A nyári kényszerszünet most kerül pótlásra, egy koncert és egy MM-pont keretében.
Kisbérről busszal indulunk Győr felé, az oroszlányi járat szokás szerint késik. Mivel hegyes környékre megyünk, arra gondoltam, hogy jó lenne, ha lenne hó, és napos idő is. Meg nem túl hideg. Meg még mi nem kéne?
Győrből IC-vel tovább Sopronba. A másik vágányon álló Flirt-öt látva egy gondolat merült fel: a kurva anyátokat!
Csak azért, hogy aztán visszabuszozzunk Nagycenkre.
Itt is van sínpálya, csak a vonatok nem állnak meg már.
Pinnye-Győr, illetve Fertőboz-Sopron felé tekintve.
Ahhoz képest, hogy már pár évtizede megszűnt, rendezett a környezete, az épületben laknak. Egyetlen negatívuma, hogy mindkét helytől távol van.
Visszatérve Nagycenkre, a kastéllyal szembeni szoborpark.
Mintegy két és fél km-es hársfasor, a végén egy síremlék.
Innen alig pár percre a Széchenyi Múzeumvasút.
Az egykori GySEV elsőosztályú kocsi mellett még két tengely, egy normál és egy keskeny nyomközű, mint Fertőszentmiklóson, amúgy kisvasúti járművek szerepelnek csak itt.
A Nagycenk-Fertőboz kisvasút egyik kezdőpontja.
Innen Sorompóőrhely felé halad a pálya, a másik irány a vég.
Innen vissza a kastélyhoz, egy újabb MM-ponthoz. Ja, nem.
Nem véletlenül van a kezem a kép tetején.
A kastélytól továbbmentünk a központ felé egy nevesincs patakon keresztül és a helyi focipálya mellett, a Széchenyi iskoláig.
Vele szemben, a Széchenyi téren a Hűségkút, a világháborús emlékmű, némi karácsonyi díszlet, egy Széchenyi szobor, és egy Pestisoszlop.
A tér mögött a Szent István templom, ami mellett viszont ténylegesen egy MM-pont.
A Széchenyi Mauzóleumhoz.
Innen egy kicsit jobban látszik a templom.
Innen továbbmegyünk az állomás felé. Útközben elhaladva, illetve nem, ugyanis volt egy kis időnk még. Ezek a lakások munkáslakásnak tűnnek elsőre, másodjára rosszabbnak (amire atomot dobnál), harmadjára inkább csak zsúfoltnak.
Ugyanis a közelben a régi cukorgyár. A bejáratnál lévő alulemezt eléggé püfölte a szél, a környékbeli lakosok nagy örömére.
Itt volt egykoron az iparvágány a cukorgyárhoz.
És itt az állomás. Igen. A fenti az megálló volt a Győr-Sopron vonalon, ez viszont állomás a Sopron-Szombathely vonalon.
Kópháza-Sopron, aztán Pereszteg-Szombathely felé tekintve.
Itt se igen van szolgálat, viszont GySEV állomás létére rendben van tartva. Nem is csoda, hogy ennyien szeretnék a MÁV lemondását.
Szombathely felé egy Szilis szerelvény ment, nekünk a másik irányból egy Flirt jött.
Megérkeztünk Sopronba, az 1-essel elmegyünk a szállóra.
Az év eleji Panorámába nem sikerült helyet foglalni, de a közelben egy másikba igen – még ha egy kicsit el is tévedtünk útközben. Az étterem még megvan.
A Plazába is elnéztünk gyorsan.
Végül a Novomaticba mentünk be, néhány bunkó nő előtt.
A mai műsort DJ Dominique kezdte, aki megmutatta, hogy vannak még DJ-k, akik tényleg tudnak nosztalgiadiszkót játszani. Itt ért minket a kellemetlen értesítés, hogy ma van Győrben az utolsó Rapülők fellépés. Qrvaélet! No, nem baj, 1994-ben is volt már egy utolsó, hehe.
A következő fellépő Zoltán Erika volt. Még soha nem láttam élőben. Közel 30 éve ismerem, a számai között is van sok kedvenc. Pár éve a Filmmúzeumos Neoton riportban mondta a Neoton alapító Pásztor László, hogy amikor problémák voltak a zenekarban a nyolcvanas évek végén, akkor a számok egy részét Erikának „adták”. Végülis van tényleg sok szám, ami akár Neoton is lehetne. Ami még meglepő volt, hogy az egyik táncos egykoron az Emergency House tagja volt, és őket Erikáék fedezték fel.
Aztán pedig a Neoton játszott, nyolc hónap után ismét megnéztük őket, ezúttal jobb helyről.
A legnagyobb sikerük előadásakor, háttérben az eredeti videóklip.
A régi csapatból megmaradt három tag amúgy nagyon jópofa volt.
Gyújtó helyett ma már mobillal világítanak, ha kell. Elhangzott az amúgy nagyon giccses ’Ha elmúlik karácsony’ is, ami így december végén érhető is.
Nem kellett sokat várni a buszra, ami házhoz vitt minket. Kellett is, mert a Novomatic Aréna és a Rita vendégház elég messze voltak egymástól.
