z ország keleti szegletéből elég reménytelen vállalkozás volt eljutni Nyugatra. Vagy mégsem? Amikor 2006-ban kétszer is jártam Sopronban, az volt a legközelebbi lehetőség erre. Viszont az akkori házigazdákat nem akartam még azzal is nyüstölni, hogy vigyenek el a határra, aztán majd jöjjenek értem. Amúgy is volt mit megnézni a városban. 2007-ben volt betervezve, hogy valahogy majd eljutok Bécsbe. De csak terv maradt, a szervezés és az anyagiak hiánya miatt. Később már csak a Felvidékre jutottam el párszor, 2014-ben még arra sem volt lehetőség, hogy a szó szerint a szomszédban lévő erdélyi területekre elmenjek. A bécsi utat nem adtam / adtuk fel, pár éve már Debrecenből is el lehet ide jutni közvetlenül. Bő egy éve, amikor Kisbérre kerültünk, még inkább megnőttek a lehetőségek a „disszidálásra.”
Tegnap csodálkozva láttuk a menetrendbe, hogy jóval több viszonylat van Sopronban, mint amit az Elvira kiír. Bécs, Bécsújhely, Ebenfurth, Pozsony, Kismarton vagy a mára tervezett Deutschkreutz azért nincs benne, mert ezeket a járatokat a GySEV-től függetlenül az ÖBB szervezi, finanszírozza. Reggel találkoztunk a szálló tulajdonosával, és a várossal kapcsolatban érdeklődtünk. Megnyugtatott, hogy nem veszélyes. Ennyit a gugliról, mely lassan már mindenhol arról számol be, illetve nem az oldal, hanem a keresési eredmények, hogy veszélyes város, növekvő bűnözés, beleértve a c.típusút is. Másrészt inkább Eisenstadtot / Kismartont javasolta. Jó, persze, rendben és elindultunk Deutschkreutz, más néven Sopronkeresztúr felé, mert az alig 10 perc út, és ez a legolcsóbb, és nem baj az, ha kicsiben kezdünk vagy inkább kezdek, mert a Párom már volt nyugaton.
Lebuszoztunk a GySEV pályaudvarhoz valutáért. Az idő „kellemesen” esős és borult.
A hetedik vágányon az osztrákok talán legócskább, de mindenképp régi szerelvénye, egy Jenbacher motorvonat, ami a nálunk futó Bz-khez és Uzsgyikhoz képest csúcstechnika. Ez Bécsújhelyre jár óránként.
Beért az ötödik vágányra a deutschkreutzi járat Pozsonyból. Ez is óránként jár. Ez viszont egy csili-vili Talent/Flirt RegioExpress, azaz REX.
Nyugodtan kattintgattam, mert majd jön a forgalmista, és észreveszem, ha menesztik a járatot. Hát nem, beszállás után szerelvény bezár, és mint a villám, elhúz az állomásról. A Párom rajta, aki hiába mondta, hogy szálljak fel. Ő elment, én maradtam – a jegyekkel együtt. Egy filmes idézettel élve: „ezt jól elb*sztad!”
Most van egy órám a következő járatig, addig egy kép a tárolóvágányokról és a csonka, hatodikról.
Ezt nem hiszem el. Elkezdtem buszos lehetőségeket keresni. Nem messze a pályaudvartól megáll a szombathelyi járat, mellyel Harkáig Kópházáig el tudok menni, onnan séta, ami kb. egy óra, és akkor még a szakadó esőt nem is vettem figyelembe. Jobb lesz bevárni a következő járatot. Addig megtömtem a fejem és füstölögtem egy sort. Nem szó szerint, hiába voltunk a dohányboltnál reggel, magamnak nem vettem cigit. Miután bejött a következő járat, egy videót készítettem az útról. Ez nem lett olyan sikeres, mint az oroszlányi, az eső miatt a háttér nem látható rendesen, homályos lett. Félúton elhaladtunk Harka állomás mellett, mely ma már nem üzemel, itt ágazik el a szombathelyi vonal.
Az első pillanatok Nyugaton.
Az állomás területe. Szép, rendezett, egykoron a Sopron-Kőszegi HÉV-hez tartozott. A vonatok ma már csak eddig közlekedtek, de 2013 nyaráig továbbmentek Felsőlászóig. Onnan is volt tovább Sárvár és Kőszeg felé, de azokat a határátmeneteket már régen megszüntették. Az állomással szemben gabonasiló, amit ma is használnak.
