Az előző bajai utazás során felmerült a lehetősége, hogy a déli határon is át lehet jutni. Ezzel a hatodik határátmenet is megvalósulhat, ezúttal a már évek óta meglévő útlevelünket is használhatjuk.

Szombaton Bajára utaztunk, egy Petőfi-szigeten lévő koncertre.

Kezdésnek a Pataky Művek, Agárd után már kicsit jobban megismerve.

Aztán jött az Edda. Kezdésnek a 13. album kezdőszáma:

Egy újabb frissítés, az Örökség:

Most tavasszal hallgattam sokat a Változó időket. Ezen található a Mindig veletek, ami most is elhangzott:

A hűtlen most egy fiatalember előadásában volt hallható:

Az instrumentális blokk tartalma csak később lett ismert számomra. Kezdésnek a Szeretkezni minden mennyiségben szólt, majd több régi számból volt egy egyveleg, de még két hónap elteltével sem tudom a teljes listát, talán Ozzy Osborne, AC/DC, Metallica, Led Zeppelin…

Ismét szólt az Álom, ezúttal úgy, mint 5 éve Tatán. A közelben visitozó, láthatóan nem szomjas fehérpólós nőszemély is megkapta a 4 perce hírnevét.

Ezek után visszaindultunk a szállásra, ami a központban lévő nagy körforgalomban volt. A kivilágított Sugovica partját megnéztük.

Kóbor Vendégház, jó nagy volt a szoba. Minden rendben lett volna, csak éppen a vasárnapi forgatókönyv nem volt készen, ezért hajnalban ezzel foglalkoztam.

Bácsalmás és Bajmok között mentünk át a határon, a nagy sietségben a határtábláról nem készült kép. Valutaváltásra belföldön nem volt lehetőség. Megérkeztünk Szabadkára, ahová rég el szerettünk volna jutni. Az eredeti tervek szerint két napra jöttünk volna, akkor még sűrűbb vasúti közlekedés volt Budapest és Szabadka között, de pár éve a fővonalat újítják, ezért napi egy vonat van, az is dél körül ér ide. Nem gond, másképp ugyan, de ideértünk. A város túlsó végén parkoltunk, és az út mentén találtuk a feliratot.

A közelben pedig egy régi villamos. Erre volt a vonal Palics felé. Egy neten talált oldalt, mely a villamossal foglalkozik:

Próbáltuk a felirattal megörökíteni magunkat, nem sok sikerrel.

Stop Shop bevásárlóközpont, amikor a Google térképen kerestem e poszt kapcsán, a pár évvel ezelőtti utcaképen itt még nem voltak épületek.

Itt volt valutaváltó, így lett dínárunk. 1 dínár kb. 3 forint. Aztán elkezdtük a piacot keresni, ami igen ismert hely, bár mintha útközben láttuk volna, de a térkép szerint az állomás környékén van. Hát nem. Ráadásul a mobilnetem is csődött mondott, ami nem csoda, mert nem EU tagállamban vagyunk. A Párom telefonjáról hotspoton lett netem, így tudtam tovább navigálni. Azóta tőle is levontak mintegy 2500 forintot Ázsia napijegy címen. Azért ez elég gáz, ugyanennyiért a Távol-Keleten is mobilnetezhetek. Hasonló a helyzet még néhány kelet-európai országban. Az Afrika és Amerika napijegy is olcsóbb. Bíztam amúgy abban, hogy a határ közelsége miatt működhet itt is a Vodafone, de nem.

Aztán addig szöcskéztem ezzel, hogy a leállított autó felkapcsolt lámpája szépen lemerítette az akksit. Jött egy fiatalember, aki segített megtolni az autót, de nem sikerült, a szűk utcában pedig nem is nagyon volt lehetőség. Kitolták a közeli kétsávos útra, ott aztán megjött a váratlan segítség. Egy úriember látta a helyzetünk, mellénk állt és bebikázta az autót. Ezúton is hatalmas köszönet érte. Később egy kisebb piacnál kaptuk az infót, hogy igen, a Bajmok felé vezető úton található a piac. A közelben lévő kisbolt parkolójában parkoltam, ahol jó néhányan álltak, hátha megint gond lenne az indulással. Kissé félve álltam le, de addigra töltődött az akksi annyit, hogy tudjunk haladni. Bementünk a Szvetoforba, mit lehet itt kapni.

