A hántai út sikere után tervbe lett véve néhány további út. Néha az apró változtatásoknak is örökre kiható hatása lehet. Eredetileg úgy volt, hogy ezen a napon hárman átmegyünk Győrbe egy kis apróságot elintézni, aztán délután egy névnapi összejövetelen veszünk részt. Aztán három helyett négyen mentünk, és a buszközlekedés miatt Tatabányára indultunk. Ami nem is tűnt rossz ötletnek. Tatabánya neve az elmúlt fél évben lett „ismertebb”, mert az egyik munkaközvetítő cég, a WHC ott található. Ezen kívül még annyi, hogy 10 éve, az egyik soproni út során voltam itt egy órát talán, amikor az Eurégió vonat Győrtől eddig hozott. Ami miatt szerettem volna itt szétnézni, hogy az első két kisbéri eltávozás során, amikor még busszal mentünk Budapestig, az autópályán haladva feltűnt valami a hegyoldalon.
Megérkezés a Vértes Centerhez, ami az itteni autóbusz-pályaudvar és bevásárlóközpont.
A térkép alapján próbáltam tájékozódni arról, merre érdemes indulni.
Miután két útitársunk elmaradt, a vasútállomáshoz indultunk, ami a közvetlen szomszédságban található. Az előtte lévő téren éppen piac volt.
Itt még pörgetős utas tájékoztató található.
A váróterem.
Kilátás a vágányokra.
A peronon Vértesszőlős, illetve Alsógalla felé tekintve. 10 éve sem igazán tetszett az állomás, most sem. Kicsit olyan, mint a kőbányai. De semmiképpen sem hagytam volna ki.
Az állomásnál lévő aluljárón keresztül most már tényleg megkezdjük a túrát.
És aki bújt, aki nem, nem várom meg, hogy üres legyen a folyosó.
A Béke parkhoz jutunk ki.
„Az 1937-ben megnyitott Tatabánya XIV-es akna által feltárt széntelep volt a város alatti szénmező egyik legvastagabbiba, olykor a 34 méter vastagságot is elérte. Az aknaudvar mellett bányászszálló is üzemelt, melynek területéről egy lépcsősoron felmenve, egy boltíves betonkapun keresztül vezetett az út az aknához. A boltív közepén, a 'zárókőben' a bányászcsillag látható. Az ötvenes években a bányászszálló mellett telepítették le az ide deportált rabokat, akik az aknán dolgoztak, de Tatabánya Újváros több épületét is rabokkal építették. A rabok a le- és felszállás közben is elhaladtak a kapu alatt, így rajta maradt a „Rab kapu” jelző. Az 1990-es évek végén több városi képviselő fantáziáját megmozgatta, hogy a kapu felhasználásával készüljön egy 56-os emlékmű. Az elkészült maketten három lánglelkű fiatal, szinte lebegve lépett ki a kapun, a 'Szabadságba', amit azután állítólag a zsűri le..., és a végén lett ez a formula.„
„A 2008 októberében avatott szobor az egyetlen magyar politikusról emlékezik meg, aki a második világháború idején nem szavazta meg a zsidótörvényt és a későbbiekben segédkezett az üldözöttek szökésében. Letartóztatták, majd (a háború után) átadták a szovjeteknek, mint háborús bűnöst, ahol tíz év kényszermunka után halálra ítélték. 1949-ben elnöki kegyelemben részesült, ami a halál helyett életfogytiglani börtönbüntetést jelentett. 1957-ben halt meg. Esterházy Jánost Szlovákiában még ma is háborús bűnösként tartják számon, az eddigi első magyarországi szobrával kíván Tatabánya hozzájárulni rehabilitációjához.”
A fasizmus áldozatainak emlékműve is ebben a parkban található.
A Fő térre kijutva szemben az Árpád Gimnázium.
A Szabadság lángja.
Árpád vezér szobra a volt Fő tér, immáron Árpád tér önkormányzat felőli oldalán. „A Fő tér teljes körű felújítása során került felállításra Tatabánya legújabb köztéri alkotása. Az öt meghívott művész által készített pályamunkák közül, több lovas szobor mellett/ellenében az alkotó 'gyalogos' Árpádja nyerte el az önkormányzat tetszését. Az 5/4-es szobor a pajzsra emelés pillanatában ábrázolja a vezért, amint kardját hüvelyébe tolva 'békét ajánl Európának'. A zöld gránitból kiképzett szimbolikus pajzshoz hét irányból, mint az életfa gyökereiből fut a hét törzs vezérét jelképező szintén zöld gránit sáv, s tartják az egységet jelképező pajzson vezérüket. A tér nyugati oldaláról nézve egy tekintettel befogható a szobor és a Kő-hegy tetején szárnyait kiterjesztő Turulszobor. Az autentikus ruházatot és napkoronggal ékesített süveget viselő vezér számomra jelentősen eltér az eddig megszokott ábrázolásoktól, hiszen egy bölcs, európai arc tekint a szemlélőre.”
