Kissé rendhagyóan indult a mai túra. Nem szoktunk éjszakás műszak után reggel elindulni, munka után egyből szintén nem. Most mégis így kellett tenni, bár nem a klasszikus értelemben vett túra volt a mai. Eredetileg szabadnaposak lettünk volna pénteken, aztán megkértek minket, hogy kettőig legyünk bent, úgyis délután akarunk indulni. Hát rendben, idő végül is volt.
Székesfehérvárra mentünk koncertre, mert az mostanság nagyon megy. Az idő nem volt valami kellemes, bár sütött a nap, de szeles idő volt. Amint beértünk a buszállomásra, kerestünk egy helyi járatot, ami a Budai út végéig kivisz. Egy kicsit várni kellett, de gyalog még tovább tartott volna. Miután átvettük a szálláshelyet, elindultunk a közeli benzinkútnál lévő gyorsétterembe, ami annyira volt csak gyors, hogy pont lekéstük az előtte megálló helyi járatot. Így aztán lehetett onnan talpalni a Gáz utcáig. Az utolsó szakaszon csak felvett minket egy helyi járat, így reméltük, hogy hamar bejutunk a Vodafone Sportcentrumba. Csak azzal nem számoltunk, hogy kilométeres sor fog még ott állni. De legalább lehetett jegyet kapni, mert az a koncert előtt egy-két nappal nem volt rendelhető a neten és féltem, hogy lemaradtunk.
Állni nem szerettünk volna, kifogtunk egy elég szar ülőhelyet oldalt. Ekkora tömegre nem számítottunk.
Először a TNT lépett fel. Hát, megoszlottak a vélemények, én gyakorlatilag egy-két számot leszámítva nem ismerem őket.
Ők volt az előzenekar. De nem miattuk jöttünk, hanem a Neoton Família miatt. Vagyis, ami még megmaradt belőle. Most egy kis rizsa jön róluk. Őket is a nagybátyám révén ismertem meg, ezúttal viszont a másikról van szó. Neki megvoltak az 1977 és 1984 közötti időszak lemezei. Az egyik legrégibb számukat, a Kell, hogy várj-t régen a rádióban hallottam, bár később csodálkoztam, hogy nem olyan balladisztikus, mint amire emlékeztem. Hát persze, mivel két változata van. Az eredeti változatot, sok mással együtt 2007-ben, tehát 10 éve hallgattam sokat. Ebben nagy szerepe volt a debreceni Rádió Max adónak, mely több számukat is játszotta. Az első albumra, a Bolond városra igen kíváncsi voltam, mert az még nem a klasszikus diszkópopos stílusban készült, hanem még beatzene volt. A lemez első két száma sokat forgott, a többi nem. A Menedékházat nem ismerem, a Vándorénektől lábrázást kapok. Az 1979-es Napraforgó viszont egy igen jó kis darab lett. Az ezt követő Marathon és A Família már nem annyira sikerült néhány számot leszámítva. Az 1982-es Szerencsejáték már egy kicsit másabb stílusú volt, ez is jó lett. A cím nélküli 1983-as lemezen is több jó száma van. A Karnevál közel áll hozzám, ez még kazettán is megvan, szerintem a legjobb lemez. Az 1985-ös Magánügyek jó lemez, bár csak néhány számát ismerem jobban, igazából egyszer hallgattam végig. Az 1986-os Minek ez a cirkusz? szintén pályázhatna a legjobb lemez címre (rajta a zseniális Búcsú és az I love you), de a giccses karácsonyi szám elcseszte az egészet. A későbbi lemezeket már nem nagyon ismerem (azaz semennyire), csak pár számot), a szétválás utániról meg semmit. Időként előkerül egy-egy számuk, lemezük gépelés közben. Az egyik ilyen alkalommal néztem utánuk (illetve, mivel a DKV járatokon pár éve bőszen reklámozták a Főnixes koncertet), hogy fellépnek-e még. A fehérvári fellépés közel volt, ezért is mentünk oda.
A közönség jóval lelkesebb volt, mint az esztergomi.