A váróterem, ahol már nincs jegykiadás, de van automata – állítólag magyarul is tud.
Az állomás épülete, a mellette lévő kerékpártároló, és egy kis havas eső.
Azért jó lenne a faluban is szétnézni. Az állomás mellett egy kis kocsma, ahol félretéve a bevett gyakorlatot, rágyújtottam, mert itt ilyet is lehet. Hivatalosan utoljára ezt 2011 szilveszterén, a Pikolóban tettem meg, mert másnaptól életbe lépett egy rendelet, hogy három hónapon belül a dohányosok szokjanak ki és le, tavasztól kezdve tilos bent rágyújtani. Egy hellyel találkoztam, mely még engedte télen a benti dohányzást, mindenhol másutt ki kellett menni. Persze, ha kint vannak asztalok, padok, ott lehet továbbra is pöfékelni, és mintha úgy láttam volna az Egyetem melletti Objektum egy sátrat szerelt fel, ahol szintén lehetett füstölögni. Több pultost is kérdeztem, hogy mi a véleményük a rendeletről, és bár mindannyian dohányosok voltak, támogatták – visszaemlékezve a füstvágásra, meg is értem. De itt lehet bent is szívni. A személyzetnek feltűnt, hogy nem helyiek vagyunk, ennek ellenére szépen kiszolgáltak minket.
A karácsonyi díszek még fent vannak az utcák felett.
Templom és az ott található Szentháromság-szobor.
A túloldalt pedig egy jászol.
Egy Immaculata-szobor és egy Erzsébet királyné-emlékoszlop az iskola környékén.
Az idő telt, tovább nem tudtunk menni, visszasiettünk az állomásra. Videó a visszaútról. Itt még tartó sem volt, úgyhogy egy kis időre én is látható vagyok benne :-/ Csodálkoztam a mellénk érő vágányon, akkor nem esett le, hogy ez a szombathelyi vonal. Ahogy az egykori határátkelő mellett elhaladtunk, mintha egy részen nem volna semmilyen növényzet. Talán ott volt a Vasfüggöny.
A vonatjegy.
A pályaudvartól visszamentünk a szálló környékére. Onnan nem messze található az Aranyfácán étterem, ahol némi kedvezményt kaptunk. Egy nagyon szépen kialakított helyről van szó, ahol a kiszolgálás is remek volt. A képeket engedéllyel készítettem, az ingyen reklám miatt engedélyezték. Meg is érdemlik.
Innen egy kilátó felé mentünk.
Egész pontosan a Sörházdombi kilátóhoz.
Egy körpanoráma, Hotel Szieszta, TV torony, Fertő tó. Egyedül mentem fel.
A csúszós jeges lépcsőn még csak-csak feljöttem, de lefele nem vállaltam. Inkább a lejtős részen mentem. Mentem? Inkább totyogtam.
Van még néhány. Megkeressük?
Gyalogosan indultuk el a városközpont felé. Egy erdős részen található emléktábla.
Ezzel szemben egy út visz az erdőbe befelé. Aham, akkor itt kellett volna tegnap felmenni a kilátóhoz. Továbbhaladva a Csík Ferenc uszoda.
Nem ezt az épületet kerestük.
Hanem a Csalogány közben lévő Taródi-várat.
Ez a villa is szép állapotban van.
Eljutottunk a buszpályaudvarra is.
Lackner Kristóf szobor a buszállomás mellett.
Ahogy továbbmentünk a központ felé, feltűnt egy kerékpárbolt. Ez még nem is lenne nagy dolog, de a környezet annyira ismerős volt. Egy kis utca is volt befelé.
Ugyanis a zsákutca végében található kollégiumban szálltam meg kétszer is. Mostanság hiába kerestem, nem találtam semmit róla. Talán ez volt az ETI Sopron Hallgatói Otthon.
Az Ógabona téren található Sörmester szobor. A szökőkút most nem üzemelt.
Passage kávézó, ahová a Párom meghívott, ha már 38 éves lettem ma. Egyébként ez is szuper hely.
A Rossmannban való mászkálás után visszamentünk a Fő térre, mert holnap este már nem láthatjuk a helyet ilyen kivilágításban. Jobb oldalon a Szentháromság-szobor.
Városháza.
A város jelképe, a Tűztorony.
Ennyi mára, visszabuszoztunk a szállóra. A Szieszta és a Panoráma este.
