Komárom-Esztergom megye utolsó sarkainak megtekintése.

A gyermelyi tésztagyár egy újabb nem túl sikeres kép.

Nemrégiben Máriahalomnál hagytam abba, ismét el kellett menni azon a keskeny úton a településre.

Lássuk, mit kapunk az időnkért. Egy római katolikus templom a falu szélén, majd egy kicsit bentebb két világháborús emlékmű egy parkban és egy kereszt az út másik szélén.

A Polgármesteri hivatal, a posta, a művelődési ház a Szent János apostol plébániatemplom közelében.

Következett Úny, ahol a Szent Mihály plébániatemplom közelében parkoltam le.

Innen elsétáltam egy világháborús emlékműhöz, majd az általános iskola, a Polgármesteri hivatal, néhány pince, a művelődési ház, és annak hátsó részén kialakított park.

Visszatérve a templomhoz, az ott lévő néhány régi síremlék.

Dágon nem sokat kellett nézelődni, ami csak azért jó, mert közeleg az este. Találtam egy Trianoni emlékművet, a művelődési házat, egy elhagyott vendéglátós helyiséget és a Községházat.

Csolnok bejáratánál, a csille emlékműnél.

Itt a gyógyszertárnál parkoltam. A közelben a Községháza, a Nepomuki templom már nem annyira, van itt még Művelődési ház és egy régi tűzoltókocsi.

Egy emlékparkot szerettem volna megnézni a településen kívül, de nem találtam. A kilátás némileg kárpótolt.

A bányász emlékpark úgy-ahogy látszik, de a múzeum csak hétvégén van nyitva.

Másnap újabb menet, Tokodaltárón kezdtem.

A távolban az esztergomi Bazilika.

A művelődési ház, a falán lévő bányász emlékmű, egy Trianoni emlékmű, egy a kertben lévő csille.

A Községháza mellett egy kis park található, itt egy 1848-as emlékmű is van.

Szent Borbála-templom, a kertben egy 1956-os emlékmű lehet. A közelben található a szénbányászati épület, előtte egy bányász szobrával.

Fentebb már látható volt egy kép, ami a templommal szemben lévő kis utca. Ezen eljuthatunk egy régi gyárépületszerűséghez, ami nem tudom, használatban van-e még.

Kesztölcön.

Egy kicsit menni kellett a hegytetőre, hogy leparkoljak. Itt van egy Hősi emlékmű, egy 300-as kő, egy 1956-os kopjafa, a tűzoltószertár, és a mellette lévő bábok, valamint a Hivatal.

Az a sárga épület a sarkon a művelődési ház lenne.

Ilyen keskeny úton haladtam tovább.

De Klastrompusztáig még rosszabb volt a helyzet.

Elérkeztünk Piliscsévre, a megálló melletti parkoló.

És végre, Pilisjászfalu felé tekintve.

Leányvár felé tekintve.

Őrházas megálló. Az átépítés előtt, ahol kanyarodik a járda, ott volt egy kis bódé, most talán jobb a helyzet. Ezt a megállót eddig kétszer, ha láttam.

Tavalyi Mindenszentekkor terveztem, hogy ide is eljövök, de nem lett belőle semmi. A megállótól jócskán kellett jönni a falu központjáig.

A Kisboldogasszony templom mellett található a Hősi emlékmű, a művelődési ház, a Kálvária.

A falu széle és a vasút között a pár éve kiépült kerékpárút és a kilátás.

Lassan lejár az idő, pedig még van két hely. Az egyik Pilismarót.

Ahol persze a hajótemetőt néztem meg elsőnek.

A faluközpontban a Hősi emlékmű, a kultúrház, Községháza, iskola és sportcsarnok és a Szent Lőrinc-templom.

Egyébként Pilismarót neve korábban is felmerült, amikor két éve Szobról jöttünk át komppal, de akkor nem mentünk be a faluba (idő sem lett volna rá). Utolsó pont Dömös.

Jó sötétben kapkodás.  Községháza, két világháborús emlékmű, és a sötétben a Szent István király templom.

Miután a féket időközben leégettem az autóban, az szervízbe került, majd aztán egy próbafutás során Kisbér és Nagygyimót szakaszon jártam, a 13-as vonal mentén. Bakonyszombathely:

Bakonybánk:

Tápszentmiklós továbbra is szemetes.

Lázinál már nem látszanak a sínek sem, de mellette van egy csapás, ahol lehet sétálni.

Románd:

Gic-Hathalomnál valaki gondját viseli a környezetnek.

Bakonytamási:

Pápateszér:

Franciavágás:

Ugod:

És végül Nagygyimót:

Nemcsak azért jöttem erre, mert valaki rendszeresen posztolgat a vonalról a Megszűnt vonalak… csoportban, hanem mert tavasz óta jó néhányszor jártam a környéken, de eszembe sem jutott, hogy a vonalat megnézzem. Mindössze az átjárókban láttam, hogy egyre gazosabb és gázosabb a környék.

Az utolsó képen Komáromban vagyunk, Laktanya köz.

Akkor végeztünk? Nem! Ott van még a Gerecse, Rám-szakadék és társai. Majd egyszer, majd jövőre talán.