Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.

Ez így jól indult, csak a kisbéri állomáson derült ki, hogy a vonat legalább egy fél órát fog késni, mert biztosan a nyílt pályán robbant le a vonat. Van egy olyan lehetőség is, hogy a másik irányba elindulok bringával, aztán majd Komáromban várom be a szerelvényt. Elindultam Vérteskethely irányába. 

Útközben kiderült, hogy a diktafon nem használható tekerés közben, mert csak lihegést vesz fel. De arra se nagyon volt szükség, ugyanis a 81-es leágazás után nem sokkal elég furcsán ment a hátsó kerék. Nekiestem csavarkulccsal, némi tekerés után ……. eltört a tengely! Tolhattam hazáig, úgy egy óra séta a kellemes, napos, az átlaghoz képest jóval enyhébb időben. Namostmárbasszamegazanyjátazegész! 

A következő héten végig nem dolgoztunk, az első pár napban otthon voltunk. Visszaút során megérkeztünk a Keletibe a Hortobágy EC-vel. Innen egyrészt nem akartunk ezzel tovább menni, részben, mert dolgunk volt Pesten, másrészt itt mindig megtelik hülyékkel a vonat – köztük külföldi hülyékkel. Elindultunk a metró felé, és aztán a nagy ötlet: 4-es metró, mert azon még soha nem utaztam. Amikor utoljára a fővárosban mászkáltam 10 éve, akkor még javában építették, meg utána is egy darabig. A Kelenföldi pályaudvarig mentünk vele, az a másik végállomása.

A többi, több évtizedes metróvonalhoz képest még jó állapotban van. Még. Ez a vonal nem keresztezi a Deák-téri csomópontot. 2007 óta sokat változott az állomás, szépen felújították. Győr, Székesfehérvár, stb. illetve a Déli, Keleti, Fradi, Köki, stb. felé nézve.

 A szépen felújított aluljáró, melyen keresztül a vasút és a metró is elérhető.

A szépen felújított állomásépület is állhatna itt, de ez csak egyre rosszabb állapotban van. Ide már nem jutott pénz. És ezt akarták a Déli helyett megtenni végállomásnak.

Az állomás épületében lévő alkoholista hajlékonyakról meg ne is beszéljünk. Innen villamossal mentünk az Astoriáig, majd ott átszállás a 3-as metróra.

Leszállás a Nyugati pályaudvarnál.

Innen gyalog mentünk a Teréz krt. 36 számig. Itt van a Pólóparadicsom Kft, ahonnan hűtőmágnest rendeltünk. Tetszik emlékezni, Oroszlányban nem találtunk, Gútára még egyszer nem megyek csak ezért vissza, Vámospércsnek sincs szerintem. Itt akár egy darabot is készítenek, egyedileg, csak legyen képem hozzá. És nem is kerül sokba – a Komárnoit nehéz lenne überelni. Pár nap alatt el is készültek vele – köszönjük szépen. Innen tovább mentünk az Oktogon felé, ahol az 1-es metróval utaztunk a Deák térig.

Igazából földalatti, mert nincs nagyon a föld alatt, és nem is akkora szerelvény, mint a többi. De szeretem ezt a kis szerelvényt.

A Deákon az első három metróvonal keresztezi egymást. Kicsit körülményes egyikről átszállni a másikra.

Majd innen a 2-es metróval mentünk a Déli pályaudvarig.

Ez a Déli valahogy mindig is furcsa volt, egyrészt kicsit lepukkantnak tűnik, de valahogy nyugodtabb is, mint a többi.

Geometrikus kép. 30 éve került ide, az elődje elpusztult, de az is hasonló volt.

Másnap indultunk egy háromnapos útra, Sopronba. Már régen szerettem volna visszatérni, csak nem volt lehetőség, vagyis volt, csak elszúrtam. Volt itt egy ismerősöm, aki kétszer is megmutatta a várost – most már nincs. Így annak ellenére, hogy már negyedjére vagyok itt, majdnem teljesen ismeretlen a terep. Az indulás nem volt zökkenőmentes – mindjárt Kisbéren kaptunk egy késést az oroszlányi busz révén (legutóbb is ott volt probléma). Győr előtt jó kis dugóba kerültünk.

