Amikor 2015 őszén Kisbéren a Mini-Magyarország makett parkban jártunk, akkor még alig néhány épület volt ismerős. Az elmúlt 11 hónap alatt eljutottunk több helyre is. Nemrég újra elmentem ebbe a parkba, és megnéztem, hogy mi az ismerős a 45 makett közül. 13-ig jutottam. A hiányzókat is szeretném felkeresni. Ez egy lehetőség arra, hogy merre induljunk el.
Kezdés a szokásos, busszal Tatabánya, blabla, onnan IC-vel a Keleti tötörö, majd a sátoraljaújhelyi gyorssal Gödöllő.
Nem, ez nem az.
A Királyi váró épülete, melyet hat éve újítottak fel.
Az Állami telepek, aztán Máriabesnyő felé tekintünk.
Az utca felől.
Az állomással szemben a HÉV végállomás.
A Török Ignác és az Ady Endre sétány kereszteződésében lévő kis pavilon.
Chopin szobor a róla elnevezett zenei iskola előtt.
A város főattrakciója a Grassalkovich kastély, de ezt később terveztük megnézni. Vele szemben, az iskola után mindjárt egy jókora park található.
Itt található a kastély névadójának szobra.
A sétány végén a Szabadság úthoz érünk, mely egyben a nagyforgalmú 3-as főút. Itt található a Szabadság tér HÉV megálló.
Szintén a kereszteződésnél lévő Mária-szobor.
Egyenesen haladva a Dózsa György úton haladunk, mindjárt az elején található a régi községháza, később járási hivatal, jelenleg Erzsébet királyné Szálloda.
Vele szemben egy szökőkút lenne.
Városi könyvtár.
Egyre borultabb az idő, nem látszik az a valami a távolban. Elkezdett esni. Hogy rohadjon meg!
A Rákos-patakon áthaladva a helyi Tuskóba tértünk be, majd onnan tovább.
Egy orosz emlékmű valahol.
„Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik döntő ütközete zajlott le 1849. április 6-án a Gödöllő melletti Isaszegnél. A magyar sereg az egyik legdicsőségesebb győzelmét aratta ebben a csatában. A csatában elesett katonák egy részét Gödöllőn temették el. Rájuk emlékezve állították fel - a csata 50. évfordulóján - Szász Gyula szobrász alkotását a Dózsa György úti temetőben. A szobor ma sírokkal körülvéve áll egy hatalmas, kövekből kirakott sírhalom tetején. Az emlékmű két oldalán 3-3 honvédsírt alakítottak ki. Az emlékmű szobra egy ágyúnak dőlő, roskadó női alakot ábrázol, aki egy Kossuth-címeres hadizászlót tart a kezében a földnek irányítva. Az emlékmű mellett honvédsírok vannak.” Mivel egy harmincezres városban vagyunk, nem volt könnyű ezt megtalálni a sírok között, de a helyiek segítettek, amiért köszönet.
Visszatértünk a Szabadság térre, egyrészt szétnézni, másrészt még nem találtunk helyi hűtőmágnest. Faültető.
„Ebben az évben, 2015. április 11-én, József Attila születésének 110. évfordulóján, az 1964 óta hagyományosan ezen a napon tartott Költészet napján /11 órakor/ a város főterén felavatták a költő egyik legismertebb műve, az "Altató" című verset megidéző szobrot. Az ünnepi beszédekben sok minden elhangzott, többek között az is, hogy a versnek helyi kötődése is van, mivel a költemény egy itt élő kisfiúnak, Gellér Balázsnak íródott, aki az ugyanitt élő Ottó Ferenc zeneszerző unokaöccse volt és aki ráadásul (ld. a versben "jósoltakat": "tűzoltó leszel, vagy katona"), valóban katona lett.”
A református templom és az előtte lévő szökőkút.
Ez a városháza lenne.
Világbéke gong.
„Török Ignác hadmérnök az Aradon kivégzett tizenhárom magyar honvédtábornok egyike volt. Gödöllőn született 1795-ben, édesapja a Grassalkovich-uradalom gazdatisztjeként dolgozott. A szobor az 1955-ben alapított Török Ignác Gimnázium előtt áll, ahol a városi ünnepségeket tartják okt. 6-án.”
A kép közepén lenne egy épület, melyet felújítottak éppen, és annak zaja hallható volt a környéken.
Szombati piac.
