Ma Baranya megye központjának megtekintése következett. A város, melynek nevét már sokszor hallottam, sőt, előttünk halad el a közvetlen Pécs-Győr autóbusz, állítólag évekkel ezelőtt még nyáron volt közvetlen vasúti kapcsolat is. Ezenkívül annyit tudni, hogy Mohács a közelében van, és Horvátország is, és volt gondolom riadalom a kilencvenes évek első felében. Azon kívül még van a Kispál és a Borz. Szabadszálláson az alapkiképzésen volt négy környékbeli és helyi is. 2012-ben Debrecenben egy egykori kollégával és egy ismerőssel, aki ide járt egyetemre felvetődött, hogy majd eljövünk ide egyszer, de ez nem valósult meg sajnos.
A mai napot Pécs városának megtekintésére szántuk. Az első pont a közelben lévő Magasház volt, ami a debreceninél is magasabb.
Azt tudni lehetett, hogy kiürítették közel 30 éve, de azt nem, hogy elbontották. Ha valaki rákeres a Google mapon, ott még vannak róla felvételek. Itt volt.
Elmentünk egy olyan épület mellett, ami inkább laktanyának néz ki.
De valójában a Pécsi Tudományegyetem bölcsész- és műszaki kara található itt. Ettől még lehetett laktanya régebben, lásd a Kassai úti Campust Debrecenben.
A tavalyi kőszegi út után úgy indultam neki a Pécsi Sörgyár megkeresésének, hogy talán a romjai megvannak.
De a gyár él és virul, viszont a Pécsi sör eddig kimaradt nekem, volt Borsodi, Soproni, Kőbányai, nagy néha Kanizsai.
Továbbhaladva az Onkoterápiás Intézet mellett.
Eljutunk Idrisz Baba türbéjéhez. A türbe az síremlék.
A Sörgyár háta és a Klinika között haladva eljutunk az Informatikai Intézethez.
Innen visszasétáltunk a Plazma Központig, onnan busszal tovább.
Ne kérdezze senki, hogy honnan jött az ötlet, hogy focipályák, stadionok is kerüljenek a gyűjteménybe. Kis faluk esetében a focipályák még érthetőek, csak aztán már odáig jutottam, hogy legalább megyeszékhely szintjén meglegyen a stadionok – ha vannak. Ilyen szempontból az egri a legnagyobb bukta, mert szó szerint mellette mentem el, de a másik irányba készült kép, a vasútállomás felé. Igaz, akkor még nem is terveztem a pályák rögzítését. Szóval, ez itt a Pécsi Munkás Sport Club egykori pályája, időközben a Munkásból Mecsek lett.
Vele szemben kollégiumi épületek.
Az út végén a Kormányablak.
Uránvárosban járunk, a Repülős emlékmű.
Mecsek Áruház, és előtte a 37 négyzetméter.
A Párbeszéd a Szilárd Leó parkban.
Visszatértünk az Árkád környékére, itt van az egyetem jogikara, a többiekkel ellentétben egy igen szép épületben (ezzel nem kívánom leszólni a többi épületet, de Debrecenhez hasonlóan a különböző karok épületei különbözőek).
Egy kis utcán keresztül eljutunk a még jelenleg is üzemelő Dohánygyárhoz.
Az utca végén a kereszteződésben a Rendőrkapitányság.
Akkor pedig élvezkedjek: Pécs-Külváros állomás az utca felől.
Jobbra tekintve a főpályaudvar felé tekintünk.
Balra pedig Gyárváros és a Rendezői pályaudvar található.
A téglagyár mellett elhaladva ismét visszatérünk az Árkádba.
A bal alsó sarokban lévő két gyerek nem igazán szívlelte, hogy benne vannak a tévében. Ejha, pedig 2016.06.11.-én megmondtam Tatabányán, hogy nem fogok arra várni, hogy kimenjetek a képből. Bocs.
Elindultunk a végcél felé.
És itt vagyunk a … Jakováli Hasszán dzsáminál.
Az udvaron a minaret is látható.
De nem ezt kerestük.
A Ferencesek utcájában a templom mellett megtaláltuk a kiállított villamost, hasonlóan Nyíregyházához és Szombathelyhez.
A villamos története a „Régi Pécs” oldal engedélyével:
https://regipecs.blog.hu/2017/02/08/eltevedt_a_pecsi_villamos
Meni Pasa fürdője mellette található.
Baranya Megyei Kormányhivatal. Itt már sokadjára láttunk egy lepukkant párost, és elkezdett viszketni a tenyerem.
A Posta után eljutottunk a Graz térre és a Tüke-kúthoz.
Ez itt a Kossuth tér. Szemben a Zsinagóga, jobb oldalon a Konzum, balra a Kormányablak és a névadó szobra.
A Zsinagógák általában zárva voltak eddig, ahol jártunk, ez nyitva volt, de fizetős a belépés. Bocs, de már fizettünk nektek eleget.
Az a szép ebben a belvárosban, hogy ha még spirálban is haladsz a központ felé, akkor se biztos, hogy mindent megtalálsz egyből.
A Várostörténeti Múzeumot fontos volt megkeresni. Vagy nem?
Dehogynem. Ha már szinte nem tudok a városról, itt volt a lehetőség. A Múzeumot elhagyva a Budai kapu után elhaladunk a Széchenyi Gimnázium mellett a Király utcában.
A Kazinczy utcába lekanyarodva itt volt valaha Ferhád pasa dzsámija.
Az utca végében pedig az Apollo Mozi / Trafik.
Visszatértünk a Király utcába, majd megtaláltuk a Színházat és a Levéltárat. Valamint itt volt egy ajándékbolt, ahol mágnes mellett pólót is begyűjtöttünk.
Kijutottunk a Széchenyi térre, ahol többek között látható a Mecsek Egyesület időmérő házikója, a Városháza, a Szent Sebestyén templom, Hunyadi János és a Szentháromság szobrok, és valami banzájra is készülnek.
A pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, közkeletű nevén belvárosi templom. Megérkeztünk!
A Mini-Magyarország projekt 45., egyben utolsó darabja került a helyére. Életemben már sok mindennek nekikezdtem, de talán ez az első, amit időben is sikerült véghez vinnem. Két év három hónap telt el azóta, hogy az első helyen, a tatabányai Turulnál voltunk. Ezen idő alatt volt néhány hónap kényszerpihenő, és nem is volt mindig lehetőség utazni. Sőt, az MM-t tavaly májusban kezdtem el szervezni, miután kiderült, hogy több helyen is voltunk, és vannak olyanok, melyek Kisbérről többé-kevésbé elérhetőek. De a többit is megoldottuk. Mondanám, hogy kurva büszke vagyok magamra – és egy kicsit tényleg. Azért ebben az egészben nagy segítségemre volt/van a Párom is, aki igen nagy türelemmel viseli ezen irányú tevékenységem – bár Ő sem tiltakozik ellene (remélem).
A dzsámi mellett a Járásbíróság épülete.
Lakatok ezerrel.
A Csontváry Múzeumnál.
Ja, azt kihagytam, hogy olyan jól elment a nap, hogy arra már nem volt idő, hogy a dzsámiba bemenjünk. A Bazilikát próbáltuk megnézni, de ott a felújítás miatt nem volt lehetőség.
Nem hagytuk magunkat, elmentünk a Barbakánhoz.
