Bevezető helye.
Szeptember elsején az Edda Tatabányán koncertezett. Jó volt a szervezés, mert az utolsó busszal vissza is tudtunk jönni. Bár beértünk a megyeszékhelyre, amikor feltűntek a sötét felhők. A bazárosok kint voltak, amire nagy szükség is volt, mert egy másik pólóra is szükség volt. Pont jókor voltam ott, mert kaptam a sajátomra egy aláírást.
A várható vihar ellenére is elég sokan összegyűltek, a helyszín a Május 1 park.
Sikerült Kopaszt is magunkkal csalni. Lett volna egy negyedik tag is, de ő lemondta (lehet, hogy igaza volt).
Persze felsőt nem hoztam, mert nem fogom tartogatni.
A felerősődő eső aztán néha elcsendült.
A Győzni fogunk ezúttal elmaradt, ami nem baj, de volt helyette Elhagyom a várost, aminek nagyon örültem. Ám hiába minden, úgy elkezdett esni az eső, hogy 40 perc után le kellett állni. Köszönet annak a hölgynek, aki mellettünk volt, és adott egy esernyőt. Utána úgy eltűnt, hogy vissza sem tudtam adni.
Ezután visszasétáltunk a buszmegállóba, ahol már hangulatban voltak jónéhányan – elázva kívül-belül. Visszabuszoztunk a Vértes Centerbe, nem akartunk ott a főút mellett várakozni a pesti buszra.
A következő hét szerdáján kezdődött a Kukorica fesztivál Bábolnán. Nincs messze tőlünk, csak este már nincs vissza busz. Nagyon úgy nézett ki, hogy az ottani koncertet ki kell hagynunk, a viharos időre most is volt esély annak ellenére, hogy napközben jó idő volt. Aztán váratlanul megsegítettek minket, a szabadegyházi páros is erre jött és beugrottak értünk.
A Par O Dice is fellépett.
De mi a Lord miatt jöttünk. A mai beszerzés egy gyújtó és két „karperec”.
A hétköznap ellenére elég szép tömeg gyűlt össze.
Ezúttal nem maradt el a „Melletted vagyok”.
„Távol, de mégis közel”
A Párom pólóját majdnem elcsesztem egy mosás során. Tervbe vette, hogy vesz egy másikat, de egy aláírás miatt most már értékesebb lett. Ennek a közös képnek pedig nagyon örülünk. Ja, és két újabb ismerősre is szert tettünk?
A két következő nap már nem tudtunk menni, pedig jó lett volna újra megnézni a Piramist és a Neotont. El is tettem a szórólapot, hogy majd jelezze, jó lenne egy saját autót venni. Szombaton visszatértünk Szombathelyre, hogy pepótoljuk azokat a látnivalókat, amiket a nyár elején nem tudtunk megnézni.
Először gyorsan egy ajándékboltot kellett keresni a mágnes miatt. A térkép szerint a pályaudvar környékén van egy, de azt nem találtuk. A másik a közelben volt a körforgalom közelében. Kaptunk mágnest.
Elhaladtunk az Arena Savaria mellett.
Az út végén az Erdészeti Zrt-hez jutunk ki.
Ami mellett megtalálható a Saághy kastély. Ahová nem tudtunk bemenni.
A következő hely a Kámoni Arborétum.
A Vízműmúzeum lenne elvileg, csak nincs itt egy lélek sem.
A Rohonci úton járunk.
A távolban a strand.
A Perint mellett, a híd alatt.
A Haladás stadionja mellett.
Hogy a Csónakázó tóhoz eljussunk.
A tavat jócskán megkerülve jutottunk el a Vasi Skanzenbe.
Felszabadulási emlékmű.
Újra megtaláltuk a Savaria Egyetemet.
Ady tér és Weöres Sándor szobra.
Egy kissé leharcolt Művelődési Központ.
A Szily János utcán haladva a Vas Megyei Bíróság épülete, Sarlós Boldogasszony Székesegyház, Levéltár, Püspöki Palota után a Berzsenyi tér.
Megyeháza.
Közelről még hülyébben néztek ki.
Hopsz, egy villamos.
https://www.alon.hu/villamos-szombathely-helytortenet/vegigjartunk-szombathelyi-villamos-utvonalat
Utolsóként még a Romkertet szerettük volna megnézni, de zárva volt. A mellette lévő székesegyház viszont nem.
Domonkos templom és talán egy iskola.
Március 15 tér.
És vissza is értünk.
Hát ez megint egy kicsit karcsú lett.
