A győri fények után a helyi megyeszékhelyet is elindultunk megnézni. Ma van fél éve, hogy itt jártunk. A következmények már ismertek. A Vértes Centerben való mászkálás után a Szent Borbála téren lévő ATM-hez mentünk tankolni, ahol a névadó szobra is megtalálható, mely az 1894-ben megindult bányászat 100 éves évfordulójára készült.
Vele szemben a Zeneiskola névadójának szobra.
Aztán szétnéztünk a vásárban. Túl sokat nem kellett mászkálni.
Bementünk az Euronicsba, de nem találtuk meg, amit kerestünk. Elindultunk a Tescohoz, mivel kint van a város szélén, buszra is vadászni kellett. Ott már találtunk megfelelő tabletet.
Turul a távolban, ha látszana.
Esti kivilágítás.
A főút esti kivilágításban.
Mindeközben Kisbéren meggyújtották a harmadik gyertyát. Az egyiket el is törték.
Ez így ebben a formában eléggé ****** volt a győrihez képest. Hazaúton arra jutottunk, hogy az oroszlányit is megnézzük.
Amire egy hét múlva sor is került. Utazás Tatabányáról vonattal.
Egy felvétel a negyedórás útról. Környéig az egykori 13-as vonallal egy sínen halad.
A vasútállomás épülete.
Kecskéd-alsó felé tekintve.
A vége felé tekintve. A sínek még egy darabig folytatódnak, aztán vége. Eredetileg tervbe volt, hogy elviszik a pályát Pusztavám / Mór felé, így egészen Székesfehérvárig lehetett volna menni. De ebből nem lett semmi.
Váróterem.
Az állomás mögötti tó.
Az állomás az utca felől.
Valami romos épület a közelben.
Benéztünk a közeli piacra, ahol véget érnek a vágányok, de már későn értünk oda, és pakoltak elfele. A városi kopjafa a közelben lévő benzinkútnál.
Miután a piacon nem etettek meg minket, egy közeli gyorsétkezdébe mentünk.
Elkezdtünk itt is hűtőmágnest kajtatni, de nem találtunk az utca elején lévő boltokban. Elindultam a város másik végében lévő Tescoba is megnézni, hátha.
De ott sem volt, se a Pennyben, se a Lidlben sem. Nem, itt nem néztem.
Trianoni emlékmű.
A háttérben a szakorvosi rendelő.
Egy 1989-es szobor, mely az akkor 50 éves szénbányászatnak állít emléket. Ma már nincs bányászat.
Kossuth szobor.
Fürdőszoba szakkereskedés.
Az Alkotmány utcában lévő Topolya-kút. A település fennállásának 300 éves évfordulójára készítették.
Szintén az utcában található Szlovák tájház.
A városon áthaladó főút a Rákóczi utca, a névadó szobrát is tartalmazza.
A város Fő tere.
Művelődési ház és könyvtár.
A Bányászok szobra. Ezt fel lehetett volna tenni egy hűtőmágnesre.
A hatvanéves városi kinevezés alkalmából épített Oroszlános díszkút.
A közelben lévő uszoda és a területén lévő Vetkőző nő szobor.
Vele szemben az egyik ház udvarán műanyag poharakból készített hóember.
Régi temető.
Millenniumi emlékmű.
Elindultunk a víztorony felé. Az 1960-as években épült. A város egyik szimbóluma, ezt is rátehették volna egy hűtőmágnesre.
A másik irányba indulva egy gyalogosösvényen eljutunk a domb aljára, ahol a Felszabadulási emlékmű látható.
A Fürst Sándor utcában lévő Arany János Általános Iskola előtt lévő Kislány őzzel szobor.
A főút az esti kivilágításban.
Városháza.
A főtér kivilágítva.
Buszra várunk. És csak vártunk, vártunk, mert átszállással kellett menni, ha nem akartunk túl későn hazaérni.
Környén lett volna pár perc átszállás, de mivel késett az oroszlányi járat, ezért Kecskéden szálltunk át. Az sem volt olyan egyszerű. Az Által-érnél lévő hídnál volt a buszmegálló, ott leszálltunk, majd a sötétben mentünk előre vagy 200 métert, és az út túloldalán lévő megállóban szálltunk át a Kömlődön át közlekedő járatra. Izgalmas volt. A negyedik gyertyát is meggyújtották Kisbéren időközben.
