Van három pont az MM-ben, amit talán egy, nem, két nap alatt meg tudnánk látogatni, szállásfoglalás nélkül. Annyira nem volt sietős, de egy koncert miatt aztán mégis egy három napos hétvégére maradtunk itt.
Ugyan nem január van, hogy kész legyen a kisbéri buszállomás, de idővel elkészült. Várható volt, hogy nem is lesz kész tavaly év végére. Április első hetében felavatták, amit a kormányellenesek nem véletlenül komédiának tartottak, de csak a hónap végére készült el. Tessék, ilyen lett. Az előzőhöz képest mindenképp szebb, de amúgy is.
Szokás szerinti buszozás Tatabányáig, onnan a Déliig.
Villamossal a Széll Kálmán térig, majd onnan sehova villamossal. Valamiért nem járt a 4-6, ezért metróval mentünk a Nyugatiig.
A Varsoviával mentünk a 80-as vonalon.
Nagymaros-Visegrád megállóig mentünk. A peronról visszatekintve Kismaros felé, majd előre Nagymaros állomás irányába, ami elvileg igen közel van ide.
A megállónak a két peronnál két épülete van, most csak a szemköztit kaptuk el. A másikat holnap.
Az aluljárón át mentünk ki a Fő térre.
Ha nem sok idő van itt bóklászni, de azért valamit fotózzunk, akkor jó helyen járunk, van itt Művelődési ház, Városháza, könyvtár, szobrok.
Név szerint Szent Márton és a koldus, Millenniumi emlékmű, Országzászló, Világháborús és ’56-os emlékmű és Kittenberger Kálmán. A Duna partján vártuk a révet, a túloldalon található Visegrád, a hegy tetején a Fellegvár.
A túloldalról pedig majdnem egyenesen kellett menni a szállóig. Tettünk egy próbát, ugyanis kurva nehéz volt az utazótáska.
A Google mapon alig találtam a szállót. A Mátyás király úton aztán meglett egy hídon átkelve egy kis utcában az Apát-kúti-patak felett áthaladva.
Miután lecuccoltunk, és nem mentünk el a Pálinkamúzeumba, a Fellegvár felé indultunk a gyalogos ösvényen.
A Turul és a Gellért hegy után örvendetes volt az újabb lépcsőzés.
A Kálvária kápolnánál elkezdtem gondolkozni, hogy biztos jó ötlet volt ez.
Ha eddig még aránylag jó volt az út, akkor ezután ezt el kell felejteni, mert tiszta görcsös, kavicsos, mittudomén az egész, és ment az anyázás rendesen. A telefon térképjén meg valahol voltunk, csak úton nem.
A végére már nekem is tele lett a … rendesen az egésszel, mikor eljutottunk egy parkolóig.
Ott a vár, meg egy kilométeres sor.
Inkább elmentünk a bazársorra egy mágnesért és némileg töltőre tettük magunkat. Valahogy sejtettem, hogy kell ide lennie egy aszfaltútnak. Jöhettünk volna ezen is, de visszagondolva Szépasszonyvölgyre, annyira az sem kellemes. Egy másik úton indultunk lefelé (a kilátóhoz már kinek volt kedve elmenni). Azt hittük, az könnyebb lesz, mert lejt. Néhol „ölég” rendesen, kellett is egyensúlyozni, ha nem akartunk előre esni.
Az út ugyanis elvezetett a 35. MM ponthoz, a Salamon toronyhoz.
Utánunk egy csapat arab jött, tiszta migránsáradat, bár őket várták valami programmal az udvarban.
Akkor már tedd oda a 36. pontot is, fiam, ugyanis itt a Dunakanyar.
Már a visegrádi kikötőben is egyértelműen látszott Nagymaros felé tekintve, hogy ez is egy gyönyörű ez a vidék is. Hoztunk naptejet, csak nem használtuk, pedig kellett volna.
Bár nem látszik, de ez is egy elhagyott épület, a Hotel Visegrád.
És odáig felmentünk.
Gyorsan kimentünk a hajóállomásra, ugyanis Dunakanyari sétahajózás egy órában, mindjárt. A hajó viszont elment, de az nem is az volt, hanem a Mahart Esztergom-Budapest járata. Elküldtek minket a komphoz.
Az Életfa mellett elhaladva, feldúrt út mellett.
A kikötőben aztán visszaküldtek volna a hajóállomásra. Ja, a sétahajózás? Az szombaton volt. Jajj, azért figyelünk. Na, akkor van egy kis időnk. Bementünk a Keresztelő Szent János templomba, amiről fentebb már mutattam egy képet.
A templom és a pizzéria között Árpád-házi Szent Margit szobra.
A Fő úton haladva a Városi Parkban lévő Oroszlán szobor.
Vele szemben a Mátyás király múzeum és a Királyi palota, ahova még volt idő bemenni.
A Herkules kút, ami az 1000 forintos bankó hátoldalán található.
A király mellszobra az út végén is megtalálható.
Kezd egyre inkább elborulni, bár nap közbe mutatta az esőt, de Ják óta már nem akadok fent az ilyeneken. Amiért így elnéztük a hajókázást, ezért mehettünk vissza a hajóállomásig, és még azon túl is.
A Városkapunál IV Béla szobra, azon túl Visegrád vége a 11-es úton.
Visszamentünk a központba kajálni, ha … na mindegy.
A fenti római katolikus plébániahivatallal szemben alig láthatóan a Városháza.
Mellette a Don Vito pizzéria, akik nyitva voltak és kiszolgáltak.
Innen a szállóra mentünk, olyan nagyon nem is akartunk menni már sehova, csak egy kicsit szusszanni. Szép tágas szoba, a kilátás is a hegyekre, itt kivételesen kád van kabin helyett. Van lapostévé, MindigTV, hát a net az elfáradt a két szint megmászása után.