Öt évvel ezelőtt azt vártam, hogy véget érjen az özönvíz, és egy rég tervezett kerékpártúrát véghezvigyek. Most egy régi tartozás törlesztését terveztük a mai nap ünnepeltjével.

z ország keleti szegletéből elég reménytelen vállalkozás volt eljutni Nyugatra. Vagy mégsem? Amikor 2006-ban kétszer is jártam Sopronban, az volt a legközelebbi lehetőség erre. Viszont az akkori házigazdákat nem akartam még azzal is nyüstölni, hogy vigyenek el a határra, aztán majd jöjjenek értem. Amúgy is volt mit megnézni a városban. 2007-ben volt betervezve, hogy valahogy majd eljutok Bécsbe. De csak terv maradt, a szervezés és az anyagiak hiánya miatt. Később már csak a Felvidékre jutottam el párszor, 2014-ben még arra sem volt lehetőség, hogy a szó szerint a szomszédban lévő erdélyi területekre elmenjek. A bécsi utat nem adtam / adtuk fel, pár éve már Debrecenből is el lehet ide jutni közvetlenül. Bő egy éve, amikor Kisbérre kerültünk, még inkább megnőttek a lehetőségek a „disszidálásra.”