Vasútmániám egyik állomása volt a Nagykereki-Létavértes szakasz bejárása, amely 2014-re volt tervezve. De nem sokáig. Az igazi az lett, ha a 106-os vonalat végig tudtam volna járni, azaz egészen Nagyváradig el lehetne jutni. A fent említett két állomás nem egy vonalon található. Ez két vasútvonal, amely van egy kb. 15 km-es közös szakasza, aztán ketté válnak. El lehet jutni egyikből a másikba, de az út nem valami rövid. Ha pontosan bejártam volna Debrecen-Szepes-Sáránd-Derecske-Pocsaj-Nagykereki-(Biharkeresztes-) Nagyvárad-(Székelyhíd-)Létavértes-Sáránd-Debrecen távot, az közel 200 km lett volna. És akkor még nem láttunk semmit. Ez az ötlet el lett vetve. Maradt a külön bejárás.

Ezt a körutat kora tavaszra terveztem. Jobb lett volna akkor megtenni, vagy kihagyni, mert ez el van átkozva.

Mivel az Erdőspuszta túra nem igényel – elvileg – sok időt, ezért beiktatom az iparvágányos mászkálást is. Ez még tavaly volt betervezve, egy esetleges hortobágyi úttal, de az egyelőre elég távolra került. Talán még egy komplett Debrecen túrába lehetett volna betenni, de az nem biztos, hogy időben összejött volna.

Jött az ősz, jött a tél, és kérdéses volt, hogy mikor lesz nyitás. Mivel munkalehetőség legalább adódott ezen időszak alatt, ez is tovább tolta ki a kezdés időpontját. Aztán jött az a pont, hogy több szabadidő lett. Eredetileg szerettem volna elkövetni egy kis szösszenetet valamikor kora tavasszal, de nem jött össze. A közelgő nyárra való tekintettel nem ártana belehúzni.