A bajai vonalbejárózás után még maradt egy kis szabad idő. Szombatra egy hidasi út volt eredetileg betervezve, de aztán egyre inkább Győr felé orientálódtam.

Ugyanis ott lépett fel a Slade, mely rendezvény tavaly elmaradt. A név ismerős volt, de semmi más, így a bajai tartózkodás alatt elkezdtem kutakodni utánuk. Hamar kiderült, hogy a nagybátyámnak (naná!) megvolt a Sladest lemez. Erről az első szám ismerős volt. Aztán még néhányra sor került, és egyre inkább biztos volt, hogy ezt meg kell nézni, mert ilyen lehetőség aligha lesz. A Dunakapu térre kellett most menni, majdnem sikerült is elkésni.

Hát igen, a youtube-on megy is a nyeszergés, ugyanis a klasszikus négyesfogatból már csak a szólógitáros Dave Hill játszik a zenekarban. Nem mellesleg, az ő arca ismerős volt régről, így jutottam el a már fent említett válogatásalbumhoz. A régi számaikat megtekintve nem éppen az a rockzene, amit sűrűn szoktam hallgatni, de ebben mégis volt valami. A nagy többség valószűleg az énekes-gitáros Noddy Holdert hiányolja – hát, a régi videókat megtekintve érhető is, nem semmi figura volt, de már közel 30 éve kilépett.

Ezt a furcsa gitárt alig két percre hozta fel Dave. Bár nem látszik, de villogott is.

Az egyik nagy befutó:

Öreg zene nem vén zene:

Ez már a nyolcvanas évek, de talán a legjobban tetsző szám:

És az örök klasszikus, amit a koncertzárás kötelező kelléke:

Zárásként még lement a Merry X-mas, aminek most semmi értelme nem volt, de mivel a csapat egyik legnagyobb sikere volt, ezért ez sem maradhatott el. És azt hogy mondják angolul, hogy: „Vissza! Vissza! Vissza! Vissza!”?

Egyedi eset az is, hogy munka előtt menjek koncertre, főleg éjszakás műszak előtt. De a csillagállás most jónak ígérkezett, Bábolnán egy másfél órás Edda koncert, ami pont időben ért véget, hogy ne késsek el.

Szombatra is volt egy tervezet, a Duna mellett. A meg nem nevezett formációról lemaradtunk tavaly, de a hírek szerint jövő héten ők jönnek hozzánk, úgyhogy délután Noszlopra mentünk. Egy kis falu, úgyhogy hamar meg lehet nézni. A bejárati tábla előtt a Péter-kút.

A falu másik végén az Európa forrás.

A Községháza, mellette a katolikus és kissé hátrébb a református templom.

A közösségi ház, a könyvtár és az iskola a buszfordulónál.

Egy kicsit lentebb a sportpályán volt a falunap.

És ezért jöttünk: az Érzésért!

Kicsit más volt a felállás, ugyanis Ricsi helyett egy Adrián nevezetű fiatalember játszott, nem is akárhogyan.

Hát, ez nem egy Legendás közönség volt, de azért idővel belejöttek. A koncert után egy rövid beszélgetésre is lehetőség volt, ezúton is köszönet Ferinek és Norbinak érte.

Alig egy órás autóút volt hazáig, mégha a nemszeretem pápai úton is kellett menni. Mellesleg egy másik kedvenc csapat is fellépett valahogy Somogyban, de jó volt ez így. Ősszel újra a Legendában!