De, hogy fent maradjon az egyensúly, az Borostyánkő IC annyit késett, hogy utána a Railjet-től kezdve a tervezett Tűztorony IC is késett. Mint majd később kiderült, valakit elgázoltak Tatabánya előtt, ezért volt a sok késés.

Amúgy botor módon vártuk az emelt (????) színtű IC szolgáltatást – jobb lett volna, ha az első személyvonattal mentünk volna. Talán még kényelmesebb is lett volna, és olcsóbb is.

Kijárat nyugat felé és a másik irányba.

Az állomáson mászkálva a hangosbemondón meglepődtünk, hogy óránként van járat Bécs/Pozsony illetve Deutschkreutz felé. Az Elvira nem jelezte, mint később kiderült azért, mert az ÖBB intézi ezeket a járatokat. Csodálkoztam volna, ha pont innen nem lett volna járat. Az első vágány mellett találtunk egy régi gőzmozdonyt is.

A pályaudvar kívülről lehet, hogy nem annyira szép, de belül teljesen rendben van.

 A Mátyás király utcán indultunk el, a Deák téren lévő Volt Cafe.

Vele szemben lévő II. világháborús emlékmű.

A téren még található egy általános iskola is.

És előtte egy Kölcsey szobor.

Időközben egy ajándékboltban kaptunk hűtőmágnest, előtte a környéken mászkáltunk. Nem is annyira kicsi keresgélés után megtaláltuk a Móricz Zsigmond utcát.

Az utca elején egy háztartási bolt.

Csakhogy nem ezt kerestem, hanem a Vodafone üzletet, ami itt volt korábban. Képes voltam az ország másik végéből ide eljönni telefont venni, mert… csak. Mivel ingyen volt az utazás, ezért nem is volt gond. A kereszteződés másik oldalán a Széchenyi téren van jó pár épület, most csak egy, a Szent Orsolya Rend Kollégium.

A Kollégium és a szemben lévő templom között található Népszavazási emlékmű, egy zászlórúd, melynek tetején egy turulmadár látható.

Egyenesen haladva tovább az úton a Várkerülethez érünk, ahol megtalálható a város látnivalóinak zöme.

Kiselefánt, OTP, Spe…izé Sberbank, hallókészülék, szemüveges, szépen karbantartott régi épületek.

Régi vármaradvány?

Immaculata szobor.

Itt található a Hűség kútja. „1921-ben, a trianoni békeszerződés után az osztrák kortársak és történészek által vitatott tisztaságú népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Az eseménynek 1922-ben emléktörvény állított emléket, ekkortól hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A döntés napja, december 14-e Sopron ünnepe.” Ennek 80-ik évfordulójára épült.

Innen továbbmentünk a Plazához, ami emlékeimmel ellentétben nem a belvárosban van. Egy idős hölgy igazított minket a Jereván lakóteleptől – köszönjük.

Innen már illett fél kettőkor elindulni a szálló felé. A buszt éppen lekéstük, de semmi gond, jött a másik – késve is, tömve is. A Hotel Sziesztánál szálltunk le. Jöhettünk volna hamarabb is, mint kiderült, és nem kellett volna táskával mászkálni.

Beparkolás és eligazítás után elindultunk a Károly kilátóhoz, ami a közelben van. Legutóbb egy kicsit eltévedtünk, mikor oda mentünk.

Egy darabig volt is ösvény, aztán semmi, a havas hegyoldalon pedig nem lehetett normálisan felmászni. Némi kínlódás után elkezdett sötétedni, úgyhogy inkább visszafordultunk.

Aztán vissza a városközpontba bevásárolni, majd vissza a szállóra. Este a Panoráma Hotel ablakából a város esti fényei. Ebből se sok minden látszik.