Az eredeti terv szerint a háromnapos hosszú hétvégét Zalában próbáltuk volna eltölteni, de a szállás túlságosan messze volt a központtól, busz is alig járt arra, így aztán lemondtunk róla.
A Páromnak hétfő este menni kell dolgozni, nekem még van két napom hátra, de szerdától visszatérek. A hétfői visszautazás is elég körülményes, a keleti végekről lehet, hogy hamarabb hazaérnénk. Így aztán másik célpontot választottam. Mivel úgy tűnt, hogy jó idő lesz végig, egy olyan helyre indultunk, ahol már kétszer voltam a december végi hidegben, és a MM-projektnek is része – Szeged.
Most kivételesen egészen Budapestig mentünk busszal, a Népligetig utaztunk, onnan vissza a Nyugatiba.
Van egy kis gond, a vakolat hullik a mennyezetről. Egy fővárosi pályaudvar esetében több, mint kellemetlen. A Torontál IC-vel utaztunk tovább.
Picit megint fátyolos az ég, hogy rohadjon meg, de legalább nincs hideg. Visszatekintve a Rendezői pályaudvar és Kiskundorozsma irányába, majd Újszeged „felé”.
2005-ben újították fel a pályaudvart, látszólag azóta is rendben van.
Itt Újszeged felé nézünk, vagy néznénk, de erről majd lentebb részletesen. Ez egy fejpályaudvar, látszik az ütközőbak a végén, azon túl a Dóm egyik tornya.
Makettek az állomás épületében, mely belül is hibátlan állapotban van. Van csomagmegőrző is.
Ezek a térkövek az elmúlt 9 évben kerültek ide a villamosmegállóhoz.
Busz is van.
Ezúttal is a Tisza partja felé indulok, a bástya még mindig áll, ellenben nincs Paprika.
Az állomás utcán haladunk a töltés felé néhány elhagyott épület mellett.
Majd elérjük a kórház épületét.
Megtaláltuk a mementót.
Szegedről három vonal indul ki. A fővonal a 140-es, mely Ceglédig tart, de a vonatok mindig bemennek a Nyugatiig. A 135-ös is erre halad egy rövid távon, majd Rókus után Hódmezővásárhely, Orosháza után Békéscsaba a végállomás. Van még egy rövid szakasz, ez a 136-os, mely Röszkéig tart, de régen átment Szabadkáig. A fentebb mutatott ütközőbak sem volt ott mindig, régebben továbbhaladt a pálya ebbe az irányba, itt a megmaradt sínek emlékként, ugyanis egy kanyarral a pálya a Tisza felett haladt, majd elérte a túloldalon lévő Újszeged állomást, és ment tovább egy vonal Temesvár, egy pedig Karlova felé. A második világháború idején a hidat felrobbantották, nem épült újjá, bár évtizedek óta tervezik a helyreállítást, ha nem itt, akkor egy másik helyen épülne meg. De ez is csak egy terv, mint a Debrecen-Nagykereki-Nagyvárad vasút helyreállítása.
Ott volt a híd másik vége, állítólag még vannak maradványai.
Az ott a belvárosi híd.
A Gyermekklinika után eljutunk az árvízi emlékműhöz.
Innen a Tisza Lajos körúton indulunk vissza a központ irányába.
Hopsz, egy troli.
Eljutunk az Aradi vértanúk terére. Itt látható a Honvédemlékmű, ami az 1849-es szőregi csata emlékére készült.
A Hősök kapuja is megvan még, ezúttal már egy modernebb villamos halad át alatta. Jó, hogy nem teljesen idegenként bolyongok ebben a városban.
De a főfogás ott látható.
A Dóm téren.
Egy újabb pipa az MM-projektben. A város egyik fő nevezetessége a dóm.
Még soha nem voltam a belsejében, most erre is sor került.
A dóm előtt lévő Szent Dömötör-torony, ahova nemigen lehet bemenni, bár ma vagy holnap mégis.
A térre visszatérve egy jópofa dohánybolt reklám.
Innen mentünk villamossal a pláza felé.
Jó, hogy ezúttal sem akartam gyalog nekiindulni, mert elég messze van. Bementünk kajálni, mágnest venni, és még póló is lett.
