Augusztus 18. szombati nap, hétfőn ünnepnap, csak kedd reggel kezdődik a munka ismét. Ha még egy péntek éjszakás műszakot kapunk is, annyira nincs messze a Velencei tó, hogy ne érjünk oda kettőre.
Még szerencse, hogy a Párom szemfüles volt, és talált egy olyan buszt, ami Komárom felől egészen a székesfehérvári állomásig megy. Miután délben felkeltünk és összepakoltunk, ezzel mentünk tovább, onnan vonattal Gárdonyig.
Velencefürdő, majd Agárd felé tekintve.
Miután a szálláson lecuccoltunk, megtankoltunk a Nádas Étteremben, és elindultunk a Popstrandra.
A bejáratnál találkoztunk a szintén Lord-rajongó házaspárral, Mariannal és Sanyival, akiket Szombathelyen ismertünk meg.
Ez volt az utolsó napja a 41. rendezvénynek, a színpadon a főszervező Turbók János.
Az első fellépő a B52. Nos, ezen a néven egy amerikai csapatot ismertem csak, persze nem ők voltak. Utánanézve kiderült, hogy a billentyűs Jankai Béla, akit a Prognózisban elkövetett szólamai miatt ismertem, jó lesz őt is élőben látni. A másik ismertebb tag Pálmai Zoltán, a dobos, akit a P. Mobilból ugyan nem, de az 1985-ös P. Boxból már ismertem. A számokat nem ismertem, leszámítva a végén előadott egykori Prognózis számot, a Hajsza közbent.
Ezután egy kis pánik, ugyanis a Lordnak mindössze egy órája van játszani.
Soha nem lehet elég korán kezdeni.
Harmadikként a Mobilmánia lépett a színpadra. Mivel őket sem ismertem, reméltem, hogy jó pár régi P. Mobil szám is el fog hangzani. Az itteniek közül a basszeros Kékesi Bajnok László nevét ismertem csak. Valamint az egykori Edda dobos Donászy Tibit.
És eljött vendégként Vikidál Gyula is. Most éppen a A főnix éjszakája megy, aminek majd utánanézek. Ezenkívül az este folyamán a Rocktóber és a Miskolc számok kaptak lehetőséget.
Csak kár, hogy voltak itt idióták is. A Kétforintos dal alatt valaki úgy gondolta, jó poén kétszáz dobálni ész nélkül, nem gond, ha ezzel valakit fejbe talál, mint ismerősünket. Végülis semmi gond, akár szemen is találhatta volna. Gratulálok.
Ismerőseink a történtek ellenére is elvittek minket a szállásra, ezzel is megspórolva mintegy 30 percnyi utat.
Másnap elhagytuk a szállást, ami a Farkas Családi Apartman volt. Itt egy családi ház emeletén volt a szobánk. Ezúttal nem voltunk egyedül, de a másik szobában lévőkkel csak vasárnap reggel találkoztunk. Nem volt itt sem gond.
A Halászó kisfiú mellett van egy park, ahol megtalálható egy Doni kopjafa, egy 1848-as, egy 1956-os, egy Millenniumi emlékmű, mindez a Jézus Szíve templomig eljutva.
Hehe, a 7-es út mellett.
Átértünk Agárdra, ez a környék az elmúlt hetekben szerepelt párszor a híradásokban, mivel néhány futót itt támadtak meg.
Világháborús emlékmű a főút mellett.
A Gárdonyi Géza utcán indultunk meg.
Erős gyerekek.
A nagy meleg miatt eléggé kínlódva haladtunk.
És nem jobbra, hanem balra kellett volna indulni.
A Gárdonyi emlékházhoz jöttünk.
A Nádas Étteremnél egy Lúd család, a Vízbe lépő lány és a Csodaszarvas. Itt szereztünk mágnest is.
Itt pedig dilemma. Ugyanis holnap ünnepnap, ha elmegyünk strandolni, akkor még itt talán be tudunk vásárolni, és jó lesz cipelni. Vagy visszajöhetünk holnap is. Gárdony és Dinnyés felé tekintve.
Így aztán hétfőn is visszatértünk ide. Hasonlóan a szombati úthoz a vasútállomásig buszoztunk. Hát a csomagmegőrző némileg problémás volt, maximum pénztárca, mobil és ilyenek fértek el rajta.
Ez nem strand, kell egy kis idő, hogy élvezhető legyen a víz.
Ennyi elég is volt a strandolásból. Ugyanis van egy másik utam a környéken, és ehhez ragaszkodom! Vonattal elmentünk Velencefürdőig.
Valahol erre volt a felüljáró is.
Velence és Gárdony felé tekintve.
Innen pedig gyalog tovább.
A főút mellett haladva.
Megtaláltuk az Edda egykori gitárosának Kun Péternek, Kunosnak az emlékművét. 1993. július 10.-én itt érte halálos baleset.
Itt található a Vitorlás Camping.
Elég kihaltnak tűnik, talán már nem üzemel. Itt voltunk 2006-ban három napig. Gyakorlatilag itt lett vége az akkori párkapcsolatomnak egy vita miatt. Ugyan nem lett kimondva, de utána már érezhetően nem olyan volt, mint korábban. Pár hónappal később pedig el is váltak útjaink lassanként. Megérte?
A Hotel még gőzerővel üzemel.
Az ott a távolban vendéglátóhely? Mire nem képes néhány koktél egy forró péntek este?
A pár évvel ezelőtti átépítések során több épületet elbontottak, de legalább épültek újak, mégha egyenépületek is.
Kápolnásnyék és Velencefürdő felé.
Azt érzem, hogy nem érzek semmit. Megérte – eljönni ide? Igen. És annak a sok faszságnak volt értelme, ami akkor történt? Ki tudja. Néha el kell merülni a mocsokba, hogy fel tudj emelkedni. A már említett kapcsolattal kapcsolatban is hallottam vissza olyanokat, hogy az engem nem érintett egyáltalán. Hát de, és jó példaként szolgál több mindenki számára, főleg egykori lakótársunknak, aki egy nőügy miatt görcsölt. Erre az esetre szoktam olyankor hivatkozni. Igen, kellett egy kibaszott év, rengeteg boroskóla és egy agráros csaj (akivel aztán nem lett semmi), hogy túl tudjak lépni cukorbaba2-n. A négy és fél évvel ezelőttiek sem véletlenül történhettek, kellettek ahhoz, hogy kilépjek az albérlet-pékség-piálás háromszögből, és új helyen túllépjek egy olyan nőszemélyen, aki egy pillantást sem érdemel. Mellesleg a második munkahelyemen találtam meg a Páromat, a közel három év pedig lehetőséget teremtett a felemelkedéshez. Senki nem mondta, hogy a Fényhez vezető út nincs tele mocsokkal és férgekkel.
A kánikula és a fenti agymenés kezelésére egy kis zuhé, ami már Székesfehérváron kapott el minket.
