Komáromban kétszer jártunk eddig. Az első, csak a várost érintő útról itt, a második, amikor az északi részre is átmentünk, itt. Többször is voltunk itt úgy, hogy nem készült képes beszámoló – ugyan minek arról, hogy a kerékpár szervizben voltunk. De időközben akadt egy-két apróság, amik gyűltek, és nyár elején egy hiányosságot bepótolva újra eljöttünk ide.

Kisbéri körforgalomban lévő nyári dekoráció. Lehet vitatkozni, hogy jó vagy sem a megléte, de legalább igyekeznek, ha már a Bakony előtti fákat kivágták.

Szokás szerint busszal mentünk Komáromba. Az állomás leírásában emlegettek egy régi hídfőt, amit biztos láttam. Meg is van, az erőd felé haladva látható a főútról.

A Mini Magyarország projekt része, hogy ide jöttünk, ugyanis annak része a Monostori Erőd. Tavaly ugyan elhaladtunk mellette, de nem mentünk be, aztán feledésbe is merült. Mostanáig.

Az erőd bejárata.

A II. világháború után internáltak emlékére.

Térképvázlat.

A II. világháború emléktáblája.

Most már teljesen bent vagyunk az erődben.

Kaptunk térképet is.

Egy szoba a Monarchia idejéből.

Ez meg üres.

Ez már a szovjet korszakot idézi.

Ez megint üres.

Voltak ám lejáratok az alagsorba, jó sötét volt.

Egy kis kijárat, ahol I. világháborús emléktábla látható.

Ott ki lehet menni a Dunához.

Úgy a főbejárattal szemben a túl végen található ez a szabadtéri színpad.

A kikötőnél, a Duna bástyánál.

Hajókiállítás.

Kazamaták kiállítás, ahol vetítés mutatja be az erőd történetét.

Ebből láss valamit. Ja, jó.

Újabb kijárat, hogy ne fázzunk meg bent, inkább élvezzük a kánikulát.

Akinek nincs tériszonya.

Elindultuk ezen az alagúton végig, hogy majd ott is kijutunk. Mindenféle világító berendezés nélkül. Úgy negyedóra sötétben való vaklálás után visszafordultunk. Időközben jöttek szembe velünk, szintén lámpa nélkül, a sötétben és a csendben egy kicsit ijesztő volt. Tiszta Alien érzés.

Újra kint.

Hülyegyereksapkában (nem is az!!) és Scooter pólóban.

Ezek a technikák ismerősek lehetnek a sorkatonaság után. A második képen a cső belseje látható.

Kenyérmúzeum, de itt nem sok kép készült, mert szorított az idő.

Még egy kiállítás.

Ennyi volt mára itt. A másik erőd nem ekkora, név szerint az Igmándi erőd, a Csillag Erőd pedig felújítás alatt áll, úgyhogy őket majd egyszer, talán két év múlva együtt meglátogatjuk.

Az 1956-os szabadságharcos szobra, amit már többször láttam, de tavaly nyáron még nem itt volt, a körforgalomnál.

A Klapka-téren lévő szökőkút továbbra is üzemel.

Ide siettünk ennyire, a Jókai moziba.

Régi vetítőgépek, plakátok.

Az Alien Covenant filmet jöttünk megnézni. Itt most egy jókora rizsa következik az Alienről, akit nem érdekel, ugorjon a következő képre. Az Alien mindig is közel állt hozzám, mivel a film egyidős velem, és ez amúgy hatásvadász, szóval… Először 1988-ban hallottam róla, amikor a második rész a mozikba került. Akkoriban még divat volt, hogy az előzményt is leadják, ez esetben is ez történt. Az Aliens könyvet láttam, a filmet nem.

1992 őszén egy osztálykirándulás videóanyaga volt nálam, melynek a végén rajta volt az Aliens utolsó 20 perce valamely német adóról felvéve. Felkeltette az érdeklődésemet, de akkor még csak az Alien 3 – A végső megoldás: a halál jutott el hozzám mozikamerás felvételen. Nekem tetszett, de egyes vélemények szerint szar volt.

1993 tavaszán eljutott hozzám az Aliens – A bolygó neve: halál is. A folytatással ellentétben ez elég akciódús film volt, nem is csoda, hogy nem szerették a folytatást. Ezek után persze elkezdtem keresni az első részt is, de senkinek nem volt meg. Meg kellett elégednem a könyvtári könyvvel.

Majd csak évekkel később derült ki, hogy miközben a kilencvenes évek elején a Guild kiadta a másodikat, 1993-ban a harmadik részt videón, az első résznek nem volt forgalmazója. Volt belőle egy 1981-es feliratos, állítólag vágott mozikópia és passz. 1994-ben az Intercom észbekapott és szeptember elején kiadták a filmet. Erre viszont várni kellett egészen 1995 november 27-ig. Akkor az MTV1 adta le, és persze fel is vettem videóra. Hát, nem tetszett. Unalmas volt, a könyvvel ellentétben, ráadásul némi hiányérzetem is volt (Dallas utolsó jelenete). Egy hét múlva a folytatást felvettem, amiért köszönet a köztévének.

