Öt évvel ezelőtt azt vártam, hogy véget érjen az özönvíz, és egy rég tervezett kerékpártúrát véghezvigyek. Most egy régi tartozás törlesztését terveztük a mai nap ünnepeltjével.
Előtte egy kis vízpart. Ezúttal július elején Szántódon voltunk a Balaton déli partján. Ide se nagyon fogok jönni, mert annyira sekély a víz. Az autó szintet lépett, ezúttal már Somogyban is járt.
A következő helyszín Budapest, a Legenda Sörfőzde, ahová … eljutok.
„Életem egyszerű, nem tudom, hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésből túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek.
Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.
Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.
Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.”
A helyzetet könnyítette, hogy hétvége van, és nincs túl nagy forgalom az utakon.
Itt lépett fel az ismeretlen Hturul nevű trió. A zenéjük ismeretlen számomra, a tagok viszont jó fejnek tűntek. Aztán, amikor a koncert második felében instrumentális blues dalokat játszottak… Mindössze három zenész, három hangszer, és mégis működik. Annak ellenére, hogy ez a műfaj jelenleg mellőzött kategória nálam, mégis kellemes volt.
Ezután következett az Érzés. Ezt már pár éve szerettük volna megnézni, de eddig nem jött össze.
Mindjárt az elején dörzsölhetik a kezüket a koncertellenesek, mert hát ők megmondták…
Ezúttal is volt vendég, ezúttal is egy régi Edda tag, név szerint Csapó György, Buksi, aki az első két lemezen játszott.
Három számban játszott is.
Az ismertető szerint az első három lemez anyagát játsszák, ami jó is, mert azokat ismerem. De a régiek közül más is szerepelt, és ugyan a nyolcvanas évek vége felé jelent meg a Pataky-Slamovits lemez, de a Bakancsos korszakhoz köthető, így végülis nem lettünk átverve. Az Elektromos szemek és az Engedjetek esetében nem volt gond, mert 11 éve elég sokat hallgattam őket, viszont így kimaradt a Vadkutya, a Vörös Tigris és a Királyok és szolgák.
A névválasztás szerencsés volt, mert így bízhattam, hogy nem fog kimaradni ez sem:
Végül egy közös produkció:
Örülök, hogy a Vándor után egy újabb kellemes tribute csapatot ismerhettünk meg. A szólógitáros talán kissé visszafogott volt, a billentyűs viszont nagyon nem, a kettő átlaga pont jó lenne. Az énekest sem csak úgy „akasztották le”, nagyon hasonlít a hangja az Attiláéhoz. A dob + basszus szekció is teljesen rendben volt. Ezek után kíváncsi vagyok a Bikini Balogh Tribute Bandre is.
22-én végre eljutottunk a hegykői strandra is. A parkoló keresése katasztrófa volt, mert olyan sokan voltak, de végül lett egy.
Vasárnap pedig, immár majdnem friss munkanélküliként indultunk Sopronba. Amíg tavaly ilyenkor tájékán gyalog jöttem fel a kilátóhoz, most autóval mentünk. Az Ágfalvi csata emlékműve, mellette a Trianoni Emlékpark.
Innen nincs messze a kilátó.
Mellette a Kőhalmy Vadászati Múzeumot is meg tudtuk nézni.
TV torony.
Régi sípálya, Daloskő, Altdorfer Viktor emlékmű.
Ez itt a határ mellett a Páneurópai Piknik Emlékhely.
A határátmenetnél nem volt semmi gond. Kismartonba 2017 elején szerettünk volna eljönni, aztán tavaly nyáron, de eddig nem jött össze. A Párom volt már itt tavaly a vendéglátónknál.
Kezdésként az Eszterházy-kastély.
A kastély mögötti kert.
Vendéglátónk volt olyan rendes, hogy a bahnhofra is elvitt.
Vulkapodrány, majd Pándorfalu felé tekintve.
Hogy még jobb legyen, befutott egy Talent:
Innen aztán haza autóval. Bár a komáromi strandolás után átmentünk a komárnoi Lidlbe, de ez volt az első igazi külföldi autós utazás. A határ közelsége ide vagy oda, a polizei-jal nem olyan egyszerű kommunikálni, mint a Polícia vagy a Politie esetében. Hogy érthető legyek, a határ közelében a román/szlovák/szerb/stb megszállás alatt lévő területeken nagyobb eséllyel beszélnek magyarul a szervek, mint Ausztriában.
Zárásként Sárvár, ahová egy éve készülünk, ezúttal kifejezetten a strand miatt, bár várhatóan nem a legolcsóbb hely lesz.
Tényleg nem olcsó, de jó nagy területű is, sok medencével, csúszdával.