„A Városi Múzeum udvarán áll a város címerállatát megjelenítő Pelikános kút, körülötte a régi vásárok hangulatát idéző városi piac. A kútszobor tetején a város címerében is fellelhető pelikán. A kút vize angyalfejek szájából folyik a kutat körülvevő medencébe.”
Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Kriesch Laura.
Az egykori Hamvay-kúria, mely most múzeum és mozi.
Előtte egy I vh emlékmű.
Emellett egy lépcső vitt le az aluljáróba.
A túloldalon a Művészetek háza, ahol éppen népitáncos lányok és fiúk adtak műsort.
Cserkészfiú és Szarvas.
„1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét. Ezt a napot az Országgyűlés nemzeti emléknappá, a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította. A Világfa ennek emlékét is őrzi, előtte minden évben rendezvényekkel emlékeznek az évfordulóra. A Gödöllő honlapján olvasható ismertető szerint az ábrázolás felszállni vágyó madárra emlékeztet. A Világfa 1992-ben készült és évekig "szolgált" az Alsópark dombján. 2008-ban sajnos egy nyári vihar tönkretette. Az emlékmű 2010-re megújult, újra áll két méteres talapzatán, amin az emlékezés felirata is olvasható. Mérete (nettó): 7 méter magas és ugyanilyen széles. Új kialakításakor már gondoltak az időjárás lehetséges károsító hatásaira, így egyes részei cserélhetők, a felületkezelés is átgondoltabb, jobban tűri a szabad teret.”
A város fő látnivalója, a Grassalkovich kastély.
Mária Terézia.
Kezd kiderülni.
Itt még van mit felújítani.
Országzászló talapzat.
Még egy fontos látnivaló, az Erzsébet park.
Grassalkovich kálvária.
Erzsébet királyné.
Visszamentünk a HÉV megállóhoz, épp akkor ment el a szerelvény. Mi viszont vonattal indultunk vissza. Előtte betértünk az állomásnál lévő étteremben. Valaki magyarázza majd el, hogy mire jó az, hogy egy kurva ebéd felszolgálása közel egy órát vesz igénybe. Itt most nem arra gondolok, hogy sokan vannak, és a felszolgálók száma véges. De attól nem lesz több a fogyasztásuk, hogy húzzák az időt. Két fogás között volt arra is idő, hogy megvegyen a jegyeket az állomáson. Az egri gyorssal indultunk vissza, ami késett, pedig az idő ki volt számolva.
Meg is lett az eredménye. Az előzetes vágányinformációkkal ellentétben kirakták a mi vonatunkat a vágányok végére, a Közgáz IC viszont az elején volt. A Nyugatival ellentétben a Keletinél nincs lehetőség arra, hogy aluljárón keresztül rövidítsd le az utat. Maradt a futás, a lökdösődés és kurvaanyázás. De ez is kevés volt, mert lekéstük. A pénztárnál nem váltották vissza a pótjegyeket. Pedig a szokott „udvarias” módon dörrentem rájuk. Még jó, hogy egyes korcsfajzatok jegy nélkül és nem jogosult kedvezmények igénybevételével is utazhatnak. Annyi előnye volt a helyzetnek, hogy nézhettem a szakadó esőt a Keletinél.
Átmetróztunk a Délibe, hogy a győri személlyel menjünk haza. Vagy egy közvetlen Budapest - Kisbér busszal. De nem mentünk. Miért is? HOGY NE NÉZZÜK AZT AZ ALKOHOLISTA TIRPÁK NYOMORÉKOT EGÉSZ ESTE! Mint ahogy tegnap is. A Bookingon találtam az utolsó utáni pillanatban egy olcsó szállót, oda indultunk. Az egykori Moszkva téren már sütött a nap.
A Margit hídtól nem messze lévő Columbo szobor.
A szálló, név szerint Home Plus Hostel a Balassi utcában, kiváló helyen található, közel a Nyugati, a Közvágóhídas villamos is innen indul. Amúgy egy elég dohos házban volt, nem éppen szívderítő lépcsőházban. Mint kiderült, ezen az áron egy hodályt fogtunk ki, nyolcszemélyes szoba. Nem hoztunk semmit magunkkal, és nem is tudtunk venni.
Egy kicsit zajos volt ez a szálló, ráadásul, miután visszatértünk este ide, már egy másik recepciós volt, egy flegma picsa, aki a haverokkal jól elvolt késő estig, bár az Ász Vendégházat nem kiabálták túl. Kaptunk még két ázsiai leányzót, egy középkorú külföldi hölgyet, és két fiatal magyar csajt. De hogy tényleg ők voltak-e, az majd csak reggelre derül ki.