Innen kimentünk a közelben lévő nonstop Sparhoz a benzinkútnál, ahol a kasszás hölgy volt olyan kedves, hogy hívott egy taxit. Ezúttal lehet, hogy veszélyesebb lett volna a hazaút, mint Esztergomban. Nem került annyiba az út, mint tavaly Tatán.
Másnap hamar lerendeztük az anyagiakat a tulajdonossal. Sőt, még egy reggelire is meghívást kaptunk. Ezt nevezem én kiszolgálásnak, a bőség és a választék aztán megvolt. Egyetlen negatívum, hogy kicsit sokan voltunk az oroszokkal baltiakkal. Akik állítólag az este egy kicsit hangosabb voltak (beindultak a jégkorong vagy kézilabda mérkőzés miatt), de a tulaj rendezte a soraikat. Hja kérem, ez sem az Ász Vendégház Debrecen.
A Lublói található ez a szállás, egy kis utca, nem messze a 7-es főúttól. Ennek megfelelően csendes környezet.
Bal szélen a benzinkút, jobb szélen a Zombori út.
Itt pedig a buszmegálló, ahol tegnap nem várt meg a busz. Ma sem, nem is vártuk a következőt, elindultunk gyalog.
A Halesz park az első, ahol egy kicsit szétnéztünk. Futólag már láttuk tavaly nyáron.
Kondipark a parkban. Ilyen Debrecenben a Tócóskerti lakótelepen is van állítólag. Egy kicsit elökörködtem rajta, de jó lenne, ha nálunk is lenne ilyen.
Erről még nem is hallottam.
A kórház lenne a háttérben.
„A mű a „haleszi felkelés” áldozatainak, annak a hat fehérvári polgárnak állít emléket, akiket 1849. augusztus 10-én fogtak el, majd 14.-én Pesten az Újépületben végeztek ki.”
„1944. szeptember 7-e szomorú nap Gyergyószentmiklós történelmében. 1944. szeptember 7-én hajnalban a székesfehérvári Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred 159 hazát védő katonája vesztette életét a Gac-oldalban egy szovjet előőrs betörése nyomán. A gyergyói, felszegi emberek a hősöket két tömegsírba temették. 1990-ig nem volt szabad megemlékezni róluk, de mindig voltak bátor felszegi emberek, akik gondoskodtak arról, hogy halottak napján gyertya égjen a hős katonák nyughelyén. Hiába távolították el illetéktelenek a kihelyezett kereszteket, a tisztességes felszegiek generációról generációra adták át egymásnak a hősök tiszteletét. 1990 után gyergyóiak és székesfehérváriak közösen, szabadon emlékeznek meg róluk.”
Egy ismeretlen gyárhelyiség.
„A – most már egykori – Vízivárosi Általános Iskola bejáratánál tátja száját a betonbálna, melyet az iskola építésekor a maradék beton felhasználásával az építőmunkások készítettek.”
Itt is kondipark.
A Gáz és Sarló utca kereszteződésében lévő teknősbéka.
Ott pedig a Sportcentrum.
Nincs problémám a pókokkal, az egerekkel, a békákkal, talán még a patkányokkal sem, de ezektől a csúszómászóktól hidegrázást kapok.
Az a szerencsétlen sok mindenkit elkönyvelt kétszínű kígyónak. Talán, mert magából indult ki a nyomorult. Vagy nevezzem nyomoroncnak?
Bazaltbeton térplasztika.
A Budai út és a József Attila út kereszteződésében lévő Erste épülete egy régi ház lehetett, amit szépen rendbe hoztak.
Ez lenne a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság? Nem mintha a debreceni szebb lenne.
Az Ötvenhatosok tere, egy emlékmű annak a hat fiatalnak az emlékére, akik a szovjet sortűz áldozatai lettek.
A Zichy liget környékén lévő Corpus Hungaricum, amiben az a szép, hogy szemből kellett volna lefotózni.
Kimentünk a csónakázótóhoz is. Ezúttal már volt benne víz.
A Placc Pub a parton, ami jó drága, de legalább jól néz ki.
És mellette szintén egy kondipark.
De e helyett mi nagyanyádhoz mentünk.
Innen le a buszállomásra, ahol némi torzsalkodás után közösen indultunk haza. Hogy a szállón nézegessük, ahogy egy-két alkoholista csetlik-botlik.