1998 márciusban moziban néztük meg az Alien 4 – Feltámad a halált. Akkor még nem volt internet, később olvastam elég sok rosszat erről a részről, de nem érdekel, nekem tetszik. Főleg JPJ más filmjeihez hasonlítva.

Az ezredforduló környékén mind a 4 részt megnéztem, időközben megkedveltem az első részt is. 2004-ben járt nálam az első kiadású Alien Legacy dvd kiadás, melyek csak feliratosan voltak. Ugyanekkor jelent meg a duplalemezes Tetralógia kiadás is, ami majdnem teljesen meglett. Pár hete mind a 4 könyvet beszereztem az antikváriumban.

Egy bekezdés a szinkronról. A második volt először leszinkronizálva 1988-ban, Mokép/Magyar Szinkron- és Videovállalat produkció, szerintem a legjobb. Ripley először Farkas Zsuzsa volt, a szinkron kicsit recsegős volt, de az összes közül a legjobban sikerült változat. 7 évvel később az Intercom kiadta a rendezői változatot, ez 17 perccel hosszabb volt, és új szinkront kellett készíteni. Az fent említett stúdió utódja, a Videvox készítette, de a kopott minőséget leszámítva semmit nem örökölt. Itt már Menszátor Magdolna volt Ripley, amúgy még az effekteket is újragyártották, a stábtagok teljesen le lettek cserélve Bishop kivételével, katasztrófa. Két év múlva kiadták újra a trilógiát felújított képpel, a moziváltozatra vágták a rendezői szinkront és újrakeverték, hogy legalább szóljon valahogy, meg gondolom az egységesség miatt is MM-et használták fel. Az első részt csak 1994 nyarán szinkronizálták le (Intercom/Syncton), Ripley MM volt, ugyan járt nálam ez a kazetta, de nem tudom, hogy ténylegesen sztereó volt-e a hang rajta. Az MTV 1995-ben újraszinkronizálta ezt a részt, a Mahir által készített szinkron elég avítt volt, ráadásul ismét FZs volt Ripley, emiatt sokan ezt tartják az eredeti szinkron. Mondjuk ez lett a klasszikus, pedig csak egyszer adta le az MTV, sehol máshol nem jelent meg hivatalosan, a Syncton került fel mindkét vhs-re, dvd-re, blu-ray-re, a többi tévé is ezzel adta. Nem csoda, hogy sokan szeretik, mert sokkal jobb szövegek vannak benne, mint az eredetiben, és a szinkronstáb is jobb. A 7+1 szereplőből 1981-ben hatan már szinkronizáltak. Vajon milyen lett volna, ha akkor készült volna egy Pannóniás szinkron velük? A harmadik és negyedik részek a Mafilm Audionál készültek a mozis sugárzáshoz, mindkettő jól sikerült.

Az Alien Vs Predator 2004-ben láttam moziban, bár nem egy klasszikus, de szórakoztató darab, a szinkron is elmegy. A második rész sokáig kimaradt, majd divx-ben néztem meg. Hát ez meg mi? A Prometheusból először egy mozis felvétel, majd egy dvd-s járt nálam, de végül a volt lakótársam 3D-s tévéjén néztem meg a jó kis hangtechnikával megtámogatva. Ez volt az első 3D-s filmélmény. Szerintem jó lett ez is. A Covenant egy kicsit mérsékeltebb darab, de majd egy-két újranézés után többet tudok mondani.

A mozitól nem messze lévő Jókai liget fái.

Egy kicsit kezd elborulni.

Mire a strandhoz értünk, csepegett is.

A Táncsics utcai egyenes egy jobbkanyarban folytatódik a Penny előtt. Azon a környéken láttuk ezeket a társasházakat, melyek a debreceni Wesselényi lakótelepet idézték.

Aztán az 1-es útra, a már jól ismert úton haladva a szerviz felé egy szálló cégére. Van itt jó pár szálló, árakat nem tudok, mert soha nem merült fel, hogy itt éjszakázzunk.

A temető utáni leágazás.

Ugyanis a Bocska tavat is szeretném megmutatni nektek. Azt hiszem, még télen a szervizben javasolták, hogy az itt lévő éttermet próbáljuk. Akkor nem készültek képek, úgy terveztük, majd jobb időben visszatérünk. Nem csak étterem, hanem horgásztó is, szépen ki van alakítva.

Továbbra is esőre áll az idő.

A buszsofőr megkönyörült rajtunk, mert rajtunk kívül még egy kisgyerekes pár is szeretett volna leszállni a kisbéri piacnál, ahol nem kellett volna a busznak megállnia. Egy újabb helyet pipálhatunk ki a Mini Magyarországon. A következő célpont is megvan, melyre jövő héten kerítünk sort. És itt kellene befejeznem, de mivel közel fél éves késéssel írom ezen sorokat, azóta kiderült, hogy az élet jócskán átírta a következő időszakra tervezett dolgokat.