem meg).
Az út másik oldalán egy malom épülete, a távolban egy igen ismerős felirattal.
Avagy glutén. Vagy vitális búzasikér. Miközben a munkahelyen lévő kukoricaliszt szabadegyházi gyártás, addig a glutén nem innen kerül el hozzánk, hanem valami lengyel import.
A közelben lévő téren a Jézus Szíve-templom, néhány emlékművel, mint ’56-os kopjafa, doni emlékmű, I. világháborús emlékmű, Hősök emlékoszlopa, II. vh emlékmű.
A malom elé visszatérve egy iparvágány, mely a stadion felé halad, a távolban a még üzemelő cukorgyár. Igen, több cukorgyár épületnél jártam, erre pont az egyetlen üzemelőről nem készítettem képet, bravó :-/
Aztán egy kis városnézés.
Ja, a Berzsenyi parkban vagyunk Németh István, a Zsolnay-díszkút, a Szabadság angyala társaságában.
A Kaposvári Egyetem egy „kicsit” messze található innen, de azért egy részét sikerült elcsípni, Művészeti Kart a Törvényszékkel szemben.
A Tanácskozó munkások szobra a Kormányhivatalnál.
Az Európa parknál járunk, a Napkerék és a szökőkúttal szemben a Rippl-Rónai múzeum, ami arra a sétálóutcára visz ki, ahol nemrég voltunk.
Erre indulva jutottunk el a Városházához.
A Kossuth téren pedig rengeteg lóerő.
A Nagyboldogasszony-székesegyház és a Hotel Kapos.
A sétálóutcán továbbhaladva Ady és Rippl-Rónai közös szobra, Játszó gyerekek és távolban a Corso.
Azért, hogy kijussunk a 67-es útig.
Ami mellett található a helyi pláza.
A mellette lévő Városliget megtekintése volt az utolsó pont mára.
Az Üvegkockán túl visszatértünk a 67-es út mellé, majd a sétálóutcán haladva a Petőfi térig, ahol a távolsági buszállomás is található.
A vasútállomáson némi várakozás után ezzel a háromrészes Bz-vel mentünk Fonyódig.
Azért itt rohadt szoros volt az idő, de pontosan érkeztünk, ezért volt idő Fonyódon elnézni Fonyódliget, majd Bélatelep felé.
A Tópart Expressz összeszedett némi késést, de Székesfehérváron volt fél óránk.
És még megvan még a komáromi Desiro is.
Egy újabb megyeszékhelyet tekintettünk meg, már csak Baranyába és Tolnába kell elmenni, azok sem vészesek távolság tekintetében. Egy nem túl nagy, de rendezett várost láttunk, sok minden kimaradt biztosan, de az idő is véges.
