Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt,

Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény.

E naptól kezdve kezdett félni, fájó érzés tört reá,

Elragadta, egyre feljebb vitte őt a kék sugár.

Közel 8 hónap eltelt a legutóbbi utazás óta. Idő és egyéb tényezők hiányában most sem terveztem távoli utat. Az időjárás előrejelzés és az éjszakai műszak nem éppen kedvező előjelek, de hát hamarosan nem lesz még ennyi lehetőség sem. Reggel egy gyors mustra a Volán honlapján, hogy mikor indulhatok. A 8:05-ös járat lesz az enyém. Szerencse, hogy közel van a 32-es busz megállója, így közvetlenül a buszpályaudvarra értem. Olyannyira, hogy 7:45-kor már indulhatok is a békéscsabai gyorsjárattal. A szükséges helyszíneket, valamint az adott település térképét már tegnap eltároltam.

Jó pár év után végre kiderült, hol található a debreceni repülőtér. Úgy fél éve nem is messze voltam innen. Derecskén szépen el kezd csepegni az eső. Mire elérem a célhelyet, már esik rendesen. Viszont nincs köd. Itt vagyok:

Kétszer jártam erre, 1994 és 1995 nyarán, akkor Bakonyszegre mentünk. A második alkalom szintén egy vasárnap volt. Bár régebben terveztem, hogy levonatozok Debrecenből Püspökladányba, majd onnan esetleg Biharkeresztesig, de nem lett belőle semmi.

Amikor indultam, volt, aki Gyermekvárosig vett jegyet, utólag kiderült, nekem is eddig kellett volna, mert itt van az egyik célpont.

Beérve a településre itt is egy nagy buszpályaudvar található, mivel központi szerepe van a városnak. Másrészt ugyanilyennel már találkoztam a miskolci utak alkalmával is, amikor Polgáron és Tiszaújvároson is elidőztünk egy darabig. Jól néz ki az épület.

Pozitívum, hogy a főúton jelzőtáblák vannak. Némi terepszemle a városháza környékén, majd vissza a buszállomásra, és irány az első célpont. Kis idő után egy szebb napokat látott épülethez jutok:

Gondolom, a téka sem üzemel. Vico? Emlékszik még valaki erre a cégre?

A központban található tábla szerint 5 középiskola is van itt. Engem igazából csak egy érdekel, de mi van itt a buszállomásnál? Valószínűleg annak idején ez volt a 126-os szakmunkásképző.

A késő őszi fényben feltűnik a vén világ,

Látta ott lenn a viaszszívű emberek hatalmas táborát.

Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz,

Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár.

Itt aztán volt némi kóválygás, hiába volt térképem is.

Végül megtaláltam az a helyet, amit kerestem. Ez az árok viszont tuti nem a Berettyó.

Körbezárta, húzta magával a fény,

Látta, amire vágyott, amitől félt,

De egyre feljebb vitte őt a kék sugár,

Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám.

Útközben megállít egy Wagon R-es „úriember”, és arról érdeklődik, miért, kinek a megbízásából fotózok. Erre hagy ne mondjak semmit.

Innen csak annyit kell tennem, hogy menni egyenesen előre, míg a 47-est el nem érem, onnan pedig balra. Végül sikerül kijutnom a buszállomástól úgy egy utcával fentebb. A körforgalom után elvileg finisben vagyok, gyakorlatban még úgy 10 perc, mire elérem a célt. Itt kellett volna leszállni az elején. Ezt kerestem (Bessenyei György szakközépiskola):

Innen vissza a körforgalomhoz, majd balra Biharkeresztes felé. Felmerült egy olyan ötlet is, hogy visszafele vonattal megyek Püspökladányig és onnan Debrecenbe, de aztán elvetettem az ötletet. Mivel nincs járda a 42-es út mellett, ezért esélytelen, hogy az út mellett menjek tovább. Bemegyek egy közeli csehóba, és némi italozás mellett böngészem a térképet, és nem árt egy kicsit megszáradni.

Nincs más hátra, mint visszamenni a buszállomáshoz, és onnan a Tardy úton végighaladva eljutok a következő célponthoz. Útközben feltűnik az uszoda is, ide is eljövök majd. Az ötlet nem volt rossz, csak éppen az út végén már nincs járda. Először semmi, de lefele kell menni pár száz métert, szakadó esőben, az út mellett, és megvan:

Köszönet a Wikipédiának. A morcos ábrázat megtévesztő, nem voltam se ideges, se hideg nem volt, de legalább esett az eső.

Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,

A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég,

Csak egy megvett szerelem, elveszett testedben lehet elég,

Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet, míg élsz.

Visszafelé haladva kiderült, hogy egy jobb út is lett volna idefele (ott készült a legelső képen látható tábla). Mindegy, most már csak szeretnék visszajutni a főútra. Ha az olyan egyszerű is lenne. Lassan már úgy érzem magam, mintha labirintusban lennék. Csak előkerült a Népliget, és mindjárt itt az uszoda is:

Az uszodával szemben egy park van. Nekem tetszik. Csak mintha valami hiányozna.

Látott vágyakozót és gyűlölködőt,

Kibontott hajú nőket, forrón ölelkezőt,

És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után,

Azt ki mindig vár, segítsd őket kék sugár.

Most már csak annyi dolgom van, hogy lemenjek az állomásra, aztán vissza. A kedv kezd elfogyni. Majd visszajön.

Vissza a kezdőpontra. Ezúttal is jó ötlet volt az italozás, visszaúton csak szédelegtem, nem csak az ivás miatt, hanem a fülledt idő miatt is.