Ahhoz képest, hogy a belvárosban voltunk, viszonylagos csendben telt el a szombat éjszaka. Viszonylagos, mert ehhez a hodályhoz nem volt elég kulcs, az ajtónak csak az egyik oldalán volt kilincs. Emiatt egy-két ökör, amikor kiment, nyitva hagyta az ajtót, majd visszatéréskor szintén. A recepciós picsa elvolt a haverjaival, bár éjfél körül végre elkussoltak. Reggel az is kiderült, hogy a szobában volt két rizsevő, akik nem zavartatták magukat, és már kora reggel csörömpöltek. Volt egy külföldi középkorú nőszemély, aki szintén nyugodtan zajolt. A maradék két leányzóra nem adtam volna semmit, mégis ők voltak a legcsendesebbek. Habár egy idő után már majdnem anyázott – velem egyetértésben. A látszat csalt.
A tegnapi esőnek már nyoma sincs, ilyen szép napos idő fogadott minket.
A Margit híd, túloldalon Buda hegyei, házai.
A rakparton indultunk meg a rablóház irányába. Közben elhaladtunk az Olimpia park, a Kovács Béla és a Kéthly Anna szobor mellett.
Amint egy helyi Coopba betértünk, onnan nem messze parkolt egy autó. Ezt muszáj volt lefotózni, mert monacoi rendszámot nem sűrűn látni.
Helyben vagyunk.
Tisza István emlékműve.
A Kossuth téren tesz egy kis kitérőt a villamos.
Kossuth-emlékmű és a Néprajzi Múzeum.
Mellette a Földművelődési Minisztérium.
A Parlament, az ország talán legismertebb épülete.
Előtte II. Rákóczi Ferenc szobra.
Egy próbálkozás az Országház előtt.
Majd a villamosról is egy kép.
Ez már jobb lett.
Láttam már több 1956-os emlékművet, de ez valahogy más, mint a többi a golyónyomok miatt.
Gróf Andrássy Gyula szobra.
Tőle nem messze József Attila a Duna partján.
Nemzeti Adó- és Vámhivatal.
Akiket szintén meg kellene állítani, oly módon, hogy talán a kisemberek basztatása helyett máshol kellene keresgélni.
Ahogy most így elnézem, a környező utcákban volt néhány dolog, ami talán ide is kikerülhetett volna, de időhiány miatt nem. A Széchenyi térre értünk.
Arra a hegyre ma aligha jutunk el.
Nem mentünk tovább a rakparton, hanem átmentünk a budai oldalra a Lánchídon.
A Clark Ádám téren vagyunk. Itt találkoztunk a két ázsiai kiscsajjal. Jaj!
Ahhoz képest, hogy milyen kis utat tesz meg, jól megkérik az árát.
Budai váralagút.
Sikló helyett busszal megyünk.
Na, hol a p*csában vagyunk? Ja, megvan, a Dísz téren.
A buszmegállónál lévő bazársor után a környéken nézelődtünk, de azt ne kérdezzétek, hogy mi micsoda.
Elértünk a Sándor-palotához.
Itt a sikló felső kijárata.
Van itt Turul is.
A Budavári Palota, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Budapest Történeti Múzeum. Ki gondolta volna, hogy ilyeneket is lehet találni.
Innen visszamentünk a buszmegállóba, és a 16-os busszal a Széll Kálmán térig, majd a 61-es villamossal tovább.
Ugyanis a Fogaskerekűhöz is kimentünk. Ez a Városmajortól a Széchenyi-hegyi Gyermekvasútig visz.
A mintegy 4 km-es táv megtétele némi időbe telik, ezért több helyen is van kereszt a szembejövővel.
Felértünk a Széchenyi-hegyre. Innen kis séta után el lehet jutni a Gyermekvasúthoz, egykoron Úttörővasúthoz.
Jókor jöttünk, mert éppen beérkezett egy szerelvény.
Mozdonykörüljárás.
Innen, hogyan is tovább. Vissza a Fogashoz, azzal a Városmajorig, onnan villamossal a Széll Kálmán térig, majd metróval Újpestig.
Onnan néhány megálló után Angyalföldön vagyunk. Jobb lett volna az egomi vonattal jönni.
A Füstibe jöttünk, persze. Ide régebben jártak ki a Nyugatiból vonatok, majd ehelyett az esztergomi vonalon alakítottak ki egy megállót neki.
Hát ez elég gatya. A kerítésen túli szerelvények majd szétesnek a rozsdától.
A Rákosi vonatra fel tudtunk menni.
Hűtőmágnes is kapható itt.
Az egyetlen üzemelő Piroska/MdMot viszont nem volt itt. A francba! Maradt helyette a gőzösparádé.
Innen valahogy össze-vissza ickázva a Duna Plazánál kötöttünk ki.
Kelenföldről valamelyik járattal mentünk tovább. A 15-ös vágány miatt szerintem Tatabánya felé.
Mit is tudtunk Budapestről. Anno az ’otthoni’ vezetés azt sulykolta, hogy egy mocskos szoci város. Hát ez igaz is lehet, azóta Debrecen meg zsidesz lett, szóval mindegy. A közbiztonságról is mondtak mindent, csak jót nem. Tény, hogy nem a Hős utca, Diószeghy utca és társai környékén kell mászkálni, de a turisták által felkapott helyeken nemigen fenyeget nagy veszély. Esetleg néhány öngyilkos migráns. Eredetileg annyira nem terveztünk ide jönni, legfeljebb csak érintőlegesen, de a főváros eddig soha nem látott szép arcát mutatta. Sajna a Gellért-hegy kimaradt, úgyhogy lesz itt még harmadik felvonás is.