A szoborral szembeni szökőkút.
A Delfin szobor a Polgármesteri Hivatalnál. „A Kárpátaljáról áttelepült alkotó korábban Tatabányán élt, s több köztéri alkotása található a városban. Ezek közül az első a Delfinek, melynek eredeti helye a Főposta épülete előtt volt, ahonnan a tér tervezett átépítése miatt 2004-ben a Tatabányai Szebb Környezetünk Közalapítvány közreműködésével áttelepítették jelenlegi helyére, a Polgármesteri Hivatal épülete elé. Az új helyszín az alkotóval közösen került kijelölésre, áthelyezés után a művész fel is újította az alkotást.”
Polgármesteri Hivatal és a Fő tér.
Életfa, Újváros, Fő tér, a Polgármesteri Hivatal épületével szemben. „A szobor kompozíció a Fő-téren korábban lévő és lebontott Lenin szobor háttér posztamenséül szolgáló kőfal felhasználásával készült a Millennium tiszteletére. Az 'eszmei' tartalom didaktikusan követhető: a keletről (jobbról) száguldó csodaszarvasok alapkőbe vésett és barnított alakjai lassan átalakulnak gyökerekké, kicsit 'nyugatra elkalandozva' visszatérnek a Kárpát medencébe, és szárba szökken a magyarság életfája. A törzset és az ágakat a folyók és patakok vonala képezi, míg a magyar ajkú népesség 'elhelyezkedését és sűrűségét' a napfényben szikrázva tükröződő levelek jelképezik, melyek szinte kirajzolják a Nagy-Magyarország térképét. Sajnos a levelek nagyon kelendőek, leginkább emlékként tördelik le az alsó - elérhető - ágakról, mintegy jelképezve a napi helyzetet, a magyarság fogyását.”
Olvasó lányok – „Az oktatási intézmény - jelenleg Árpád Gimnázium - előtt lévő leány páros, szinte akt formátumú, hiszen jószerivel a szoknyák alsó, térd feletti megjelenítése szelídíti a bakfisok jellegzetes bájait.”
Innen egy parkon át haladtunk tovább és eljutottunk a Green Pointhez.
Itt található egy Ady szobor is, ami sötétben, megfelelő megvilágítás hiányában akár ijesztő is lehet. „A fémpadon ülő kőszobor először egy kis tó szigetén került felállításra, de a túl gyakori befestés okán áthelyezésre került a Modern Üzleti Tudományok Főiskola (MÜTF) épülete elé. 2009-ben teljes felújításra került, szobor és környezete is.”
Ezután bementünk egy kis boltba tankolni, mert a nagy meleg megtette a hatását. Itt érdeklődtünk úti célunk elérhetőségéről is. Nem ígértek könnyű eljutást. A távolban már látható.
A lakótelepen áthaladva eljutottunk egy kerítéshez, ahol aztán egy átjárót kellett keresni.
A Turul egyre közelebb kerül, középen az autópálya felüljárója látható.
Az emelkedők megtétele után eljutottunk a lépcsőkhöz, ami egyenesen a szoborhoz vezet fel. Sok lépcsőfokot kellett megtenni, az idő is egyre borúsabb lett, ez is közrejátszhatott, hogy egyre nehezebb volt a feljutás. Találkoztunk idősekkel és gyerekekkel is útközben, de nekünk akkor is valahogy nagyon nehéz volt a feljutás. Elvileg egy 20 perc a lépcsőzés.
„A Kő hegy tetején lévő emlékmű. Európa legnagyobb, madarat ábrázoló ércszobra. A turul (a hely) arra az eseményre utal, amit Kézai Simon jegyzett fel krónikájában: Árpád vezér és seregei a mai Tatabánya (egykor Bánhida) területén arattak győzelmet Szvatopluk szláv fejedelem hadai felett 907-ben. A Millenniumi ünnepségek keretében Donáth Gyula már megbízást kapott az emlékmű elkészítésével, de anyagi problémák miatt csak 1907-ben avathatták fel. Azóta többször került veszélybe az alkotás. Volt, hogy megrongálták, de tervben szerepelt esetleges elbontása is. Első alkalommal Keviczky Hugót bízták meg az emlékmű javításával. A 90-es évek elejére ismét felújításra szorult (ez történt 1992-ben), ezt követően újra felavatták.”
A szoborral szembeni kilátáshoz nincs mit hozzátenni: gyönyörű.
És itt jött el az a pont, amikor az eső miatt fedett helyre kellett húzódni. Vagy nem? A képek készítés időpontjai ellentmondásosak.
