Mivel az Alföld elég messze van ahhoz, hogy egy nap alatt oda és vissza menjünk, ezért annak felkeresését másképp kellett megoldani. Mondjuk egy kis kitérővel.
Indulás reggel Kisbérről a budapesti busszal. Tatabányán ismét kifogtunk egy nehéz értelmű pénztárost. Valami felsővezeték probléma is volt az 1-es vonalon, késések, érett az idegroham. A Szentgotthárd és Sopron felől érkező Savaria-Scarbantia IC alig pár perc késéssel érkezett, de mivel elé engedték a hegyeshalmi gyorsot, amiből időközben személy lett, ezért mi is elkezdünk késni. Bár csak úgy mondtam, hogy a szerelvényt Biatorbágyig fogjuk kísérni, végül tényleg így lett. Egy kis csoda is történt az út végén – a Keleti bejáratánál nem fogtak meg minket. Így lett a 41 perc átszállási időből 20 perc.
Tovább a Jázmin IC-vel mentünk. Ez is két perc késéssel indult.
Füzesabonyban elvileg 9 perc átszállás lett volna, aztán lett 1 perc, majd még plusz 10 perc. Nem voltam a 108-as vonalon 2006 eleje óta. Azóta nem igen javult itt a helyzet, mert eléggé rázkódott a szerelvény. Ohat-Pusztakócson két Csörgő találkozója.
Megérkeztünk Hortobágyra. Valamikor a kilencvenes évek elején voltam itt busszal. Azért is esett a választás erre a helyre, mert a Mini-Magyarország projekt része. Azonkívül elég neki két óra hossza is.
Hortobágyi Halastó és Kónya felé tekintve.
Az állomás épülete. Forgalmi szolgálat van, pénztár nincs. Néha kereszteznek itt vonatok, hétköznap van egy hortobágyi járat is.
A Kossuth utcán haladva betértünk a Coopba, majd onnan tovább a körforgalom felé. Útközben a faluházat is megtaláltuk.
Ahol véget ér a Kossuth utca a körforgalomnál keresztezi a 33-as főutat.
Volt itt egy kirakodóvásár, és mellette egy ajándékbolt, ahol mily’ meglepő, de hűtőmágnes is volt. A boltból kilépve a Jó Pásztor Ökumenikus templom látható.
A főút mellett található a mintegy 300 éves Hortobágy Csárda.
A főút túloldalán lévő üres területen szokták tartani a vásárt (?) Néhány szobor is található itt, Juhászok szobra, Pásztorfiú (vagy csikós).
Körszín kézműves kiállítás és vásár.
Az a hálós talán a madárkórház lenne.
Egy kézzel faragott pad.
A Vízhordók szobra.
A kép bal szélén olyan, mintha egy szabadtéri színpad ülőhelyei lennének. Középen a gyalogos híd.
És ezért jöttünk, a Kilenclyukú híd.
A közel kétszáz év néhol meglátszik rajta, bár folyamatosan javítgatják.
Próbálj képet készíteni ott, ahol nincs semmi, amire a gépet rá tudod tenni.
Viszont volt egy fa, ami tele volt verve szeggel. Erre tettem rá a gépet.
Mondjuk ehhez k*rva nagy mázli is kellett. Mivel majdnem végeztünk, bementünk a Csárdába.
Maradt egy kis idő, gyorsan betértünk a Pásztormúzeumba.
Az állomás egy 5 perc séta volt, onnan mentünk Debrecenig, egy rövid távon a kónyai ómigráns csürhével.
Ezzel a 45 helyből 31-et jártunk be. Itt van haszna a 2/3-os többségnek.