Ez az isteni gondviselés lehet. Most ismét egy időhurkot hozok létre, mert a legutóbbi bejegyzés tavaly nyár elejéről való. Azóta történt egy s más (ezt pedig nem akartam nyár elején bemutatni). A legutóbbi túra ismerete nélkül a felvezető se érthető. Annyi, hogy az egyik helyen átbuszoztunk. A falu neve ismerős volt (Pálháza), utánanéztem, kiderült, hogy volt egy kisvasútja, ami megszűnt, aztán részben újraépült. Ezután a debrecenit néztem meg, és akkor láttam, hogy pont most hétvégén lesz programja. Pont most, amikor itthon vagyunk.

Érkezés reggel 8:45-kor Szabadságtelepen a zsibói nagybányai személlyel.

Volt 45 perc indulásig, ezért tettem egy kis kitérőt. Tavaly nyárig nem is tudtam arról, hogy volt egy megálló Szabadságtelep és Kondoros között Debrecen-Újföld néven. Egész pontosan, a megálló Szabadságtelep helyett volt. A km adatok alapján úgy egy km-re volt innen. Korábban próbáltam nézni a helyét, volt is egy tippem a Gulyás tüzép melletti területen, mert ott a földút eltávolodik a sínektől. Amikor elindultam, akkor láttam, hogy ez nem az a hely lesz, mert nincs meg a megfelelő távolság, és az egyik oldalon azt írták, hogy az őrháznál volt 1910 és 1927 között. A sáros, nyálkás úton nem volt egyszerű haladni, de végül elértem a helyet.

Nem garancia, hogy itt volt, de itt is távolabb van a földút a töltéstől. Kondoros és akkor még Debrecen felé tekintve.

Most már be van építve a környék, de még 25 éve, amikor elkezdtem ingázni, akkor sem volt ennyi ház a környéken. Úgy 100 éve pedig csak egy puszta lehetett itt. Talán ezért, talán a Járműjavító miatt nyitották meg a szabadságtelepi megállót. A távolban látszik a sárga őrház, amit már pár éve itt mutattam.

Sietni kellett vissza, mert lassan eljött a 9:30. Útközben vissza felmerült bennem, hogy most megéri-e ez nekem, hogy ilyen helyekre mászkálok el, esetenként a Párom is magammal viszem, aki nem ilyen vasútbuzi, mint én. Jó, hogy a Zsuzsi kezdő”állomása” az Hétvezér-Faraktár-Budai Nagy Antal-Vámospércsi út kereszteződésében van, mert ha ki kellene menni a Fatelepi végállomásra, akkor gondban lennék.

Itt a vasút története, én csak úttörővasútként láttam annak idején, később még annyira sem. 2012-ben komolyan felmerült, hogy elmegyek Hármashegyaljára, de végül nem lett belőle semmi, és az egész csak tolódott, a 2015-ös költözés után pedig eléggé lecsökkentek a lehetőségek, bár nem adtam fel, hogy egyszer eljutok ide.

Reméltem, hogy gőzös jön, de nem.

Régen utaztam kisvasúton, utoljára a nyíregyházin, amikor még az ottani piacra jártunk, de annak is közel 20 éve.

Nem egyedül jöttem.

Szükség is van erre a mai utazásra, mert állítólag a nyár folyamán nem fog járni a szerelvény felújítás miatt. Rá is fér, mert az elején eléggé rázkódott a szerelvény. Az Erdőspuszta túra idején eddig nem jutottam el.

Martinka meg valamilyen megálló felé visszapillantva.

Ez pedig a másik irány.

A Törköly zenekar már várt minket érkezéskor.

A Természet háza, amit pár éve építettek. Most zárva volt.

Ez a kis tó mellette van.

Bábu vagy?

Innen tovább mentünk a büfé felé, ahol egy jókora tűzrakás is volt.

Persze, itt sem nyugodtam, elindultam vissza a sínekhez, oda, ahol a vonat sem jár. Valaha erre ment tovább a pálya Nyírmártonfalva felé.

Itt a vége, még töltésnyomot sem láttam utána.

Itt kiszebábukat és álarcokat lehetett készíteni a gyerekeknek, de volt más program is számukra.

A néha kimaradozó térerő ellenére a térképen láttam, hogy a közelben van a tó és a kilátó is. Elindultam egyedül megkeresni.

Itt el kell menni az árokig, aztán egy darabig nincs út, majd igen.

De az árok mellett nem lehetett haladni, vissza kellett menni egy kicsit, ahol volt egy csapás  befelé.

Egy darabig, aztán szó szerint gallyakon, gyökereken bukdácsoltam, amíg egy kerítést nem találtam. Ha a fenti úton tovább mentem volna, akkor igaz, hogy kerülővel, de eljutottam volna a tóhoz. Erősen fontolóra vettem, hogy visszamegyek, de az sok idő lett volna, úgyhogy küzdöttem a természettel, és végül kijutottam a kerítéssel elzárt terület mellett futó útra.

Mások is jöttek ide az utasok közül. A távolban feltűnt a kilátó, de addig nem mentem el, visszaindultam a táborhoz.

És bal kéz felé egy út, amit a térkép nem jelzett.

Ami egy elég sáros, de sokkal inkább járható út volt, mint amin jöttem.

A kereszteződés, ahol rossz irányba fordultam.

Innen már ismerős a terep.

Ezt egy kicsit elszúrtam.

Ez vajon mi lehet?

Hármasban visszaindultunk a kilátó felé, de mintha egy másik úton mentünk volna, sokkal rosszabb volt most, mint amikor először jöttem rajta. A kilátóhoz is kalandos volt a feljutás. Az biztos, hogy rövidebb, de macerásabb is.

Végül felértünk. Ezt az épületet pár éve építették a régi helyett.

Egyedül mentem fel. Nem volt köd, de messze sem lehetett látni.

Innen nincs messze Haláp és Vámospércs sem.

Olyannyira, hogy a képen ugyan aligha fog látszani, de az otthoni templom tornya látszik.

Hamar eljött a 14 óra, lemaradtunk a bábégetésről.

Mielőtt lemaradna.

A következő, március 15.-ei program ki volt téve a kocsiban. Az egyik útitársunk beszámolója alapján évente többször is vannak ilyen rendezvények, mint Halloween, nyári csillagászat. Mire beértünk Debrecenbe, a nap is kisütött. Hogy rohadjon meg. A szabadságtelepi épület helyén állva be lehet látni a Járműjavító területére.