Néhány levespor, kis édesség, bor nem kell, sör nem volt (ez furcsa), viszont volt Sligovica, ami Slivovica, szilvapálinka, állítólag erős cucc (tényleg az!). Ezután egy autókereskedés mellett elhaladva eljutottunk a piacra. Mivel kicsit későn jöttünk, már félig zárva volt, de tudtunk némi gyümölcsöt venni, meg volt sok minden más is, majd egyszer jobban szétnézünk. Egyébként a régi Csapó utcai debreceni piacra emlékeztet.

Elmentünk a Városházához, ami innen nem nagyon látszik, de volt parkoló. Itt álltam le, bár volt bennem némi félsz, hogy nem-e nyúlnak az autóhoz. Nem csak azért, hogy feltörjék, hanem a magyar rendszám miatt helyi nacionalisták célpontja is lehet. Régen voltak itt etnikai problémák, de mostanra már állítólag nem vészes a helyzet (több vajdasági exkolléga is ezt mondta).

Egy kis parkon keresztül eljutottunk a szökőkúthoz. Itt van Jovan Nenad cár szobra, a Népszínház, és még több más szobor is. A kék szökőkútnál már jobban látszik a Városháza is.

Kis keresgélés után hűtőmágnesünk is lett. Egy kis utcán keresztül elhaladtunk a Ferences templom előtt, majd a Szabadegyetem és előtte a Csírázás szobor.

No, erre mutatta a térkép a piacot, de itt max egy egészségügyi központ található a közelben. Továbbiakban egy ügyvédi iroda szép épülete, a Sonneberg-ház és más épületek.

Raiche-palota, majd néhány autós, talán esküvői menet, Raichle Ferenc szobra, a róla elnevezett téren.

A hűség emlékműve, a délszláv háború áldozatainak nevével.

Egy másik színház a park mellett.

És persze a vasútállomás, ahová több vonalon keresztül szeretnék eljutni. Hat irányba is lehetett itt haladni. A főcsapás Budapest-Belgrád vonal, ami nálunk a 150-es. A másik hazai vonatkozású a 136-os, ami Röszkén át Szegedig tart. Régebben voltak közvetlen járatok is, de később Horgosig jártak csak, onnan jött át a szegedi járat. A migránsinvázió miatt leállt a forgalom a teljes röszkei vonalon. Szabadka és Gombos között két vonal is található. A Hódság felé vezetőn nincs forgalom, a Bajmokon/Zomboron át vezetőn még van, bár horvát határátmenet aligha van, de ennek most nem nézek utána. Ami pedig számomra fontos lenne, hogy az egykori bácsalmási vonal szerb részén lévő pálya bejárása. Talán majd egyszer újjáépítik azt a vonalat.

Szinte az állomási térrel szemben vissza lehet jutni a Városházához egy kis sétálóutcán keresztül.

Arany Bárány Szálloda, Vojnics-palota, egykori Úri kaszinó, most könyvtár.

A Rudics utcán lévő kávézóvá alakított villamos, hasonló, mint a békéscsabai kisvonat.

Szent Teréz-Székesegyház, előtte a Szép Ferenc-emlékmű és a Fasizmus áldozatainak tere.

Egy másik kis utcán visszafelé haladva egy tekerőskút, valamint két, különböző korban ábrázolt Kosztolányi szobor, az út végén pedig a Svetozar Markovic Gimnázium.

Zsinagóga, Városi múzeum, Olimpiai emlékmű és egy Vízvezetékszerelő szobor (hasonló látható Pozsonyban is).

Kis szusszanás egy fagyizóban, majd vissza a kiindulási ponthoz, közben az Arató és a Korsós kút.

Szabadka észak-nyugati része felé haladva három irányba ágazik a vasút. A fővonal megy tovább Kelebia felé, a másik egy nagy kanyarral Zombor felé tart, és a kettő között az egykori Szabadka-Csikéria-Bácsalmás vonal. Ennek első megállója a Gyártelep megálló, ami elvileg itt helyezkedett el. Remélhetőleg a közeljövőben ezt a vonalat is végig tudom járni a határig.

A határon ezúttal gyorsabban átjutottunk.

Csak a hazaút volt hosszú, főleg pár órás alvás után. Szekszárd után kénytelen voltam megállni egy kicsit, és kiszállni mozogni. Összességében kellemes meglepetés volt ez a kirándulás, a nagyszalontaihoz tudnám hasonlítani. Akik nem is beszéltek magyarul, azok sem voltak ellenségesek.