Több évforduló is van idén, de ez a mostani igen nehezen jött össze. A véletlen műve, hogy egy 40 éves jubileumról van szó, a táblán is 40-es van, de az mást jelent.
A vártól nem messze lévő parkolótól indultunk. Nem volt egyszerű a menet, mert járda ezen a részen nincs.
A Fő térnél található a Kultúrlépcső, az Esterházy-kastély, Polgármesteri Hivatal, Kővirág csobogó, Pap Vera emléktábla, az Olvasó nő szobra.
A Básti Lajos Közösségi Háznál lementünk a főútról…
…hogy aztán hegymenetben menjünk egy jó darabig.
A kilátás viszont kárpótolt.
És ennyi volt a mai szigligeti nézelődés. Arról nem beszélve, hogy Hegymagason is átmentünk, és arra sem jutott idő. Amiért jöttünk, az az István, a király megtekintése. Ezt még soha nem láttam, bár több változatban is elérhető volt a 40 év alatt. A két kazetta két éve volt adásban, korábban úgy 16 éve mp3-ban is benne volt a lejátszási listában a nagy része.
Egy kicsit talán néhol rövidítve volt, de akkor is megérte eljönni. Ha most láttam utoljára, akkor is. Az volt a szerencsém, hogy másnap éjszakára kellett menni. A hazavezető út az északi parton igencsak kínkeserves.
Augusztus 24-e, Komárom, Szép nyári nap utolsó előadása. Kellett nekem tavaly elbalfaszoskodni. Most jöhettem ide, mert ezt látni kell, meg különben is, az udvar tehet egy szívességet. Hát, megtette, emiatt is lettem kegyvesztett.
Ja, miről szól? Egy nyári táborozás, ahol Neoton számok hangzanak el. Valahogy úgy alakítva a történetet, hogy az aktuális szám nem csak úgy kerül oda.
Következő menet Sitke, a 35. fesztivál. Ide is szerettem volna csak egyszer eljutni. Három előadó is fellépett, akik érdekeltek minket.
Nyitásként a Mobilmánia. Őket 5 éve láttuk egyszer Agárdon.
Aztán a Lord.
Végül a Beatrice.
Elég nehéz volt a parkolás is, mintha direkt szívatták volna a „rend őrei” a Sitke felől érkezőket. Ez így pedig nem az igazi. Alig egy óra előadás, aztán legalább fél óra az átállás. Úgyhogy láttuk, köszi, de elég volt.
Augusztus utolsó napján aztán felhív kedves kolléga, hogy úgy készüljek, holnap Oroszlányban megnézzük Hobót. Hát, legyen!
A Hobo Blues Band volt a második koncert, amin voltam még 1987-ben Nyírábrányban, azóta sem találkoztam velük, meg a zenéjük is kimaradt – bár ez még változhat.
Augusztus 8, Csókakő. Ja, a vár tövénél, ahova koncertre még nem jutottunk el. Az első fellépő a Korál Tribute Band, végre elcsíptük őket.
Huhh, ez igen! A Korálról teljesen lemaradtunk, Fecót majdnem megnéztük 4 éve Sopronban, de az eső miatt nem sikerült, három éve Fertőrákoson is lemaradtunk róla. Aztán vége lett a dalnak. A KTB-ről két éve hallottam, amikor Ácson léptek fel, azóta is szerettem volna megnézni őket. Állítólag volt egy olyan terv, hogy összehozzák őket az Érzéssel és a Vándorral. Az mekkora buli lenne! A csapatról annyit, hogy profin játszottak, örülök, hogy az első lemez szinte teljesen lement. Az nemcsak a Korál legjobb albuma, hanem a hazai rockzenében is a legjobbak között van számomra. De a két másik albumról is volt egy-egy s zám. És persze a kislemezszámokból is elhangzott jó pár. Az pedig később derült ki, hogy az énekes Zolit már az idén kétszer is láttuk – a Zártosztállyal.
A másik fellépő az Omega Testamentum.
Ez is egy remek produkció volt, bár itt a dobos, Ciki az eredeti csapatból való. Itt is nyávogtak sokan, hogy ezt már nem kellene – mármint, nem a koncerten, hanem a közösségi oldalakon. Nos, de kell az ilyen, meg kellenek a tribute zenekarok. Mert nekünk csak annyi adatott meg, hogy 2019-ben kétszer láthattuk az Omegát, se előtte, se utána – pedig vártam a 60 éves jubileumot.
Másnap irány Süttő, Lord koncert.
Ilyen is régen volt, hogy ennyire jól érezzem magam rajta. Nem a csapaton múlott, mert ők mindig jók, de a közönség sokszor tartalmaz hulladékokat. Most nem így volt, egy régi ismerőssel is találkoztunk, vele csapattunk végig, de ismeretlenekkel is lehetett. Így kellene mindig, fanatikusmentesnek lenni mindenhol. A hazaút kalandosan alakult. Az M1 után gondoltam, lassan haladunk, mert rossz az út. Igen, tényleg lassan kellett menni, mert a kipufogó megadta magát.
Egy hét múlva, 16-án Budapest Park. Itt még soha nem jártunk. Hasonlóan „kellemes”, mint az Aréna. Sokan vannak, de legalább jó drága a belépő.
DJ André melegített, szokatlanul jó retro számokkal.
Aztán pedig jött DJ Bobo.
Ez a 30 éve jubileum neki, bár azért ez nem annyira egyértelmű. 1990 óta van jelen a zenében, az első két számát, nem sokan ismerhetik (I love you, Ladies in the house). A Let’s groove on is csak saját hazájában volt ismert valamennyire, meg az felkerült az első albumra. A nagy áttörés, a Somebody dance with me „csak” a negyedik száma, bár én is ezzel ismertem meg annak idején. És René azóta is jelen van folyamatosan. Ezt a zenét nem egyszerűen előadni élőben, szerintem jócskán volt alájátszás is, vagy inkább azt támogatták meg élőben. Itt most kivételesen Pesten maradtunk egy elit környéken lévő szálláson. Pont ezen a hétvégén volt Retró hétvége az 5-ös vonalon, így egy Szergejes járattal mentünk Székesfehérvárig. Vasárnap sem kellett Tatabányáról buszozni. Némi várakozás után irány Komárom, onnan pedig Kisbérig szintén egy spéci vonat. Ilyen még nem volt, hogy Nohabos szerelvénnyel utazzak.
