Északkeleti nyitás helyett hazai terepen, amely tudott még újat mutatni – a dunántúli hóhelyzethez képest mindenképp.
Több adventi helyszínen is jártunk tavaly év végén, de kicsit hiányzott a hazai terep, de a távolság miatt kihagytuk legutóbb is. Az óriáskerékről tudni lehetett év elején, hogy még egy darabig marad a debreceni Kossuth téren.
A nagy után a kicsi is. Bár Kisbér és környékén kaptunk mi is némi havat, de itt azért még mindig több van.
Másnap egy kis séta hazai terepen, egyúttal egy olyan helyre, ahol már jártunk egyszer, de akkor nem volt gép nálam. A vasútállomás elől indultam.
Rengeteg betontalp található az egykori rakodó előtt. Ennyiből ki lehetne cserélni az állomás teljes területén a talpfákat. De igazából a második vágányra férne rá egy felújítás, mert legalább 16 éve kint van a 20-as lassújel.
Az eredetileg tervezett töltés melletti séta elmaradt, bár hó nélkül se igen járható már ez a rész.
Egy földúton haladva, nem messze található a vasúti pálya itt legalábbis, a Létai-ér fölött.
De aztán jól eltávolodik a kettő egymástól. A város szélén járva, az átjáró előtt balra mentem.
Itt végig, ahol bokáig lehet merülni a hóban.
Az egykori fatelep felé, ahol többször is jártam.
Közben elrobogott mellettem a Debrecen-Nagybánya nemzetközi személy.
A fatelep egykori bejáratánál.
Úgy másfél éve, amikor először jártam bent a területen, elég sok szemét volt, ami azért problémás, mivel a telepet a kilencvenes évek elején zárhatták be. Hogy kik járnak még ide, rejtély.
Sokszor elmentem a tábla mellett, ami a főútról is látszik, de eddig nem figyeltem meg. Pedig ez volt a fatelep táblája, de már olvashatatlan.
Visszaúton a lovardánál egy új épület.
A sportpályán van kondipark.
A Bocskai SE pályája.
Az első mobiltorony.
A távolban az egészségügyi központ.
Az árok mellett indultam el felé, hogy ne legyen kerülő, hát, gyorsabbnak nem volt gyorsabb. A Marinka mellett.
A közelben lévő piac.
Az okmányiroda középen, balra az egykori Tűzoltóság, jobbra a 100-as helyett pékség.
A templom előtti Kő Kati.
Vele szemben az egyre szebb Városháza.
A távolban a Privát Max mellett a tavaly(?) megnyílt Route 48 kajálda.
És végül az utcánkon végighaladva a város nevezetessége, a református templom.
Másnap, a Petőfi téren a DKV pénztárnál.
Miután megvettem a napijegyet, az első út a Zsibire. Az egykori Utópia diszkó helyén lévő Kukori még mindig megvan.
Szép kis tömeg, de hétvégén ez jellemző itt.
Az Árpád téri templom felújítás után.
Majd a régóta esedékes út a Köztemetőbe.
A Nagyerdei Strand átépítése, a régi épület eltűnt.
Innen villamossal mentem tovább.
Voltunk már több múzeumban, de pont a hazai maradt ki. Egyáltalán voltam itt valaha is?
És úgy ennyi. Még lett volna miről képet készíteni, de nem engedélyezték. A múzeum fő attrakciója a Munkácsy trilógia, nos, azt viszont mindenképp érdemes megnézni. Én, mint művészeti antitálentum, ide vág egy részlet a Good Will Huntingból: „Ha a művészetről kérdezlek, felmondod a szakkönyveket. Michelangelo. Sorolod a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát. De nem tudod, milyen érzés a sixtusi kápolnában állni. Sose néztél föl arra a gyönyörű boltozatra. Sose láttad.”
Folytatás
