A következő MM-pontokhoz kicsit messzebb kellett utazni, egészen Borsodig. Borsod? Forróság? Amikor annyi rosszat írnak róla. És? Ami kell, nem fog idejönni magától. Amúgy is még létezik a térképen, nem tudok arról, hogy valami apokalipszis vagy zombihorda végigsöpört volna rajta. A média meg… hagyjuk.
Miskolc mindig is kedvelt volt számomra, az elmúlt 15 évben voltam több alkalommal. A legutóbbi nem volt valami sikeres, az arról készült elég keserű beszámoló itt. Hogy most milyen lesz? Eldől a következő napokban.
Indulás ezúttal nem az első járattal, mert bőrönddel nem akartam a városban mászkálni, amíg a szállásra be nem tudunk jelentkezni. A Keletiből stílszerűen a Borsod IC-vel tovább, amelynek Miskolc a végállomása.
A peronról pillantás Nyékládháza-Budapest felé, majd Felsőzsolca-Szerencs felé.
A Tiszai pályaudvar belseje most is rendezett.
Kívülről is rendben, bár nagyon közel megnézve már láthatóak apróbb sérülések.
A pályaudvarral szembeni villamosforduló. A korábbi Tátrák helyett már Skodák vannak.
A Pfaff Ferenc utcán indultunk a szállás felé, de ezen az úton haladtam szinte mindig, mikor a Tiszaira érkeztem.
És útközben majdnem kitört annak a kurva bőröndnek a kereke. Így is lehetett haladni vele, de most már biztosan csere lesz belőle. A szállás a felüljáró után egy kis utcába be, majd onnan megint le. A vasút mellett található, csak nincs közvetlen eljutás. Kérem szépen, egyedül leszünk a szálláson, egy szoba van, a tulajdonos is itt lakik. A buzi pápai és a rohadék debreceni szállások óta minden ilyen foglalás ad egy adrenalinlöketet, hogy lesz-e valami malőr. Itt előreláthatólag nem.
Bejelentkezés után elindultunk valamerre, használjuk ki ezt a pár órát estig. Indulás előtt megkerülhetetlen volt, hogy a borsodi helyzetről beszéljünk a tulajdonoshölggyel. Aki egy olyan, mondhatni „útravalót” adott, amibe még csak bele sem lehetett kötni a más antikultúrák iránti antipátiámmal. Ugyan a közelben jártak helyi buszok, csak a megállók voltak úgy elhelyezve, hogy pont nem jó. Elhaladtunk egy szépen felújított egyházi iskola mellett, majd a kijelzős buszmegállón túl a villamosmegállóig – a Szinván is át.
A Szinvaparknál lévő megállónál leszálltunk.
Na igen, piros-fehér.
Miután megebédeltünk, elindultunk Diósgyőr felé. Erről mostanáig azt hittem, hogy egy külterület, és a villamos biztos erdőn-mezőn halad át, mire eléri. Hát nem, végig lakott terület, sőt lakótelep mellett haladtunk.
Miért van olyan érzésem, hogy létezik erre egy rövidebb út is?
Tessék, a Diósgyőri Vár.
Ki kit fotóz le?
Ó, de szeretjük ezt.
A Vár utcán, a gesztenyefák alatt mentünk vissza a villamoshoz.
A villamosból néhány kép a DVTK stadionról.
Az pedig az egykori vasgyár.
A Dísz téren leszálltunk, mert az az izé majd itt lesz mindjárt.
Mielőtt végképp kétségbeestem volna, megtaláltam a Szent István téren.
Itt van továbbra is a Széchenyi, VPÖ, Megyeháza, Színház.
Ugyan több nap is van megnézni Miskolcot, de amit ma megtehetünk… A Szinva teraszhoz indultunk.
Onnan a Népkerthez mentünk. A Herman Ottó múzeumig buszoztunk, onnan séta.
Mondtam már, hogy igen meleg van? A kutya megoldotta a problémát.
És elérkeztünk a Pál utcai apartmanhoz.
A háttérben lévő épület a vasúthoz tartozik. Valahol ott van a vonattároló, lehet, hogy dögsoros gépek is vannak ott. Meg fordítókorong. Csak egy kicsit kellene menni. Na jól van, menjél aludni!