A Búvár-tó is megvan még.
Azok után, hogy Debrecenben évtizedekig egy villamosvonalat láttam, furcsa látni más városokban a többféle viszonylatot. Itt az egyik végállomása a Rókus pályaudvarnál. Az előbbi PESA villamos után egy Tatra.
A Rókusi pályaudvar már nem olyan díszes, mint a főpályaudvar.
A már megszűnt Baktó, és a meglévő Algyő felé, majd előre, majd a főpályaudvar felé tekintve.
Visszamentünk a csomagokért, és elindultunk a szálló irányába.
A híd mellett lévő múzeum.
Amikor az előző szegedi posztot írtam, akkor a Szerelem első és második vérigből készített montázs volt a nyitókép. Amikor 2008 végén itt jártam, akkor hallgattam az első két film zenei anyagát, újévkor az ATV leadta az első részt, majd megtaláltam a második rész Filmmúzeumos felvételét is. Ami nem volt könnyű, mert még nem ismertem hazai torrentoldalt. A harmadik részt 2004-ben a TV2-ről vettem fel videóra, egyszer láttam, nem is érdekelt a dolog utána. Most tavasszal újra eszembe jutottak a filmek, le is töltöttem, habár az első kettő eredetiben is megvan, csak a lemezek nincsenek nálam. A harmadikból meg elég egy divx is. Mielőtt a filmeket megnéztem, a zenealbumokat vettem górcső alá. Az első kettő továbbra is remek, Rózsiék több nagyszerű számot is összehoztak, melyek méltán lettek klasszikusak. Tettem egy próbát a harmadik résszel, egész jó lett az is, habár a Király Lindától hidegrázást kapok továbbra is. Annyira emlékeztem, hogy a végén a stáblista alatt is egy Rózsi szám ment, nos a Szeretlek az utolsó percig egy jól sikerült darab. A filmek? Hát, az első inkább némileg nosztalgia, a második a jobb zenei részek miatt tetszett, de a harmadik sem volt olyan rossz, mint amire emlékeztem. Azért nem rohanok egy eredeti dvd-t beszerezni belőle. Hogy jött ez ide? Az első képkockák is készültek a hídnál.
Ott a strand.
Aztán kiderült, hogy a belvárosból az 5-ös troli elvisz minket a célig, és elég sűrűn jár. A sors iróniája, hogy a szálló közelében van az újszegedi állomás.
Nem sok jót sejtek.
Az egykori peron, először a főpályaudvar felé nézve, azaz a híd irányába, majd Szőreg felé.
Megszűnt?
Hát nem. Itt a vége a 121-es vonalnak Békéscsaba, Mezőhegyes, Nagylak, Makó felől. Régen erre volt a temesvári és a karlovai vonal, mely Szőregig közös pályán haladt. Ma már sínek sincsenek. Hihetetlen, összevetve a két fenti állomással.
Elmentünk a Mars térre, ami állítólag fokozott figyelmet igénylő hely.
Itt található a buszpályaudvar. Mint kiderült, van közvetlen járat hazáig a Szeged-Győr busz. Felmerült, hogy holnap azzal menjünk.
Itt van a következő MM-pont, a Zsinagóga.
A közelben a régi Zsinagóga.
Vissza a Tisza felé. Polgármesteri Hivatal, Városháza, egy-két esküvő a Széchenyi téren.
Belvárosi mozi, Nemzeti Színház, vármaradvány.
A múzeum a Móra Ferenc Múzeum, későn értünk oda, nem tudtunk bemenni.
A sétálóutca felé mentünk vacsora után.
Oroszlános millenniumi díszkút a Klauzál téren.
Utcai zenebohóc a Kárász utcán.
Az egykori József Attila Tudományegyetem, jelenleg Szegedi Tudományegyetem.
Megvan a Nagyáruház is.
És a Református templom.
Ha már így ránk esteledett, visszamentünk a Dómhoz esti fotózásra.
Az esti part.
Este a szállón viszonylag csend volt. Habár volt egy nagy TV a falra szerelve, nem volt rajta USB csatlakozó, ezért nem tudtunk csak tévéadást nézni. Elkezdtünk a Hűtlent nézni, de fél úton abbahagytuk.