Néhány szelfi csak az eső elállta után készült.
Bár én vállaltam volna a lefelé lépcsőzést, társam már nem, ezért az autóúton indultunk el, nem tudván, hova jutunk.
Az ott a távolban homokbánya lenne?
Kijutottunk Tatabányáról csak azért, hogy egy útkereszteződés után visszatérjünk.
Nem olyan nagy ez a város, hogy sűrű helyi járatú közlekedés legyen, de nem is kicsi, hogy csak gyalogosan mászkáljunk. A külső részből végül visszataláltunk a központba, hogy aztán egy másik buszjárattal ismét a külvárosba kerüljünk egy felesleges kerülővel. Végül mégis megtaláltuk a bánhidai részt.
A Kossuth utcán haladtunk tovább és eljutottunk a Puskin művelődési házhoz.
A névadó szobra.
Itt található még a Milleniumi fa.
Az egyik buszmegálló tetején található ez a faragott fej, csak nem nagyon látszik a homályosság miatt.
A II. világháború áldozatainak emlékműve. „A bánhidai születésű kovács- és ötvösművész emlékműve két sziklába döfött kard kompozíciója. A három közút által alkotott zöldfelületen elhelyezett emlékmű-szobor a mögötte lévő magas fák ellenére is uralja a teret.”
Erről az épületről először azt gondoltam, hogy valami elhagyatott lakóház, de közelebb jutva látszott, hogy nem az.
Mögötte egy park található néhány látnivalóval.
Egy másik világháborús emlékmű.
Plébános kopjafa.
Az 1848-49-es szabadságharc emlékére. (Azóta ide egy újabb szobor került).
Az I. világháborús emlékmű.
Mögötte jelenleg a TIT székház található, ami korábban a községháza volt.
Innen busszal visszatértünk a Vértes Centerhez, majd onnan a főúton indultunk tovább. „Tóth-Bucsoki István (Mátranovák, 1889. ápr. 17. – Tatabánya, 1944. dec. 7.): bányász. Fiatal korától kezdve részt vett a szakszervezeti mozgalomban és az SZDP munkájában. A Tanácsköztársaság kikiáltása után belépett a Vörös Hadseregbe és az egyik munkásezred politikai biztosává nevezték ki. A Tanácsköztársaság bukása után a tatai szénmedencében dolgozott s szervezte a bányászok mozgalmát. Többször volt börtönben. A II. világháború kitörése után a kommunisták központi bányászbizottságának munkájába kapcsolódott be. 1944. okt. 15. után a bányászbizottság tagjai közül csak Ő maradt Tatabányán, a bányászbizottság tagjait a fővárosban elfogták a nyilasok. Őt betegágyából hurcolták el és vallatás közben a csendőrségen megölték.”
Ezt az épületet nem tudtuk hova tenni. Olyan, mintha félig elkészült volna, vagy nem is tudom. Nagyon halványan látszik egy Tesco felirat is a tetején.
Köztársaság útja.
Eljutottunk egy játszótérhez,
majd a Jubileumi parkhoz.
Átkeltünk a Galla patakon.
És végül eljutottunk a Csónakázó tóhoz.
Ennek belsejében egy szökőkút található.
A járda mellett futópálya.
Milleniumi kopjafa.
A tó és a hegy közösen.
A park mellett halad az 1-es számú vasúti fővonal. Most éppen egy vonat suhant el, csak nem látni a fáktól.
A tóban egy kis sziget is található.
Napóra. „Az újvárosi Milleneumi Közpark a Csónakázó-tavat öleli körül, közepén egy apró mesterséges szigettel. Itt állították fel a bánhidai születésű Szunyogh László szobrászművész és a szintén helyi Kovaliczky István csillagász Napóra-kompozícióját. A napóra fő alakja a gyermek Istvánt karjaiban tartva az égieknek ajánló Géza fejedelmet ábrázolja, Géza fejének árnyéka mutatja az idő múlását. A mérések szerint művészi napóra 16 másodperc eltéréssel mutatja a pontos időt.”
Lassan esteledett és elindultunk a buszállomásra a sínek mellett.
Régebben a vasút Felsőgallát is érintette egy hurokkal, de ezt később kiegyenesítették. A régi vágány nyomai állítólag még megvannak. Viszont ezek nem azok, hanem csak iparvágányok.
A közúthoz mentünk, mert az állomás közeledett és nem lett volna annak területén a sínek között mászkálni.
Végül éppen elértük a Budapest-Kisbér járatot, amely most nem Oroszlány felé haladt, hanem érintette az egykori Tatabánya-Pápa vonal településeit.
A szobrokról és az épületekről szerzett információkért köszönet a www.muemlekem.hu és a www.kozterkep.hu oldalaknak.
