A szombathelyi Lord koncerttel megvolt az első születésnapi koncert az idén, azonban a kaposvári rendezvényt hamarabb lestoppoltam, emiatt oda is menni „kellett”.
Érkezés egy esős szombati napon, Székesfehérvárig a komáromi busszal, onnan a nagykanizsai gyors, aztán a kaposvári személy kombival.
Időközben elkészült a színház felújítása. Szép lett.
A Fő utcán ballagva, megtalálva a város híres festőjének szobrát a sétálóutcán.
Ha már ilyen pocsék az idő, látogassuk meg a múzeumot.
Ki lehet így is használni az időt. A közelben lévő Kossuth térre mentünk, ahol már készül a város karácsonyfája.
Még lett volna pár hely, ahová szerettünk volna elmenni, de egyrészt időben kicsit sok lett volna, de főleg a felerősödő eső miatt töröltük. A Kapos folyót(?) azért még megnéztük.
Megkerestük a szállást, aztán este a közeli pizzériában abrakoltunk. Este pedig elindultunk az alig pár száz méterre lévő koncerthelyszínre.
A Pair O’ Dice is eljött.
Az első sorba sikerült kerülnünk ezúttal. Kicsit kába voltam napközben, de a Párom szerint majd elmúlik a Lord koncert alatt.
Igaza lett. Most már értem, miért akar mindenki idekerülni. A Hang-Árban voltunk.
A szállásunk a Centrum Lux volt a Teleki utcában. Zenélős masszázs zuhanykabin.
Kicsit alacsony mennyezet.
Pofás előtér.
Elvileg ez is a miénk lett volna, de nem használtuk.
És mindez egy csendes kis utcában.
Ma szép időnk van, csak időnk nincs.
A Hangár mellett lévő Szivárvány Kultúrpalota.
Az állomás környékén nagy építkezés folyik. Intermodális csomópont lesz itt.
Akkor mégegyszer a színház, immár eső nélkül.
A közelben lévő MÁK épülete, amikor megkerültük a színház területén, és egy parkon át tértünk vissza az állomásra.
Ezúttal nem Bz-vel mentünk vissza Fonyódra, hanem a Pécs-Tapolca sebesvonattal. Bár Kaposváron is sok az ork, de most jó volt itt lenni, nem gondoltam volna, hogy a tavalyi túra után még visszatérünk ide. És még lehet, hogy jövünk máskor is.
A fonyódi állomáson lévő Bakter söröző sok régiséggel.
Hazai vagy talán már nem hazai vonaltáblák is vannak itt.
Arrabona, Tisza, Puskin…
Egy héttel később hazai terepen… Hazai? Igen, mert mindketten debreceni születésűek vagyunk és éltünk is évekig itt, igaz én csak 8 évig. A már megszokott óriáskerék is megérkezett.
A szálláshellyel akadt egy-két probléma. Beintett az egyik, majd a másik hely is. Nem gondoltam volna, hogy pont a Péterfia utcában fogok egyet találni. Bár sok szállás van itt, de úgy gondoltam, hogy drágák.
Este elindultunk a koncert helyszíne felé. A Fácánkakas söröző, ami egy rockkocsma, hasonló, mint a kisbéri Pikk Ász, ahol néha előfordulok.
Az Apafi utca, az utolsó albérlet, ahol éltem.
És kérem, ettől a helyszíntől mintegy 5 perc sétára található a Lovarda a Campus területén. Tudtam, hogy vannak itt koncertek, de egyrészt az a kurva kibaszott Hajdúsági Sütöde lehetetlenné tett mindennemű programot, mondván, hogy nincs ember, másrészt a saját hülyeségem is megakadályozta, hogy idejöjjek (még csak rá sem foghatom arra a boltos kreténre). Annyi, három éve ez megváltozott.
Hasonló a rendezvény, mint tavaly Veszprémben.
Marcus (is) hazai terepen, de Tata óta ő már sajnos nagyon messze jár… Azért a „Melletted vagyok”-ért örökké hálás leszek.
Nos, srácok ezúttal is kimaradt néhány kedvenc, de ez a tavalyi gyulai Edda és az idei hajdúböszörményi Bikini koncert a harmadik nem-dunántúli koncert, ráadásul Lord és pont Debrecenben.
A következő fellépő a Kárpátia volt. Annak ellenére, hogy tavaly kétszer is láttam őket, nem igazán foglalkoztam a számaikkal, csak nemrégiben vettem elő őket, és bizony néhány darabra érdemes lesz odafigyelni.
A koncert után egy kicsit még kint időztem, majd másnap délelőtt indultunk vissza.
Azt hittem, néhány szobája van a szállásnak, nem gondoltam, hogy az udvarban is vannak épületek. Akárcsak a szomszéd helynek.
Megérkezett a nyíregyházi sebes.
De ezzel csak Püspökladányig mentünk. Az első vágányon a szeghalmi és a biharkeresztesi járat.
Ezért nincsenek Uzsgyik Debrecenben. Időközben a következő keresztesi járat is beállt, mire megérkezett a Transilvania EC Kolozsvárról és kérem ez egészen Tatabányáig visz minket.
